zonic: "A sikerünk kulcsa a tervezés"

Az Astralis edzője – a sikerük titka mellett – saját életéről és a csapat régi gondjairól is beszélt.

Az Astralis edzője, Danny "zonic" Sørensen adott interjút a cybersport.com-nak múlthéten. A kölni beszélgetésből kiderül, hogy miért újított szerződést a szervezettel, hogyan értek el ilyen szép eredményeket, valamint mi segített nekik kimászni a Kjaerbye távozása utáni gödörből.

Cybersport: Áprilisban megújítottad a szerződésedet az Astralis-szal. Miért döntöttél a maradás mellett?

Zonic: Először is, remek játékosokkal dolgozhatom együtt. Nyitottak az új dolgokra, hallgatnak rám, és jó velük lógni. A másik része nyilván az Astralis menedzsmentje volt. A RFRSH filozófiája megegyezik az enyémmel: kemény munka, struktúra, professzionalizmus. Nagy a belém vetett hitük és bizalmuk. Nem volt mindig könnyű, ez egy hosszú út. De mindig megbíztak bennem és a munkámban. Boldog vagyok, hogy még mindig engem tartanak a legjobbnak erre a feladatra.

CS: Milyen kiemelt, konkrét céljaid vannak a következő két évre?

Zonic: Jelenleg az álmot éljük az Astralis-szal, de nehéz lesz fenntartani ezt a szintet. Az emberek mindent megtesznek majd, hogy megverjenek minket, és keményebb lesz, de nem panaszkodom. Én szeretnék nyerni még egy Majort, aztán csinálni egy Astralis érát. Szerintem eddig csak három korszak volt: a NiP, a Fnatic és az SK. A negyedik még várat magára. Bár a FaZe közel járt hozzá, de először velünk, aztán az SK-val nem bírtak. Én olyan korszakot akarok, ahol minket tartanak majd a történelem legjobb CS:GO csapatának.

CS: Volt rá bármi esély, hogy nem folytatod a munkád a csapattal?

Zonic: Ha arra vagy kíváncsi, hogy megkeresett-e más csapat, akkor nem. Ez egy időigényes munka, amibe 100%-ot kell befektetni. Két gyermek apja vagyok és 150 napot utazom évente, ami miatt néha megkérdőjelezem a dolgot. De remek játékosokkal vagyok körülvéve, akik szórakoztatóak és megértik, hogyha otthon vagyunk, akkor nekem térre van szükségem – és persze a menedzsment is mindent megtesz értünk, hogy csak a játékra kelljen figyelnünk. A feleségemnek is köszönettel tartozom, mert nélküle lehetetlen lenne ilyen munkát végeznem. Ha ez a három dolog nem így lenne, akkor valószínűleg a visszavonuláson gondolkodnék, de jelenleg ők motiválnak a folytatásban. Ezért is írtam alá egy újabb szerződést az Astralis-szal.

CS: Térjünk vissza a CS:GO-hoz. Nem titok, hogy most nagyon megy nektek. Négy döntő, három trófea, valamint van egy ezüstérmetek is Sydney-ből. Mi különít el benneteket a többi top csapattól? Hogyan előztetek meg mindenkit?

Zonic: Nehéz más csapatokról beszélni. A nyilvánvaló válasz az lenne, hogy a többiek, mint a FaZe, a MIBR és a Cloud9 mind szenvednek, nem találják magukat. Cseréltek párat, a FaZe-ből pedig hiányzik olof. Nem a legjobbjukat játsszák, még ha próbálják is, nehéz egyensúlyt találni. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobbak is lehetnek ennél.

Nagyon jók vagyunk most, de ez a srácok érdeme is. Keményen dolgozunk Magisk csatlakozása óta. Nagyon megrázta az egész szervezetet (kjaerbye távozása), mert mi számítunk a legjobb dán csapatnak, mégis ellopta az egyik játékosunkat egy kisebb együttes –ez nagyon feldühített minket, és megakartuk mutatni, hogy mi lehetünk a legjobbak a világon.

CS: Említetted Magisket. A befogadása feltöltötte energiával a csapatot, és ez egy visszatérő téma, hogy ő egy bizonyos fajta erőt hozott a többieknek. Hogyan érintette ez a felállást?

Zonic: Emil nagyon komoly fegyvertényt jelent, de a játékon kívül is, mert talán ő és én vagyunk csak képesek igazán feltüzelni a többieket. Viszont azt mondanám, hogy a sikerünk kulcsa most a tervezés. Amikor Emil csatlakozott, volt utána egy bootcampünk, ahol az első két napot – alán hat napunk volt összesen a StarLadder és Katowice előtt– egy hajón töltöttük, hogy összeszokjunk és a következő évek céljairól beszélgessünk. Ott volt velünk a sportpszichológusunk is, próbáltuk megtervezni az előttünk álló utat, hogy hogyan játsszunk csapatként, min dolgozzunk; nagyjából felvázoltuk a következő két évet.

Szerintem ez nagyon sokat segített, mert így rá tudunk nézni a menetrendre, lecsekkolhatjuk hol tartunk, mire figyeljünk, mi ment jól vagy rosszul. Folyamatosan igazodunk a tervhez, meetingelünk, nyíltan és őszintén beszélgetünk egymással.

CS: Említetted Mia-t, a sportpszichológusotokat. Ő csak az Astralis-ban csatlakozott hozzátok, igaz?

Igen, ez egy hosszú történet. Gla1ve csatlakozása óta dolgozott velünk, Kjaerbye távozása után valamikor abbahagyta. Szóval azóta nincs velünk.

CS: Azt hiszem egy Valve videóban vagy interjúban foglalkoztak ezzel a témával, hogy a srácok nagyon nehezen fejezték be a meccseket régebben. Te edzőként ezt hogyan látod, miként változtak a játékosok?

Zonic: Ez az elfogadásról szól. Emlékszem, az emberek mindig azzal viccelődtek, hogy "Áh, most is choke-olni fognak megint". Senki sem beszélt komolyan erről. Csak tudták, hogy "Ok, ha ezt elrontjuk, felmehetünk a HLTV-re vagy bárhová és az lesz mindenhol, hogy chokereknek hívnak minket." Emlékszem, hogy volt pár beszélgetésünk arról, hogy mit tehetnénk ez ellen, és arra jutottunk, hogy az egyetlen megoldás a jó felkészülés, egyéni- és csapatjáték –mert csak ezeken tudunk dolgozni mi magunk. Akárhányszor részt veszünk egy versenyen tudjuk, hogy ott lesz még másik 15 együttes, akik ugyanígy gondolkodnak, nyerni akarnak és mindent megtesznek majd, hogy ellopják előlünk a tornát. Csak azon tudunk dolgozni, amiben tudunk fejlődni is, és persze kell egy kis szerencse is.

Valamivel nyugodtabbak lettek a srácok, tisztában vannak azzal, hogy amíg mindent elkövettek a felkészülés során, és képesek úgy a tükörbe nézni, hogy azt mondják "Ok, semmit sem csinálhattam volna ennél jobban". Néha elveszítesz egy kört, egy pályát vagy a meccset, de ez megesik. Amíg 100%-ot tettél bele, addig nem számít.

Képek: HLTV