Profinak lenni nem könnyű; de tisztában vagyunk vele, hogy mennyire nem?

Több van ebben, mint amit az ember erről első blikkre gondol. Lehet valaki jó játékos és profi. A kettő között hatalmas különbség van.

Ha valaki profi akar lenni, akkor az odaadást, időt, energiát és végtelen gyakorlást igényel. A Hearthstone abból a szempontból érdekes eset az e-sportok közül, hogy általában négyhavonta jön egy csomó új lap és az azokban rejlő lehetőség a feje tetejére állítja a dolgokat (nem-nem, a Grand Tournamnet most nem számít -a szerk). Nemrég a profi létről ThatsAdmireable osztotta meg a véleményét, hogy mit jelent, ha valaki úgy dönt, hogy mesekártyásként akar érvényesülni.

Az alap matek

Ha valaki a legjobb akar lenni, akkor ismernie kell a paklikat és a metát persze. Ez alapból teljesen egyszerűnek hangzik, de ha egy kicsit jobban mögé nézünk a helyzetnek, akkor kiderül, hogy ez így ebben a formában nagyon is bonyolult. Kezdésnek számoljuk azt, hogy van kilenc kaszt, és ebben a pillanatban a kasztokból ki lehet hozni minimum két paklitípust, sőt a Shaman, Warrior és Mage esetében háromról is lehet beszélni. Ez nagyjából annyit jelent, hogy van 20-22 archetípus, ami egy versenyen potenciálisan ott figyelhet az ellenfél tarsolyában. Egy profi játékosnak tisztában kell lennie, hogy mi ellen milyen stílust kell játszani, és itt jön be a matek. Ennyi deck már 450-500 párbaj lehetőséget ad ki, ami egy hatalmas szám. Ezt pedig mind meg kell tanulni. Persze vannak átfedések, hiszen nem lehet azt mondani, hogy pár stratégiát nem lehet máshol is hasznosítani, de azért a lapok változnak minden deckben, ami egyedi taktikát von maga után. Ez barátok között is azt eredményezi, hogy egy profinak több ezer meccset le kell tolnia, hogy legyen fogalma a dolgokról.

A pici dolgokban rejlő erő

Viszont itt még nem áll meg az egész. Van olyan helyzet, ami 100-ból egyszer jöhet elő. De ha feljön, akkor tudni kell, hogy mi az ellenszer; aki a legjobb akar lenni, annak a tökéletességre kell törekednie. Ott a Babbling Book vagy a Primordial Glyph. A bennük rejlő lehetőség olyan, mint Schrödinger macskája. Amíg nem kerül játékba az onnan kapott lap, addig egyszerre lehet halálos és teljesen ártalmatlan is. Vagy ott van a Dead Man vs Dead Man Warrior párbaj. Azt lehet, hogy a meccs elmegy 90 körig, de már az elején tudni kell, hogy miként kell nekiindulni az armor építésnek, mert bizony az összesített életerő számít. De egy életszerűbb példa lehet a Lich King esete. Ott eléggé véges a kimenetelek száma, mégis bizonyos helyzetekben a kapott lapok teljesen egyedi helyzeteket teremthetnek. Teszem azt a Frostmourne egy Exodia Mage ellen nem olyan erős, mint mondjuk egy Control Warlock vagy Razakus Priest ellen. Egy átlagos játékos a valószínűtlen esetekben morog egyet a bajsza alatt, hogy már megint az fránya RNG. De egy profinak ez tanulási lehetőség.

A tanulság

Ha a nagy egészet keresi valaki, akkor oda kell eljutni, hogy a Hearthstone esetében millió és még egy dolog van, ami változhat. Fel lehet készülni minden egyes eshetőségre? Nyilván nem, de lehet törekedni rá. Ezen kívül pedig az ösztönöknek, barátoknak és persze a csapattársaknak is van szerepe. Minden forrásból lehet információt meríteni. Simán benne van, hogy van egy olyan ember a barátlistán, aki segíthet egy kaszttal kapcsolatban, csak kérdezni kell. Ezt pedig mindenki megteheti, még akkor is, ha az ötlet teljesen egyszerű.