A kard meséje: leteszteltük a Soulcalibur VI-ot!

Az idén 20. születésnapját ünneplő Soulcalibur sorozat hatodik számozott epizódját teszteltük.

Közel 7 éve, hogy utoljára teljes értékű, számozott folytatást kaptunk a Bandai Namco arcade-verekedős játékából, –de ha úgy számoljuk, hogy a Soulcalibur V minden volt csak jó nem, akkor közel s tova 10 éve vethettük bele magunkat, az egyedi –inkább a fegyverekre koncentráló– verekedős programba.

Míg a már említett ötödik epizód a széria megreformálásába bukott bele, addig jelen tesztünk alanya, –hála a fejlesztők felismerésének–, inkább a mára már klasszikus első és második epizód vonalát követi, csupán a harcrendszert és a játék főbb mozgató rugóit igazították a mai elvártakhoz. Ugyan a hasonló kategóriájú játékoknál a sztroit csak másodlagos szereplőként szokták emlegetni, a Soulcalibur VI-ban, az előző részeknél már megszokott, az átlagtól erősebb, érdekesebb történetszál fut végig a háttérben, ráadásul itt rögtön két fajta is.

A Libra of Soul során egy nagyon érdekes, kevert műfajú történetet kapunk. Itt a történet felvezetése előtt, mi magunk alakíthatjuk ki karakterünket, a szokásos férfi/nő, magas/alacsony beállításokon túl, rengeteg faj közül választhatunk. Lehetünk akár múmia vagy csontváz is; karakterünk minden apró vonását részletesen kedvünkre szabhatjuk, akár színezhetjük is a karakter adott részeit. Valóban egy részletes karaktergeneráló rész kapott helyett a programban, aminek segítségével nem egy, a való életből kiragadott személyt láthatunk már internet szerte, ahogy a Soulcalibur VI-ban küzd. Karakterünk megalkotása után a Libra of Soul története egyfajta keveréket nyújt a játékosnak, ami egyszerre hozza a szériától megszokott pörgős és látványos harcokat, és különböző RPG, helyenként akár D&D elemeket is. A történetet a harcok közötti dialógusok során ismerhetjük meg, ami egy jó hátteret ad a széria világának és szereplőinek is, –így pl. az olyan kezdő játékosok is mint én– nyugodtan neki vághatnak, könnyen megismerhetik így a Soulcalibur világát. Utunk során az egész világot bejárhatjuk; a fő sztori szálat előretoló bunyók mellett pedig mellékküldetéseket is vehetünk fel a világtérképen található NPC-ktől. Bár mindegyik küldetés mozgatórugója a harc, a kapott feladatok mögötti történetek valóban érdekesek és változatosak.

A harcok során tapasztalati pontot gyűjtünk, amit karakterünk fejlődésére használhatunk fel, –így egyre több és több fegyver használata nyílik meg előttünk, amikre az egyre nehezedő ellenfeleknél szükség is lesz. Minden csata előtt vihetünk be magunkkal egy fajta ételt, ami különböző passzív bónuszokat ad majd a harcban, több sebzés, több XP stb, illetve egy harchoz akár segítőket is felbérelhetünk, akik ha gyengék is az adott ellenféllel szemben, legalább egy minimális életerőt levernek róla, megkönnyítve így a mi dolgunkat. A dolog egyetlen hibája, hogy átvezetők hiányában képregényszerű kockákkal, és töménytelen mennyiségű szöveggel tárul fel előttünk a történet, ami egyáltalán nem lenne baj, de a játék legnagyobb Achilles-ina az a harcok nehézsége. Borzasztó könnyű játék, még a legnehezebb fokozaton sem fogunk egy-két alkalomnál többször megizzadni, így a gyakran 10-15 perces dialógusok után fájóan kevésnek hatnak a sokszor csak pár percig tartó harcok.

bizony Ríviai Geralt is tiszteletét teszi a játékban

A másik singleplayer mód a Soul Chronicles, ami igazából nagyon hasonló felépítésű a többi verekedős játék sztorimódjához, bár azért is van ami egyedi. Egy több évet átölelő történetről van szó, ami a Soul Edge kard körüli történéseket mutatja be. A játékmód jelegzetessége, hogy mind a 19 karakter szemszögéből átélhetjük a kard történelmét. Itt már nincsenek meg a Libra of Soul RPG elemei, színtiszta bunyók várnak ránk, –amik sajnos továbbra is túl könnyűek és így túl rövidek a legtöbb esetben.

Bevallom én sosem voltam –nemhogy egy Soulcalibur–, de még egy verekedős játék rajongó sem; szerencsére a Soulcalibur VI azok közé a játékok közé tartozik amelyek nagyon jól vezetik fel magukat, nagyon könnyű velük játszani, ugyanakkor –ha kellő mennyiségű időt és energiát fektetünk bele– elképesztően szerteágazó rendszer bontakozik ki előttünk. Mindebbe beletanulni igazi kihívás, –egyben kifizetődő is, mivel olyan komplex és szemkápráztató kombókat tudunk így használni, amik –a gyönyörű grafikának, és a belassított speciális támadásoknak köszönhetően– pislogni sem engednek majd.

A kategória igazi szerelmeseit általában az adott játék online módja érdekli, ahol végre összemérhetik kombótudásukat a világ másik részéről játszó személlyel. Már az elején le kell szögeznem, hogy a program online része teljesen hibamentes: remekül kialakított keresési lehetőségekkel rendelkezik, és jó pár mérkőzés alatt sem futottam bele olyan problémába ami hátráltatna, mondjuk egy Oroszországból játszó valakivel szemben. Külön casual és ranked módok is várnak az online menüpontra bökve, így itt is tetten érhető a játék felhasználó barátsága, de ugyanakkor valódi tudást igénylő oldala is.

A Soulcalibur VI már elérhető PC-n, PS4-en és XBOX One-on is, a megszokott 60 eurós áron. Nyugodt szívvel tudom ajánlani a széria vagy a kategória fanatikus rajongóinak, akik időt és munkát nem kímélve akarnak a szerverek legjobbjává válni, –és azoknak is, akik hozzám hasonlóan most szeretnének először komolyabban belekóstolni a verekedős játékok világába.

A játékot köszönjük a Cenegának.