Egyre elfogadottabb itthon az e-sport

Az azonban kétségtelen, hogy a megosztottság még mindig igen nagy: vannak szülők, akik örülnek, hogy a gyermekük játszik, míg mások totális időpocsékolásnak tartják!

Az e-sport sport mivoltát feszegető kérdések és viták egyidősek magával az e-sporttal; még egy ennyire megosztó, és számtalanszor átrágott kérdés talán nem is volt a tyúk és a tojás kérdése óta. Külföldön az e-sportnak már brutálisan kidolgozott rendszere van; szinte nem telik el úgy nap, hogy valamelyik játékban ne tartanának valamilyen megmérettetést, a külföldi szervezetek pedig igazi profi körülményeket biztosítanak a játékosaiknak. Ebbe beletartozik a gaming-ház fenntartása; a játékosok itt együtt laknak, gyakorolnak, illetve lazítanak, –a munkájukat pedig rendszeresen edzők és pszichológusok segítik, hogy mind a játékban, mind fizikailag, mind pedig szellemileg is készen álljanak a megmérettetésekre.

Ez külföld, de mi van most Magyarországon? A magyar e-sport –szépen lassan ugyan–, de igyekszik felzárkózni: idén januárban elindult az ország első folyamatos versenyzési lehetőséget biztosító ligája, az MNEB (Magyar Nemzeti E-sport Bajnokság) amely egyszerre 5 játékot fed le. Vannak már olyan csapatok az országban, –nem is egy–, akik a játékosaiknak állandó fizetést tudnak nyújtani és nem csak az esetleges nyereményekből mazsolázhatnak, –ám kétségtelenül még messze vagyunk egy Németországtól, vagy Spanyolországtól. A magyar e-sport az elmúlt két-három évben komoly fejlődésnek indult, egy e-sportkarrier felépítése pedig már nemcsak egy reménytelen álom. De milyen kép van ezzel kapcsolatban az emberek fejében?

Valahányszor felvetődik a kérdés a közösségi oldalakon, hogy az e-sportnak van-e létjogosultsága, megéri-e azon dolgozni, hogy valakiből hivatásos e-sportoló lehessen, rendszerint a két tábor "összecsap", de már korántsem azokkal az erőviszonyokkal, amikkel néhány évvel ezelőtt. Egyre többen vannak azok, akik megértik, hogy az e-sport is sport és sokszor még nagyobb fegyelmet és kitartást igényel, mint a hétköznapi sportok. A Vodafone Hungary nemrégiben elindított egy új videósorozatot, melynek címe "Egy lapon a gyerekkel". Ebben a sorozatban számos olyan témát érintenek, amik a modernkori gyerekek hétköznapjaiban már teljesen általános dolgok, –ilyen például az internethasználat, az okostelefonok, vagy épp az e-sportok. Az utóbbihoz készített videóban egy valódi legendát KODIAK-ot köszönthetjük, aki elmondja, hogy e-sportolónak lenni már Magyarországon is egy létező dolog.

Érdemes megtekinteni a promóvideó Facebook bejegyzésénél lévő hozzászólásokat, továbbra is fellelhetőek az örök kétkedők, de egyre több olyan ember van, aki lehetőségként tekint az e-sportra. Ez nem véletlen; az e-sportoknak most már akkora népszerűsége van, mint rengeteg más sportnak, –sőt, nagyon sokat meg is előz.

A játékosokat rendszerint azzal támadják, hogy a testmozgást teljesen mellőzve, egy szobába bezárkózva, bármilyen szociális kapcsolat nélkül élik a hétköznapjaikat, –ez azonban az esetek többségében csöppet sem igaz. Az, amiről ilyenkor szó van, az a videojáték-függőség egy súlyos formája, ami persze létező dolog, az e-sportok azonban nem erről szólnak. Igazán nagy sikereket elérő e-sportoló csak abból a személyből lehet, aki tudatosan építi a karrierjét, ehhez pedig a fizikai és lelki felkészültség egyaránt elengedhetetlen.

Ha Magyarországon a focizni vágyó gyerekeket biztatjuk a sport űzésére, megvesszük nekik a legdrágább csukát, és ott vagyunk minden meccsükön, akkor miért kéne az e-sportra is másképp tekintenünk? A hétköznapi sportokban is ugyanannyira nehéz kitörni, mint az e-sportban, –sőt, maradandót alkotni még talán nehezebb is, ugyanis a sport már nagy múltra tekint vissza, az e-sport azonban egy relatíve fiatal terület telis-tele kiaknázatlan lehetőségekkel és el nem ért sikerekkel.

Miért fosztaná meg attól a lehetőségtől a gyermekét, hogy úttörő legyen?