Bekiie: "Maga a munka az szívás, de a skin és a cosplay szeretete mindezt elnyomja"

Ha valaha jártunk már bármilyen e-sport rendezvényen, szinte biztos, hogy találkoztunk már legalább egy-két cosplayessel. Sokan bele se gondolnak –többek közt én sem–, hogy ez milyen sok munkával járhat.

Férfi játékosként, egykori kommentátorként és most újságíróként nem foglalkoztam túl sokat a cosplay világával, annak ellenére, hogy évek óta rendszeresen járok rendezvényekre, ahol szinte kivétel nélkül ott vannak a cosplayesek is. Nem volt ez másként az idei League of Legends világbajnoki vetítésén a Lurdy moziban sem, ahol nem csak megmutatták magukat és a munkájukat a cosplayesek, hanem egy külön versenyt is rendeztek nekik. Ezen a versenyen lett első Kévés Viki, művésznevén Bekiie, aki egy Dark Valkyrie Diana CP-vel készült.

Laikusként mindig is elkápráztatott a CP-sek kitartása, türelme és persze skinek iránti szeretete, aminek hála képesek akár hónapokat és több tíz, vagy akár száz munkaórányi időt beleölni egy-egy ruhába, hogy pár órára magukra ölthessék kedvenc karaktereik kinézetét és úgymond azonosuljanak vele. Bekiie sem volt rest időt, energiát és persze pénzt áldozni versenygyőztes CP-jére, mely javarészt worbla-ból és eva foamból készült, de azért varrni is kellett hozzá nem keveset. Ez különösképp nehéz feladat volt ennél a kifejezett öltözetnél, mivel a body részét tökéletes méretre kellett vágni. Ez leginkább a skin színei miatt történt így, mivel nem talált belőle sztreccses anyagot, ami esetleg nyúlna a megfelelő helyeken és még tollakat is kellett hozzá színezni.

Bekiie, a győzes CP-jével a kép jobb oldalán.

Ezután az interjú után sem lettem cosplay szakértő, egy dolog viszont egyértelművé vált számomra. Aki CP-re adja a fejét, annak nagyon sok mindent kell kitanulnia, hiszen a különféle részeket formázni, festeni, alakítani kell, nem beszélve a varrásokról, így nem árt hozzá a végtelen türelem, no meg egy kis kézügyesség sem. Tényleg minden tiszteletem azoké, akik képesek éves szinten akár 3-4-5 projektet is befejezni, és mindezek mellett még teljes életet is élni sulival, munkával, esetleg magánélettel együtt, arról nem is beszélve, hogy néha játszani sem árt kedvenc játékainkkal.