Esport1 - Zárt béta során néztük meg a legújabb Trials epizódot

Öt év után új, teljes értékű résszel bővül a finn RedLynx stúdió motoros őrülete, a Trials széria. Zárt bétában teszteltem a Trials Rising-ot.

Az új részt az idei E3 során jelentette be a Ubisoft, szerintem az egész esemény legkínosabb pár perce volt amíg Brad Hill bemotorozott a színpadra, majd egy óriási műeséssel széttörte az ott felállított monitort. De tény, hogy ha valamiről, akkor az őrültségről, a legnyakatekertebb pályákról és játékmenetről híresek a Trials címek.

Akinek nem lenne ismerős a Trials széria, az első rész idén 18 éves, böngészőből volt futtatható, amit a maroknyi fejlesztő brigád egy finn honlapra töltött fel. Elképesztő siker volt a program: a RedLynx adatai szerint 3 év alatt 30 millió játékos kereste fel a honlapot és játszott a Trials-szal. Ezután 2007-ben megjelent Trials 2, de az igazi áttörést a 2009-es Trials HD jelentette a fejlesztőknek, amiből egy év alatt egymillió példányt adtak el az XBOX Live Arcade rendszerében. Majd jöttek a Trials Evolution és Fusion részek, amik szintén hatalmas sikernek örvendtek, és letöltési rekordokat döntöttek meg.

A Trials Rising a Fusion sikerét meglovagolva mindent a négyzetre szeretne emelni, még szebb, még őrültebb és még nyakatekertebb pályákon kell eljutnunk A-ból B-be, természetesen minél ügyesebben, lehetőleg bukás nélkül, vagy éppen az időlimitre figyelve. Ezúttal valós helyszínek szolgálnak pályákként, versenyezhetünk New York felhőkarcolói között vagy éppen fölött, de száguldozhatunk a Grand Canyon-ban és a Mount Everest-en is. A finn srácoknak már ebben a korai béta verzióban sikerül megmutatniuk miért szeretik annyian a Trials sorozatot. A pont jó nehézségű, fizika alapú játékmenet és pályafelépítés most is a helyén van és a játék továbbra is borzasztóan addiktív. Kellően egyszerűek és mégis ügyességet igényelnek a pályák, ahol 2 óra játék után azon kapod magad, hogy bár már századjára borulsz, mégis csak még 10 percet próbálkozol, amiből aztán újra plusz két óra lesz. A helyszínek az előző részektől is szebben festenek, –nekem különösen testszettek a természetben zajló versenyek, New York épületei is szépek, de az éjszakai Grand Canyon-ban három másik játékossal versenyezni, egyszerre elugratva ugyanarról a szikláról, 100 métert repülni majd menni tovább, picit odavág egy felhőkarcolók közötti ugrálásnak. Természetesen karakterünket és motorunkat teljesen testre szabhatjuk, pólókat, nadrágokat, kabátokat, sisakokat, különböző festéseket, –és az Overwatch-ban lévőkhöz hasonlóan– töltőképernyős, győztes és vesztes pózokat, mozdulatokat is nyithatunk a szintlépés után, illetve extra feladatok teljesítéséért járó lootbox-okból.

A kampánynak számító világtérkép mellett –ahol az egyre jobb helyezésekkel egyre több szponzort és így egyre több versenyt nyithatsz meg– kooperatív és kompetitív módok is helyet kaptak a játékban, és itt kezdődnek a gondok. A program technikai oldala finoman szólva sem a legjobb. Nyilván ez még egy zárt béta teszt volt és szinte minden elemében sokat fog még fejlődni a játék a 2019-es megjelenéséig, de 3 nap alatt egyetlen egy multiplayer meccset tudtam csak játszani, mivel a menüben sorozatosan a „connection lost” felirat várt és fogadott. Hiába a pályák alatt összegyűjtött játékbeli valutám és ládáim, 3 nap alatt egy lootbox-ot sem tudtam kinyitva a folyamatos szerver hiba miatt. Az interneten olvasva nem mindenki találkozik ezekkel a hibákkal, de többeknél előfordult. És gondolhatjátok, hogy ez nem akkora gond, –engem sem az zavart, hogy nem tudtam kinyitni azokat a fránya dobozokat–, hanem a 10 másodpercenként felugró „connection lost” hibaüzenet, ami gyakorlatilag ellehetetlenítette a menüben való navigálást. És a legjobbat a végére hagytam: nem egy játékkal találkoztam már, de olyat még nem láttam, ami csakis vezetések netkapcsolattal volt hajlandó elindulni, és a wifit azonnal kikapcsolta az egész házban.

A leggyakrabban látott ablak a béta során.

Összességében, ami a Trials Rising bétájából kiderült, hogy amit annyian szerettek az előző részekben az itt is működni fog és élvezetes lesz. A játékmenet itt is az aranyközépúton van, tökéletes pihenésnek és ügyességünk turbózásának is, plusz a bétában még nem volt elérhető, de a megjelenésre kész lesz a pályatervező is, ami igencsak kitolta az eddigi részek játékidejét is. Külön piros pont a zenékért. A zene volt az ami tökéletesítette az őrült játékmenetet, –bár nem tudom mennyi embernek lesz ismerős Lemmy Kilmister hangja–, de a Motörhead és Airbourne számok nagyon illetek a pályákhoz. Technikai oldalról pedig nagyon remélem, hogy 2019-ig a Ubisoft összekapja magát, mert ha a végleges változat is ilyen hátérrel fog rajtolni, hamar üres lesz a program.

A zárt bétához való hozzáférésünket a Cenega Hungary Kft. biztosította, –innen is pacsi a srácoknak, és köszönöm a lehetőséget!