CoD WW2 teszt: Csatába indultunk, végül egy hollywoodi klisét kaptunk a bétában

Nagy várakozás előzte meg az open bétát, mégis pár óra után az embernek nagy hiányérzete támad.

A legtöbben már gyerekkorunkban vonzódtunk a fából vagy műanyagból készült fegyverek iránt, és milyen jó volt mikor a társainkkal játszottuk el a különböző csatákat az udvaron. A számítógépek megjelenésével nem véletlenül lett az egyik legnépszerűbb műfaj az FPS. A virtuális térben átélhetjük a fegyverkezés és a háborúzás "élményét". Két nagy cím –megannyi másik mellett természetesen– kiemelkedik mind közül. Az egyik a Battlefield, a másik pedig a Call of Duty. Ha más nem; hallásból biztos sokan találkoztak ezekkel az alkotásokkal. A CoD legelső része 2003 október végén jelent meg, és azóta töretlen a népszerűsége. Ezt annak köszönheti, hogy hihetetlenül jól ábrázolták a második világháborút, rengeteg fegyverrel, élethű környezettel, valamint egy különleges élménnyel varázsolt el mindenkit, aki leült mellé játszani. Az összes eddig kiadott részt figyelembe véve, már a 14. epizódnál jár a sorozat, ami nagyjából azt jelenti, hogy évente találkozhattunk vele. Sokan úgy gondolják, hogy ez a sűrű megjelenés leginkább csak ártott a címnek, de vannak olyanok, akik kifejezetten örülnek a folyamatosan frissülő terméknek. A kérdés az, hogy tényleg meg tud-e újulni, és képes-e friss tartalmat a játékosok asztalára lerakni. A most megjelent Call of Duty World War II már az open béta fázisában jár, tehát mindenki számára elérhető és kipróbálható.

A 25 GB-ot foglaló megtekinthető verzió szeptember 29. és október 2. között elérhető. Az indítás után egy elég letisztult menüben találjuk magunkat, ahol a beállítások mellett rögtön belevethetjük magunkat a játékba is. A hírek és social mellett itt is elérhetjük a beállításokat, kereshetünk meccset és természetesen alakíthatunk katonánkon. Idén először –bármelyik oldalon– női karaktert is választhatunk (lehet szinesbőrű is). Ez még elnézhető, ha nehezen is (–gondolok itt a németek oldalán egy fekete nő rohangálásra-), de ami talán bosszantó; hogy bármelyik nemzet fegyverét bepakolhatjuk magunkhoz. Elég furának tűnik, hogy már az elejétől fogva bármelyik frakció szabadon futkározhat a történelmi stukkerekkel. Felvehetünk egyébként egy halott ellenségtől másik puskát, -tehát ez nem hiányozna.

A bétában elérhető fegyverek listája:

Elsődleges: M1 Garand (Rifle) BAR (Rifle) STG 44 (Rifle) M1928 (SMG) Grease Gun (SMG) MP-40 (SMG) Lewis (LMG) MG15 (LMG) M1903 (Sniper) Kar98k (Sniper) Winchester 1897 (Shotgun) Toggle Action (Shotgun)
Mindegyikre unlockholható extra kiegészítőket lehet pakolni, a megfelelő fokozatok megszerzésével. Van a karakterünknek, és külön a fegyvereknek is szintje. Utóbbiaknál nyilván akkor tudjuk fejleszteni, ha minél többet játszunk vele.

Másodlagos: 1911 (Pisztoly) Luger (Pisztoly) M712 (Pisztoly) Bazooka (Páncéltörő) Panzerschreck (Páncéltörő) Jégcsákány (közelharci) US Lapát (közelharci)

Felszerelés: Mk 2 Fragmentation (Gránát) M18 (Füstgránát) British N 69 (Stun gránát) N 74 ST (Időzített bomba) Tabun Gas Grenade (Mérgező gáz) Bouncing Betty (Akna)

Azok a playerek, akik jól lőnek, és képesek a csapatukat a hátán vinni, hozzájuthatnak a scorestreakekhez is, melyekből szintén van egy jó pár a játékban:

Szőnyegbombázás, Lángszóró, Vadászbombázó, Zuhanóbomba, Aknavető, Tüzérségi támogatás. Mit ne mondjak, elég hatékonyak lehetünk ezekkel az extra cuccokkal.

Mielőtt azért belevetnénk magunkat a háború szörnyűségeibe, a divíziók közül is választanunk kell, melyekre hangulatos videók készítenek fel, mire is számíthatunk. Ebből 5 található jelenleg, a gyalogos, légidesszantos, páncélozott, hegyivadász és az expedíciós hadosztály. Mindegyiküknél specifikus puskákat és felszerelést aggathatunk bakánkra.

A multiplayer játék keresése során 5 féle küldetésből szemezgethetünk:

• Team Deathmatch
• Domination
• Hardpoint
• War Mode -Egy narráció után indulhatunk utunkra, a csapattársakkal összedolgozva kell különböző célokat megvalósítani. Van támadó illetve védekező oldal. Nyilván az utóbbinál meg kell védeni a pontokat, támadákóként előbb egy előörsöt kell elfoglalnunk, majd egy hidat kell felépíteni, ezek után egy bombát élesíteni, végül a tankot elkísérni a pálya végéig, hogy leromboljuk a légvédelmet. 

A bétában 4 pályán lehet viaskodni egyébként: Pointe du Hoc, Ardennes Forest, Gibraltar, Aachen

Térjünk rá a gameplayre, hiszen mindenki arra kíváncsi. A látványra azt hiszem nem lehet panasz, jól nézneki ki a helyszínek, kidolgozottak a karakterek, a fegyverek, és tényleg magával ragadó a vizuális megvalósítás. Gyorsan elveszik benne az ember, bár a legtöbb pálya elég kicsi, így sok időt ez nem vesz igénybe. Amúgyis a pörgős játékmenet nem is enged minket sokáig bámészkodni. Rettentő gyorsan meg lehet halni, néhány találat, és már a kiindulási pontról kezdhetjük újra. Itt azért megjegyezném, bizonyos fegyvereknél érezhető a visszarugás, míg másoknál nem. Valószínű, hogy a sok megszerezhető kiegészítő segít ezen –a fizika azért hagy némi kívánni valót maga után–; ezért fordulhatott elő, hogy az én kis level 1-es újoncom vergődött a fegyverek kezelése során. Sok kill camnál az ellenfélnél meg sem rezzen a puska. Sajnos pont ez a feature fedte fel, hogy voltak akik csalásokat használtak, úgy rántottak fegyvert bizonyos szituációban, ahogyan még a hollywoodi western filmekben sem lehet látni. Ha túlléptünk ezen, egy bizonyos ideig be tud szippantani a játék. Nem azért álltam fel néhány óra után a gép elől, mert kevés a tartalom benne, hanem mert egyszerűen úgy éreztem, hogy ebben ennyi volt; kijátszottam magam. Persze sokan azt mondhatják, hogy egy csomó dolgot meg lehet szerezni a szintek elérésével, és akkor még van fun a játékban. Mégse érzi az ember azt, hogy rávegye magát, hogy úgymond farmoljon. A teljes játékban viszont elképzelhető, jóval több szufla lesz, de úgy gondolom, hogy így sok újdonságot nem tartalmazott, sőt: kevésnek bizonyult.
Érdemes hegyezni a füleinket, a hangok néhány fegyvernél (főleg a pisztolyoknál) kifejezetten jók, azonban néhány karabély nem feltétlenül nyerte el a tetszésemet. Az előre telepített géppisztolyok például botrányos audio élménnyel társulnak. Másfelől, a robbanások viszont tökéletesek: iszonyat mennyit dob a játékon, mikor folyamatos detonációk rázzák meg a környéket és a mi kameránk is elhomályosodik, majd pillanatokra azt sem tudjuk, hol vagyunk és mi történik, persze ha még életben maradtunk egyáltalán. Viszont, ami az életről teljesen lehozott; az a lépések hangjainak a hiánya: számtalanszor jutottak a közelembe oldalról és hátulról, és öltek meg játszi könnyedséggel, mert lövésem nem volt, hogy ott tartózkodnak. Előfordult, hogy felemeltem a hangerőt úgy, hogy már a fülem roncsolódott szét, de akkor sem sikerült kiszűrnöm a felém topogó ellenséges katonákat.

Nem váltja meg a világot, bár meg lehet találni benne a szórakozásunkat. A CoD 2 és a 4 szintjére érzésem szerint nem sikerül feltornáznia magát, de korán vagyunk még a legújabb résszel kapcsolatban. Van pár jó dolog benne, de ha a teljes egészet nézzük, ez eltörpül a benne lévő teljes potenciál mellett, így a WW2 könnyen elképzelhető, hogy felejthető darab lesz.

TETSZETT A CIKK? KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!