Esport1 - "Me go Smorc?" - Avagy ismerjük igazán az aggro paklikat?

Az aggro csak egy gyűjtő fogalom, több rejlik ebben a stílusban, mint gondolnánk, csak okosan kell körbejárni.

Az aggro kifejezést, a Hearthstone esetében sokszor kapcsolják össze nem túl pozitív fogalmakkal. Persze ennek megvan az oka, hiszen a Face Hunter anno rendesen megtépázta a renoméját az ilyen stílusú pakliknak. Ezt a gondolatmenetet teljesen jól kifejezi a Smorc Song, amiben Yoda egy rap dalban mondja el nekünk, hogyan is kell irányítani a dolgokat egy-egy összecsapásban.

Persze az elhangzottak iszonyatosan sarkítják a dolgokat, de azért bőven van benne igazság. Tény, hogy a Face Hunter deck nem igényelt túl nagy tervezést és igazán az agytekervényeket se kellett megerőltetni, ha jól akartuk játszani. Azonban ez az archetípus nem jellemzi teljes egészében az aggro stílust. Sőt azon belül altípusokat is megkülönböztetünk; ebben a cikkben ezeket fedezzük fel.

Face is the Place

Ha már erről esett szó a bevezetőben, akkor kezdjünk is ezzel. Az egész pofon egyszerű: arcra kell menni. Ha valami az utunkba áll -legyen az egy Taunt lény vagy valamilyen effekt-, akkor azt le kell kapni, és aztán megint az arc a célpont. Persze vannak olyan esetek, amikor mehet a trade, -teszem azt, ha egy Alarm-O-Bot vigyorog a másik oldalon vagy egy Doomsayer fenyeget azzal, hogy romba dönti a reményeinket. Nyilván a Hunter ide az egyik legjobb választás, pont a hős képessége miatt, de talán ide lehet sorolni az öreg Pirate Warriort is, amiben az olcsó Charge-os lapokkal kiegészült kalóz sereg borzolta a kedélyeket a ladderen. A már említett archetípusok a hibásak azért, hogy ezt a stílust iszonyatosan sokan utálják, az ilyenek ellen nagyon kevés lehetőségünk van a győzelmünkre, hacsak nem olyan decket pörgetünk, ami pont ezekre készült fel. Persze azért azt sem szabad elfelejteni, hogy haszna is van ennek vonulatnak. A lassabb paklik ezek nélkül nagyon erősek lehetnének, és sok olyan tech kártya kerülhetne be, ami lassan termel értéket, de abban az esetben, ha beüt, akkor nem lehet megállítani.

The Zoo

Ez a stílus mindig is létezett a Hearthstone életében, sőt már azelőtt is ott volt a legtöbb kártyajátékban. Ebben főleg a lények dominálnak, azokból is az olcsóak, amikkel a korai körökben el lehet borítani a board-ot. Persze egy fontos különbség van az előzőhöz képest, hogy a lények bizony cserélni akarnak, a legfőbb cél, hogy miénk legyen a kezdeményezés. A mi oldalunk tele legyen, az ellenfélnek pedig üresen árválkodjon a játéktere. Erre talán a legjobb példa a Warlock, ami két szempontból is nagyszerű. Először is a Life Tap miatt folyamatosan tudja tölteni a kezét, így lassabban fogy ki a lényekből. Illetve vannak olyan démonai, ami némi életerőért cserébe extra statokkkal rendelkeznek, mint például a Flame Imp vagy a Vulgar Homunculus. Persze érdemes itt még megemlíteni a Paladint, amiben az olcsó lények és a buffok kapják a főszerepet. Itt is az a lényeg, hogy a saját lényeink dominálják a játékteret, viszont ezt a buffokból eredő pozitív cserékkel érik el legfőképpen.

Tempo Swing

Az agresszivitás itt sem hiányzik, viszont -ellentétben az előzőekkel- itt vannak olyan eszközeink, amiket használhatunk, ha rosszra fordulnak a dolgok. Egyszóval olyan kártyák, amik rendesen megtudják fordítani a tempót. Itt már azért kiütközik a tudás, hiszen ott kell lenni fejben, hogy a fordító lapjainkat mire vagy mikor kell eltolni. Teszem azt a Rogue esetében mire pattanjon ki a Sap vagy mit kapjon le a Vilespine Slayer, az nem olyan egyértelmű. Ha nem az ellenfél kulcskártyáit találjuk be, akkor omolhat az egész stratégiánk. De anno a Patron Warrior is a tempó deck-ek közé számított. Ott azt kellett tudni, hogy mikor van meg a kombó, és mikor érdemes megtolni a dolgokat.

Burn Baby

Félre értés ne essék, de nem minden Burn összeállítás aggro feltétlenül, de a legtöbb erről szól. Ezeknél elsősorban nem a lények, hanem a varázslatok kerülnek előtérbe, itt a Spell kártyák viszik be a sebzést és akár egy teljesen üres board-ról is simán be tudják ütni a halálosat. A mostani metában a Mage a legsikeresebb ezen a téren és az eszköztárában olyan lapokat találunk, mint a Cinderstorm, a Fireball vagy a Pyroblast, amivel csak be kell céloznunk az ellenfelet és már oszthatjuk is az áldást. Persze korábban a stílus nem volt ilyen gyors, mint most. Anno ott volt a Freeze Mage, ami folyamatosan húzta az időt, majd egy Alexstrasza lekerülése után egy kör alatt kiégette az ellenfelet, főleg akkor, ha nem egy klasszikus Control Warrior vigyorgott a másik oldalon, 'végtelen' armor mögött. Ezen stílus akkor kerül előtérbe, ha kevés olyan pakli van, amiben ott a gyógyulás lehetősége.

Zárásképpen annyit szeretnék mondani, hogy nem minden aggro agyatlan. Van olyan, amihez elég sok tudásra van szükség: ismerni kell a metát, hogyan kell elosztani az erőforrásainkat, mikor menjünk arcra, és mikor kell cserélni. Egy szó, mint száz: az aggro is lehet skill, csak jól kell paklit választani.