Az ókori Görögország egy kardnyújtásnyira - AC Odyssey teszt és gameplay videó

Az Odyssey tovább újít, a játék pedig egyre inkább egy RPG-re hajaz.

Pénteken a Cenega Hungary és az Ubisoft jóvoltából egy masszív négy órás betekintést kaptunk az Assassin's Creed sorozat legújabb üdvöskéjébe, az Odyssey-be. Ez idő alatt –amennyire csak lehetett– megpróbáltuk ízére szedni a játékot és annak részleteit, hogy egy kielégítő kritikával, no meg játékmenet videóval érkezhessünk Nektek.

Az Odyssey az ókori Görögország világába repít el minket, ahol belekóstolhatunk az akkori kultúrába, no meg háborúkba. A háttértörténetről nem szeretnénk sokat elárulni, hogy mindenki felfedezhesse magának, –ám azt mindenképp meg kell említenünk, hogy egy testvérpár két tagja közül kell kiválasztanunk a karakterünket, akivel aztán keresztbe-kasul bejárhatjuk a gigantikus pályát.

A játékot Kefalónia szigetén kezdjük meg, ami az első percektől kezdve varázslatos látványt kínál, –azonban hamar rájövünk, hogy az Ubisoft nemcsak a megjelenésre, hanem a tartalomra is nagy hangsúlyt fektetett. A játék egy olyan nyílt világú szerepjátékká kezdett el válni, mint a Witcher. Ahogy pörgettem az új üdvöskét, és egyre több részletet fedeztem fel benne, nekem kifejezetten a Witcher 3 ugrott be, –ám ez inkább dicséret, semmint negatív hasonlítgatás.

Az Odyssey egy gigantikus nyitott pályát kapott, amin szabadon kóricálhatunk, értelemszerűen a történeti, illetve küldetésszálak felé orientálódva. Nem számoltam meg pontosan hány szigetről, illetve városról beszélhetünk, de bőven 20 felett van, és ezek mindegyike annyi kalandot rejt nekünk, amennyit elképzelni is nehéz. A fejlesztők elvileg 100 óra játékidőre lőtték be az Odyssey-t, ám egész biztos, hogy ennél sokkal többet is képesek leszünk eltölteni benne, ugyanis már a kezdőnek számító Kefalónia szigetén is számos mellékküldetést sikerült összegyűjteni. Mindenképp a fejlesztők munkáját dicséri, hogy a fő küldetésszál mellett ezek a megbízások sem tűnnek sablon sztoriknak, kifejezetten színes feladatokról van szó.

Azonban a sztori fontosságát hangsúlyozza egy elég komoly újítás is, a párbeszédekhez ugyanis hozzáadtak egy válasz funkciót, azaz mi dönthetjük el, hogy mire milyen választ adunk. A későbbiekben ez akár azt is jelentheti, hogy a válaszainkkal és döntéseinkkel valamilyen szinten befolyásoljuk a történet menetét.

Ám nem ez az egyetlen újdonság, az Ubisoft a harcrendszeren is elég nagyot változtatott. A kis csapás, nagy csapás, kitérés, hárítás, hárításból azonnali ellenkaszabolás helyett egy amolyan 2+1 funkciós harcrendszer került be. Van egy alaptámadásunk, illetve egy hárításunk, ezenfelül pedig képességeink. Megmondom őszintén nekem ez a rendszer meglehetősen furcsa volt, az elején pedig, amíg nem volt néhány képességem addig meglehetősen egyhangú is volt. Sokszor egyszerűen csak lestem, hogy mennyire megaláz még egy farkas is, mert nem találtam a gombokat, azonnal a régi rendszer szerint szerettem volna reagálni. Ha pedig több ellenfélről volt szó, akkor elkerülhetetlen volt az ide-oda futkosás, ugyanis ezt a harcrendszert nem feltétlen szendvicsezésre találták ki. Legalábbis a képességek nélkül nem.

Ezek a képességek viszont azt kell mondjam, hogy el lettek találva, miután ráéreztem kicsit az AC féle görög boxra, no meg arra, hogy igen, a "varázslatokat" muszáj használni, utána már nem is voltak annyira gondok. Ettől függetlenül azonban a gyilkosságokhoz tartozó minianimációk továbbra is megvannak, és az előző részekhez hasonlóan istentelen menők.

No, de beszéljünk picit a megjelenésről. Hanyatt nem fogjuk vágni magunkat a grafikától, de azért hozza azt a szintet, amit megkövetelnek tőle. PS4 Pro konzolon volt szerencsénk kipróbálni a játékot, de ettől függetlenül kíváncsian várjuk a PC-s verziót is, hátha rádob majd egy lapáttal. Magából az egész sztoriból egyébként az első két fejezethez lehetett szerencsénk, persze csak annak, aki eljutott addig, ahogy néztem az eseményen résztvevők többsége előszeretettel kalandozott erre-arra, –szóval a második fejezetig el sem jutottak. 

Tagadhatatlan, hogy az új részben is van kraft bőven, a világ hatalmas, a klasszikus Assassin's Creed elemek pedig számos helyen nagyszerűen házasodtak össze a szerepjátékok jegyeivel. Olyan dolgok például, mint a sólyom nézet, vagy a kovács az Odyssey-ben is helyet kaptak, illetve külön tetszett az is, hogy nem számít milyen felületen próbálkozunk felmászni, a karakterünk megbirkózik vele. A lootolás és a tolvajkodás az Odyssey-nek is velős részét képezi, –ám a fejlesztők megnehezítették a dolgunkat egy körözés jelzővel. Annak függvényében, hogy mennyire szegjük meg a törvényt, igencsak magas szintű fejvadászok és zsoldosok erednek a nyomunkba, hogy begyűjtsék értünk a fejpénzt, és bizony csöppet sem jó ötlet összeakadni velük.

Most pedig jöjjön a beígért gameplay, igyekeztünk minél több és minél színesebb akciót megmutatni nektek. Érthető okokból a párbeszéd folyamatokat nem rögzíthettük, csak a nyers játékmenetet, ám így is lesz benne megannyi érdekesség: megevett két farkas, felkerestem egy hajóroncsot, számos lopakodós gyilkosság is volt a palettán, illetve felmásztam a sziget legmagasabb pontjára is, hogy jól be lehessen látni a világot.

Konklúzió 

Végül pedig egy gyors megéri, nem éri meg összefoglaló! Hogy meggyőzött-e a játék? Meg! Kipörgetem-e? Természetesen. Azonban... az Odyssey sokat újít, ám igazi újdonságot így az elején nem adott. A későbbiekben –például a magasabb szintű képességeknél, illetve a történet bonyodalmas szálainál– viszont már biztosan fogunk találni olyan dolgot amire azt mondhatjuk, hogy "aztaaaa". Aki szeretne egy fantasztikus utazást tenni az ókori Görögörszágba, semmiképp se hagyja ki!

Ne maradjatok le az élőszereplős előzetesről se!

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!