Esport1 - Electromancer a lélekmágusom - The Unspoken élménybeszámoló

Mágusok bőrébe bújtunk az Oculus Rift segítségével. Első benyomások az Unspoken-ről.

Newbie-ként fontos volt számunkra, hogy keressünk egy mentort, valamint egy megfelelő helyszínt, így a tanulási folyamat jóval élvezhetőbbé vált. Tekintve, hogy a játék bár csalogató laikusok számára is, de aki sosem játszott VR-on, annak egy rossz élmény is elrettentő lehet. Kisebb keresgélések után megtaláltuk az egyik legalkalmasabb helyet, ami LINK UP VR BAR névre hallgat. Csupán nevében bár, valójában már egy ideje VR edzőteremként működik, ahová a tanulni vágyó e-sportolók térnek be, hogy fejlesszék tudásukat. A hely üzemeltetője és egyben leendő edzőnk, Attila hamar ránk aggatta a perifériákat, hogy szokjuk a monitoron túli világot.

A szemüveghez látási viszonyaihoz még könnyen alkalmazkodtam, de billentyűzeten és egéren szocializálódott végtagjainkat azért féltettem. Nem kellett volna, ugyanis rendkívül kényelmes, szinte azonnal kézre álltak az eszközök. Ez a későbbiekben fontos, hiszen minden varázslatot kézzel és karral végzünk a The Unspoken-ben.

A kontrolleren megtalálható a konzoloknál jól ismert jobb-, és bal hátsó ravasz, valamint 2-2 gomb a hüvelykujjakhoz közel, na és persze az analóg karok. Az irányításban mindezeken túl a kontrollerek térbeli elhelyezése fontos. Csak hogy szemléltessem: A kedvenc karakterem egyik varázslatát a Dragonball-ból jól ismert hátracsapott és összetett kézmozdulattal lehet megidézni. Azért ez elég vagány, ugye? Biztonság kedvéért a kelletténél jobban megerősítettem a szemüveget, hogy ne essen le az első hirtelen mozdulatnál, mert az látszódott, hogy ennél a játéknál bőven lehet precedens erre.

Miután teljes harcfelszereltségben álltunk edzőnk és mentorunk, Attila megkérdezte, hogy milyen stílusban szoktunk más játékokban harcolni. Az én válaszomban a “gyors” és “kegyetlen” szavak szerepeltek. Hümmögött egy keveset, majd azután érdeklődött, hogy a Csillagok Háborújából a Jedikkel vagy a Sithekkel szimpatizáltam. Rövid gondolkodás után rávágtam; “erővillámok” mindenek felett. Így az első Unspoken karakterem Electromancer lett, akinek képességeit az alábbi videóban láthatjátok.

Alaptámadásaink rövid sorozatban kilőtt villámnyalábok –amiket nem használhatunk a végtelenségig, ugyanis van némi töltési ideje, ha túl gyakran és túl sok lövedék megy ki egyszerre. Pajzsunkkal nemcsak védekezni, de támadni is tudunk, ha a harmadik pajzsunkat ért támadás után a pajzstöredéket visszaküldjük ellenfelünkre. Ezen felül három varázslat közül választhatunk, melyeket bizonyos időközönként idézhetünk meg. Electromancer esetében, két offenzív és egy defenzív mágia.

Karjainkat csípőnk szintjén tartjuk, tenyerünket az ég felé fordítjuk majd egy hirtelen mozdulattal felemeljük mindkettőt, s ekkor megidézünk a semmiből, vagyis pontosabban némi törmelékből egy turretet, ami az ellenfelet fogja lőni egészen addig, amíg azt el el nem pusztítják.

Tegyük keresztbe karjainkat, szorítsuk ökölbe kezünket, majd egy gyors széttáró kézmozdulat után láthatjuk, hogy egy egész testünket védő pajzs emelkedett fel. Amíg csak véd minket, addig tölti alaptámadásunkat, így folyamatosan tudunk tüzelni ellenfelünkre.

Végül pedig az én személyes kedvencem, amelyről már esett szó egy gyorsan forgó villámgömb, ami folyamatosan sebzi ellenfelünket, ha közel kerül hozzá. Igen, ezt kell úgy megidézni, mintha csak a Dragon Ball-ból jól ismert kamehame-t akarnád!

A játékbeli mozgást úgy oldották meg a készítők, hogy a mágusok folyton lebegnek a föld felett, s csupán néhány pontra tudunk teleportálni. Ezt sem lehet a végtelenségig ismételgetni, ugyanis a töltési idő korlátoz minket.

A rövid tréning után természetesen azonnal gyepálni szerettünk volna egymást. Kollégám Anarchist nevezetű tűzmágust szemelte ki magának, akiről szintén érdemes megtekinteni a bemutató videót.

Szerencsénk volt, hogy nemcsak edzőnk, de nézők is voltak, akik folyamatosan instruáltak minket, hogy mit hogyan kéne csinálni. Természetesen a hirtelen jött több száz inger közül a hangok kiszűrése ritkán sikerült. Kollégám hamar elsajátította a tűzmágus minden csinját-binját, míg én a gyors helyváltoztatással próbáltam összezavarni. Elsőre kevés sikerrel, majd második neki futásnak nekem is jobban mentek a kézjelek.

Első élményre nem volt könnyű feldolgozni sem a testnek, sem a szellemnek, –de annyi kihívást és lehetőséget rejtett a játék, hogy már alig várjuk a következő alkalmat, hogy összecsaphassunk!