LoL-os arcként belekóstoltam a Gwent világába, íme az első tapasztalataim

Elsősorban a LoL-lal foglalkozom, némi tapasztalatom van kártyajátékok terén, de nem túl sok. Így laikusként kipróbáltam a Gwentet és meg kell mondjam, kifejezetten tetszett.

A nevem Gellér-Bibó Zsolt, alias Aioween és leginkább a LoL témájú cikkekért felelek a szerkesztőségen belül. Régóta keresgéltem már egy másodlagos játékot, amivel cikkírás szintjén is foglalkozhatnék előbb-utóbb és sok mindent kipróbáltam, de úgy igazán nem fogott meg semmi, egészen addig amíg megnéztem a Gwentet.

Azt tudni kell rólam, hogy sosem voltam egy nagy kártyás, bár próbálkozásaim voltak, több kártyajátékba is belekóstoltam az évek során amatőr szinten. Először még 15-16 évesen (2004 környékén) próbáltam ki a Magic the Gathering-et, ha jól emlékszem akkoriban az Odyssey volt a legújabb kiegészítő és az olyan fajpaklik, mint az Elf és a Goblin még hatalmas újdonságnak számítottak egy-két kiegészítővel később. Pár évvel később megnéztem a M.A.G.U.S. kártyajátékát, ami komplexitása miatt nagyon tetszett, teljesen más élmény volt, mint a Magic, nagy hátránya volt, hogy a játékosközösség sokkal kisebb volt, így ez is idővel elhalt, aztán én is pihenőre tettem a kártyákat. Aztán eljött a 2014-es év és megjelent a Hearthstone. Én szerettem a Warcraft világát, így ebbe is belevetettem magam először hatalmas lelkesedéssel, de valahogy végig hiányérzetem volt, igaz akkoriban kevesebb lap volt, de a 30-as pakli és az azokhoz fűződő interakciók nem voltak túl kielégítőek, így ez se tartott sokáig, mivel nem éreztem magaménak a játékot.

Nagyjából egy héttel ezelőtt több ismerősöm unszolására rászántam magam, hogy tegyek egy próbát a Gwenttel, bár bevallom nem eleinte túl sok reménnyel álltam neki. Elsőre nem is fogott meg annyira, de ez nagyjából addig tartott, amíg elkezdtem átlátni az alapokat és megértettem a játék lényegét. Azóta nagyon megkedveltem és számomra is meglepő módon várom, hogy végre leülhessek elé pár vagy akár több körre is. És hogy mik a tapasztalataim vele kapcsolatban?

Az első dolog, ami igazán megfogott benne a játék mechanikája. Több mindent kipróbálva, nem gondoltam volna, hogy lehet még újat alkotni a kártyajátékok terén, ami a játékmenetet illeti. Játéktól, háttérvilágtól és tematikától függetlenül a legtöbb kártyajáték ugyanazt a sémát követi, még ha a laphatások mások is. Két játékos játszik, felváltva jönnek a körök és minden körben húzunk egy vagy több lapot. Már itt teljesen más a Gwent, hiszen itt lényegében a teljes lapkészletet megkapjuk az elején, amiből tudjuk, hogy legalább két körig kell gazdálkodni. Persze a második és harmadik körben kapunk két illetve egy lapot és kártyákkal is tudjuk variálni a kezünket, meg cserélni is, de a lényeget értitek. Ez szerintem olyan szintre emeli az előretervezés és a taktikázás lehetőségét, amit kevés játékban láttam eddig. Talán a Bloodbowlhoz tudnám hasonlítani olyan szempontból, hogy ott is akár körökre előre kell megtervezni a lépéseinket, amit aztán variálunk annak fényében, hogy az ellenség mit lép. A három sáv, ahova a különféle teremtményeket pakoljuk is egy számomra teljesen új húzás. Bár az összes lapot még nem ismerem, saját meccseimen és streamen is volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen okosan használták ezt ki a készítők. Különféle laphatások vannak a sávok közötti mozgásokra, feltételezem olyan paklik is léteznek, amik külön erre építenek.

Különféle leadereket is kapunk, amik lényegében a HS-ben látott hősöknek felelnek meg, de a Gwent itt is csavart egyet, mivel csak egyszer használhatjuk őket. Ez egy olyan laphatás, amit egyrészt jól kell időzítenünk, másrészt az ellenfél számára mindig látható, ezért számíthatunk valamiféle ellenlépésre is a részéről, tehát még tovább lehet taktikázni vele. Ezek a karakterek is rengeteg színt visznek a játékba, sok van belőlük és mindegyikre több fajta paklit is lehet építeni.

Még egy érdekesség volt számomra a spying egységek, amiket be tudunk építeni az ellenség sorai közé és itt megint lehetőségek egy egész tárházával gazdagodunk. Kedvencem a rothadó tehén, amit egy katapulttal lövünk be ellenségeink közé, hogy ott aztán terjessze a pusztulást. Először megmondom őszintén egy kicsit hiányoltam az egységek közötti interakciót, itt elsősorban a többi játékban már megszokott támadási fázisra gondolok, talán ezért is volt furcsa megszokni a játék menetét és lényegét. Ehhez mindössze egy-két nap kellett amíg átszoktam erre az új gondolkozásmódra és rájöttem, hogy bőven van mélysége enélkül is a játéknak.

Pakliépítésről még annyira sok mindent nem tudok mondani, így egy hét után elég minimális a lapkészletem, megnéztem pár paklit online, de nyilvánvalóan egyikhez sincs elég lapom. Magával az eszközzel megismerkedtem, ami megint egy nagy pozitívum. A különféle filterek nagyon átláthatóvá teszik a kártyákat, nem kell órákat keresgélni egy lapot, típusokra is tudunk szűrni, ritkaságra és persze névre keresni. Ha jól tudom, ilyen még a HS-ben sincs, hogy ennyire szűrni lehessen mindenre, sokszor elveszve éreztem ott magam.

Az egyik kedvenc mechanikám az egész játékban a három körös, két győzelmes rendszer. Ez egy akkora lehetőség, hogy egyszerűn fantasztikus. Tudunk taktikai visszavonulót is fújni ha kell, ami máshol egyet jelent az azonnali vereséggel. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy mi mennyi mindent játszottunk már ki a paklinkból, mennyit áldoztunk arra a fránya vezetésre a kör végén és hogy nem vittük-e túlzásba. Mindig szem előtt kell tartani, hogy érdemes-e feladni egy kört, hogy a következőt újult erővel folytathassuk. A lapszám nagyon fontos minden esetben, egy-két lapelőny nagyon sokat számíthat és ezzel akár baitelni is lehet a másikat, hogy túl sokat áldozzon egy körért, amit aztán vagy megnyerünk, vagy átadjuk neki, de mi inkább tartalékolunk a következőre. Ezt is többféle módon lehet kihasználni, Resilience-es egységekkel, vagy olyanokkal, amik feltámadnak, visszajönnek stb. Komolyan megmozgatja a fogaskerekeket a fejemben, olyan szinten amire kevés játék képes, ismét a Bloodbowlt tudnám példaként felhozni.

A legeslegjobb rész a játékban pedig a RNG minimális jelenléte. Ezt elsőre furcsa lehet kijelenteni egy kártyajáték kapcsán, de ha összehasonlítjuk egy Magic-kel, ahol a manára és azok színére vagyunk utalva, vagy a HS-hez, amiben annyi RNG hatás van, mint csillag az égen, ez ahhoz képest nagyon baráti. Ténylegesen azt érzi az ember, hogy a saját tudása miatt nyer legtöbbször és nem a "top deck lethal" miatt.

A keg-ek árát egy picit sokallom, ha őszinte akarok lenni, igaz nem követem annyira a kártyapiacot, de a fejlesztők nagyon játékosbarátok olyan téren, hogy viszonylag könnyű a kegeket kifarmolni Ore-ból, vagyis a játékban szerezhető "pénznemből". A leginkább az tetszik még a kártyaszerzési részben is, hogy minden pakliban a ritka, vagy annál jobb lapoknál mi választunk háromból. Persze így is a szerencsén múlik leginkább, de legalább egy kis beleszólásunk van abba, hogy miből szeretnénk egy újabb példányt, vagy sem.

Nem feltétlenül a legfontosabb motívum, főleg egy kártyajátéknál, de nekem a grafika, vagyis a lapok kidolgozása is nagyon tetszik, főleg az animáltaké. Nem vagyok különösebben Witcher rajongó, bár a világa tetszett, de ennek hiányában is úgy érzem, hogy teljesen megállja a helyét önmagában is a látványvilág és játék maga a világ ismerete nélkül és csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb ez is ki fogja magát nőni.