Legendás lapok, amiket nyugodt szívvel lehet törni: Journey to Un'goro (4.rész)

Folyamatos kérdés, hogy van-e értelme törni kártyákat a dustért? Alapból azt lehet mondani, hogy nincs, de van, amikor muszáj. A mostani cikkünkben a Journey to Un'goro lapok kerülnek előtérbe.

Legendary lapot betörni mindig egy fájdalmas dolog, hiszen összesen 400 varázsport kapunk vissza egy 1600-as kártyából. De egy olyan játékosnak, aki alig, vagy egyáltalán nem akar költeni a játékra, bizony be kell törnie a gyenge narancssárga lapokat, hogy a fontos alacsonyabb rangú kártyákat össze tudja pakolni valamiből. Ezért ebben a sorozatban a mostani standard szettekből összeállítottunk egy listát az olyan kártyákból, amit könnyű szívvel lehet a kalapács alá küldeni. Az negyedik részben a Journey to Un'goro került a középpontba.

Tyrantus

Ha szeretnél magadnak egy hatalmas miniot, akit semmilyen removal spellel nem lehet targetelni, akkor ez a legendary egy igen vonzó megoldás lehet a számodra. De ha már több, mint nyolc manát "költesz" valamire, akkor talán jobbra számítasz, mint egy halom statisztikára. Ugyan nagyon vonzó az a 12/12 viszont, ha jobban belegondolunk például egy Shadowreaper Anduin ellen nem tehetünk vele semmit. Maximum annyit érünk el, hogy egy egész körünk elmegy a kártya kijátszására. Azt még azért meg kell említenem mindezen hátrányok ellenére is, hogy a "belépő zenéje" szerintem eszméletlenül király lett.

The Voraxx

Erről a legendary-ról nyugodt szívvel mondhatjuk azt, hogy áldozata lett a játék gyors fejlődésének, változásainak. Egy 3/3-as statisztikákkal rendelkező lapot a negyedik körben simán el tud takarítani az ellenség, és a legtöbb buff amely hatna a kártya passzívjára a manád egy jó részét felemészti a meccs kezdeti szakaszában. Végeredményként pedig Voraxx folyamatosan a kispadon csücsül még olyan paklikban is, amikben elég buff szerepel a passzívjának az értékes kihasználáshoz. 

Ozruk

Az elementál kártyák szinergiájának kihasználását a játék során igen sok kasztnál tapasztalhattuk már meg. Egy közös tulajdonságuk mégis van ezeknek a pakliknak, még ha más összeállítással is játszák őket: kihagyják Ozruk-ot, a szintúgy elementál típusú lapot. Általában az Elementál pakliknál nagyon figyelnek a mana-görbe helyes használatára. Így ezt a kilenc manás lényt csupán a kilencedik kör után tudnák kijátszani a játékosok. Viszont addigra általában már nem sok elementál minion marad a kezekben, így a Battlecry amiért érdemes lenne belepakolni a deckbe nem tud úgy érvényesülni. 

The Last Kaleidosaur

Hogyha Galvadonon múlik a legenadry ereje, akkor nem csoda, hogy végül kihaltak. Valljuk be azért, hogy egy olyan minion, aki ötször tudja adaptálni magát igazán mókás dolog, viszont az már nem annyira, hogy az egész win conditionod egyetlen lapra teszed fel. Ilyenkor szokott jönni a jól ismert kiégés, amikor is egy leszedés hirtelen beüt.

The Marsh Queen 

Mielőtt a kártya hivatalosan is bekerült volna a játékba, már mindenki úgy beszélt róla mint arról a lapról, ami az egész Hearthstone történelmét át fogja írni. Végső soron ennek a Hunter questnek nem sikerült felérnie a megelőlegezett hírnevéhez. A kritikus probléma a quest mechanikájában rejtőzik, ugyanis a küldetés kijátszása miatt fel kell adnod az első körödet, ami nem pont a kaszt jellemző tulajdonsága. Ha pedig egy Hunter elveszti a tempót, akkor nagyon nehezen tudja visszaszerezni azt.

Végső soron ezekre a kártyákra mondanánk azt, hogy nyugodtan törjétek be őket, ha dustra van szükségetek. Viszont, ha még keresnétek pár "feláldozható" lapot ebből a kiegészítőből, akkor leírnék még netek hármat amit nem biztos, hogy a legjobb ötlet betörni, de ha végül rászánjátok magatokat, akkor nem valószínű, hogy meg fogjátok bánni. Az első ilyen a Unite the Murlocs, amellyel az egyetlen probléma az, hogy a Murlock Sámán már nem annyira népszerű mint eddig volt, viszont ez még bőven változhat a következő kiegészítők folyamán. A második lap a Clutchmother Zavas lenne, amelynél még mindig az a probléma merül fel, hogy a játék discard mechanikája egyenlőre még nem való kompetitív környezetbe. Az utolsó pedig a Lakkari Sacrifice a listán. Az Ungoro kiegészítő megjelenésekor nagyon sok játékos abba a hibába esett, hogy ezt a lapot besúvasztotta a Discard Zoo Warlock-jába. Viszont ez a quest inkább lassabb paklikba való, így nem mutathatta meg teljes erejét. Nem valószínű, hogy kompetitív módban mostanában látni fogjuk, viszont lehet, hogy a Blizzard még megpróbál ezen változtatni.

Hátrányok

Mint minden paklinak ennek is van néhány hátránya, amit megérezhet egy játékos. Kezdjük azzal a problémával ami a Spiteful Summonerrel kapcsolatban merülhet fel. Nem mondanám gyakori esetnek ugyan, de a nagy számok törvénye szerint előfordulhat, hogy mindkét Call of the Wild a kezedbe kerül és akkor már nem fog olyan sokat érni a kártya. Egy hat manás 4/4-es lényt kapsz ha kijátszod és semmi mást. Nem fog már aktiválódni a battlecry-a ami az egész lap lényegét adná. Veszélyes dolog ugyan, viszont nem gondolom, hogy sok ember lenne aki ilyen rossz RNG-vel rendelkezik. A másik dolog amit meg lehet még említeni a pakli kapcsán, az már általánosságnak mondtható, ugyanis nagyon sok hunter játékosnál elő szokott fordulni. Ha egy hunter elveszíti a board controllal szerzett előnyét akkor azt már nem igazán tudja visszahozni. Így nagyon figyelni kell az egyensúlyra egy ilyen játék során. Nem csak az ellenfél játékosára kell folyamatos nyomást gyakorolnunk, hanem azért magát a board-ot is a figyelmünk alatt kell tartanunk. Mindezek ellenére én csak ajánlani tudom ezt a paklit, ugyanis nagyon mókásnak tűnik és tud meglepetéseket okozni a játék során. Ha esetleg kipróbáljátok kíváncsian várjuk az élménybeszámolókat is!

TETSZETT A CIKK? KÖVESS MINKET FACEBOOKON!