Leteszteltük: Ace Combat 7: Skies Unknown

Szállj, szállj, szállj fel magasra... mi a fenét csinálok én? Tényleg Piramist dúdolgatok, miközben elindítom a legújabb Ace Combatot?

Ace Combat. Nem cseng ismerősen? Semmi gond, nem feltétlen Veletek van a baj. A hetedik, Skies Unknown alcímet viselő program a széria elsője a kurrens generációban. A nyitódarab 24 évvel ezelőtt jelent meg Air Combat címen, az utolsó körülbelül 5 éve, PS3-ra, free-to-play címként. És még ennyi karaktert sem ért.A Skies Unknown, –ahogyan az elődjei is–, egy combat flight szimulátor, erős japán jegyekkel. Bár a sorozat sokat nyugatiasodott az évtizedek alatt, a küldetések végi kilométernyi pontszámok és olykor komoly depressziót okozó, hatalmas betűvel (általában C, jobb esetben B) virrító értékelések továbbra is alappillérek. Egy Devil May Cry-ban ez nem is zavarna, de itt? Valahogy nem adja, főleg azért, mert az Ace Combat 7-et kifejezetten az amerikai, európai piacra szánták. Még korrekt univerzumot is húztak köré, hogy abban a második, harmadik küldetésre totál el is vesszünk. Bár a játék a mi korunkban játszódik, a Föld teljesen máshogy néz ki. Értsd, a kontinensek nem ott vannak ahol az atlaszban, a szembenálló nagyhatalmak megnevezései meg mintha valami random névgenerátorból estek volna ki. A rajongók biztosan jól értesültek maradnak majd az Osean Federáció és Erusea Királysága közötti konfliktusban, de az újoncok –vagy az olyanok mint én is, akik éveket és epizódokat hagytak ki–, tuti hogy előbb utóbb misszió-darálásba kezdenek anélkül, hogy érdekelné őket, kik ellen is harcnak. Meg miért.

Szóval a történet jó lenne, de mégsem az. Érződik rajta, hogy nekünk készült, mégis olyan japán. Ne értsetek félre, imádom a japán stuffokat, de eddig még sose jöttünk ki jól abból, amikor kicsit ebből is meg abból is kaptunk (DmC reboot, valaki? Kingdom Hearts?). Sebaj, marad a repülés élménye meg a még menő korából itt maradt Tom Cruise életérzés, igaz?. Nagyjából. A játék alatt dübörgő Unreal 4.0 egészen jól teljesít, a teljesen 3D-s felhők, a különböző időjárási effektek és maguk a repülőgépek is korrektül néznek ki. Meg minden egyéb is, –távolról. Egyszer a gép orránál sikerült felrobbantanom az ellenségét. Hát, öhm... maradjunk annyiban, a következő célpontot már inkább tisztes távolságból lyuggattam szét. A tesztidőszak alatt én a sebességet se éreztem igazán, mármint G működését, viszont az irányítás egészen kézre álló. A játék két opciót kínál kezdésnél: totál amatőrt meg vérprofit. Bár már volt pár repülős cucc a mancsaim alatt, de még így is, szerintem senkinek sem kell megijednie a technikásabb irányítás kiválasztásától. Bökjetek rá nyugodtan, ugyanis nem annyira szimulátor ez az Ace Combat, de el tudom képzelni, hogy egy komolyabb botkormánnyal sokkal hatásosabb az élmény. Meg ugye VR-ban, bár az előzetes hírek szerint 2-3 napig tartó motion sickness-t okoz a stuff. Szóval csak óvatosan.

A 20 küldetés egész hamar lepörgethető, kérdés, hogy a 24 éve is kért feladatok nem fogják-e elvenni a kedvünket a kampány végigjátszásától. Bizony, a teljesítendő missziók nélkülöznek mindenféle kreativitást, minden egyes objektívát már teljesítettünk korábban valahol, valamikor. Konkrétan a második küldetés elkezdésekor nekem bevillant egy kép az ősrégi Eagle One: Harrier Attack című játékból. Az emlék a küldetés végéig velem maradt. Persze ez egyénfüggő, hiszen aki él és hal az F jelzésű gépekért, nagyon is ellesz a Skies Unknownnal. Meg persze azok is, akik nem játszották még rongyosra az ilyen típusú szoftvereket. Nekik biztos, hogy hatalmas élmény lesz a sztori. Rengeteg feloldható repülő, fegyverzet és extra felszerelés van a játékban egyébként, érdemes jól átnyálazni a fát, megfontolni, hogy mikor mit oldunk fel. Ha tanácsolnom kellene, akkor legyen egy favorit rohadt gyors gép, egy olyan, ami bírja a strapát plusz egy harmadik, amit szinte bárhol be lehet vetni. Az adott misszió elutasítását ne skippeljétek, tanulmányozzátok át a térképet, azt, hogy kik ellen harcoltok majd. Megsúgom, csak levegő-levegő rakétákat vinni egy olyan küldetésre, ahol többnyire szárazföldi célpontok lesznek, nem túl okos húzás.

A kampány végeztével (vagy közben, kinek hogy esik) ott a multiplayer opció egyfajta battle-royal móddal is megspékelve, –mert anélkül már nem is lehet valamit videojátéknak nevezni, ugye? Mondjuk ez csak marketing, igazából egy Free for All-ról van szó. Mellette Team Deathmatch módban játszhatunk még ééés... ennyi. Összesen nyolcan vehetjük be a légteret, medálokat gyűjtünk, fejlődünk, újabb cuccokat megnyitva a meccsek után. Nem teljesen fair a matchmaking, –főleg akkor, ha gőzünk sincs, milyen géppel vagy fegyverrel érdemes csatába menni–, de bele lehet rázódni idővel.

A szerverek egyébként még elég üresek voltak, amikor én próbáltam pajtásokat találni, de megérzésre így is további órákkal toldhatja majd meg a játékidőt. Még akkor is, ha hamar halottá válik a a többjátékos szekció a későbbiekben. Lokál, két játékos kooperatív is van benne, szóval ez is plusz pont.

Az Ace Combat 7 rétegjáték, a repülés szerelmeseinek ajánlott csak azzal a figyelmeztetéssel, hogy a szimulátor jelzőt osszák el azért kettővel. Lehet három A kategóriásnak nevezni, mert jobb mint amik a piacon vannak, –de valljuk be őszintén, ez a műfaj azért nem is annyira telített. Nem rossz a cucc, de vannak hibái amelyeket főleg csak azok fognak észrevenni, akik kellő mennyiségű hasonló játékkal játszottak már. A grafika elfogadható, az irányítás rendben van: ha ilyesmi anyagra vágytok most, éppen beszerezhető, de nem feltétlen teljes áron. Az egy kicsit borsos érte szerintem.

A játékot a Cenega Hungary jóvoltából próbálhattuk ki, ezúton is köszönjük!

TETSZETT A CIKK? KÖVESS MINKET FACEBOOKON!