Zombiként támad fel a sorozat, –a régi alapoknak köszönhetően.
A Resident Evil 1996-ban kezdte a hódítását játék formájában, és annak idején nagyon jó fogadtatásban részesült. Akkoriban nem volt a zombi téma annyira kiégve, mint manapság. 2002-ben útnak indult a mozis adaptáció, aminek az első része még megtalálta a saját közönségét, viszont a folytatások rohamosan zuhantak a mélybe. Meg kell említeni az animációs részeket is, mert sokak szerint jobban átadja a Resident Evil hangulatot mint a filmek, –bár sosem kaptak akkora figyelmet.
A régi 1998-as Resident Evil 2 Hideki Kamiya rendezése alatt készült (aki később a Devil May Cry-t is rendezte) Playstation 1-re és 4.96 millió példányt adtak el belőle ezen a platformon. Rengeteg jó kritikát kapott az atmoszférája, grafikája és a hangkeverése, ezek miatt pedig több helyen is az egyik legjobb túlélő-horror játékként emlegetik a mai napig. Persze voltak bőven hibái és gyengeségei, ami miatt ma már lehet nem lenne annyira élvezetes játszani vele mint a megjelenéskor. A Resident Evil 2 története két fő szálon játszódik, és ezek gyakran keresztezik egymást. Az egyik lehetőségünk Leon Kennedy aki egy kezdő rendőr Raccoon City-ben, de a katasztrófa idején nem tartózkodott a városban viszont most úton van vissza a kapitányságra, ekkor találkozik Claire Redfield-el ,ő egy “védtelen” diáklány aki látogatási céllal indult a városba, ami már majdnem teljesen az élőhalottak birodalma.
Mivel egy remake-ről beszélünk, ezért olyan egetrengető újítást nem is várhatunk el tőle. Ez azt jelenti, hogy új szörnyekkel nem fogunk találkozni, viszont a régiek ráncfelvarrást kapnak külsőleg, és pár új trükkre is számíthatunk majd tőlük. Kezdjük a legfontosabbal: bátran kijelenthetem hogy a zombik viselkedése és kinézete minden elvárást kielégítő. Egy remek középutat talált a játék ennyi "zombivéglet" között. A csoszogó ellenfeleink nem túl lomhák, viszont nem is sprintelnek mint egy amerikai focista, ha meglátnak. Szívósak, de ha jól célzol minden megoldható, –viszont nem minden hulla marad hulla, hiába kapott 3-4 golyót a fejébe. Nem kel fel minden örök nyugalomban fekvő egyén, csak mert elsétálunk mellette; ez azért is jó, mert nem érződik kiszámíthatónak a játék, de a feszültség mindig ott van, hogy az előző 2 nem kelt fel ami mellett elmentél, viszont a következő bármikor megkóstolhat, –emiatt pedig folyton résen kell lenni. A zombikon kívül visszatérnek a nyúzott egyedek, amiket a játék “Lickers” néven emleget. Nagyon szívósak –bár már annyira már nem félelmetesek, mint hajdani 1998-as társaik, köszönhetően a váll fölötti kameranézetnek. Simán felnézhetünk a plafonra és elmozoghatunk, ha támadni akar. Persze aki elég bátor megpróbálhat elsompolyogni mellettük, –én ezt sosem bíztam a véletlenre. Szintén visszatér a robosztus Mr. X, –viszont róla nem árulok el sokat, nehogy elrontsam a felfedezést élményét valakinek. A jelenléte nagyon érezhető, –de sok eset volt, amikor valamilyen helyen megakadt és emiatt az egész macska-egér játék kicsit életlenre sikerült.
Ha már ennyi szó esett a szörnyekről; felmerül a kérdés, hogy mivel lehet őket irtani. A fegyver kínálat nem veri a plafont , de a játékidőre azért éppen elég izgalmat nyújtanak a csúzlik. Természetesen elsődlegesen a pisztoly ami a kezünkben lesz, de még ezzel is spórolni kell. Nem lehet majd minden egyes zombit letakarítani, mert nincs annyi muníció a játékban. A lőszerpazarló játékosokat keményen megbünteti majd a játék. Az ikonikus fegyverek –mint a gránátvető és shotgun– természetesen kötelező elem, de talán a legjobb barátunk mégis a kés lesz. A késeket használhatjuk zombi szeletelőnek, de akkor igazán a leghasznosabb, ha egy egy alkalommal leterítenek, mert egy "szabadulj ki a zombi kezéből kártya" használatára ad lehetősége. Azonban –mint ahogy semmilyen jó nem tart örökké– a kés is kopik, így használati száma limitált; ezért érdemes tényleg csak a vészhelyzetekre tartogatni.
A régi játék rengeteg kritikát kapott az akkori craftolási rendszere miatt, –ami tényleg frusztráló volt alkalmanként, de itt egyáltalán nem érződik hogy túl szűk lenne. Persze sokkal okosabb nem lett; továbbra is kombinálással érhetünk el egyre jobb és jobb eszközt, lőszert és növénykeveréket. Igen, a növények és a spray dobozok maradnak az életerő töltésre alkalmas eszközök. Lőszert is van lehetőségünk kreálni, ehhez pedig csak lőporos tégelyeket kell összekombinálni. A történetmesélési elemek továbbra is kiválóak: van lehetőségünk a város múltjáról tanulni, illetve az átvezetők is gyönyörűre sikerültek, –de aki nem hiszi, nézze meg a játék első pár kép kockáját. Eszméletlen részletesség, továbbá teljesen meggyőző (angol) szinkron, –bár a kémia hiánya alkalmanként érezhető volt a két fő karakter között. Ha már horror játék, akkor kellenek bele kirakós elemek, amik szerencsére nem ugyanazok, mint az eredetiben. Mindig élmény rájönni a megoldásra, vagy megszerezni egy olyan darabkát amiről tudod, hogy szükség lesz rá később. Kétismeretlenes egyenleteket nem kell megoldani, de helyenként gondolkodásra késztet a játék, –ami jót tesz a rengeteg zombi nyögés között.
Mentésre továbbra is az írógépnél van lehetőség, azonban semmennyire nem vagyunk limitálva, bár a legnehezebb fokozaton csak tekercsek használatával lehet menteni. Ez a típusú nehezítés valahogy sosem volt nagy kedvenc a játékosok között, de biztos akad olyan is, akinek meg sem kottyan egy ültő helyében végigjátszani a játékot, akár mentés nélkül. A térkép kifejezetten hasznos és informatív; sok olyan lakat és ajtó lesz amit nem tudunk kinyitni a játék elején, –de szerencsére nem kell megjegyezni hogy pontosan melyikbe kellett a virágos vagy a rombusz alakú kulcs; ebben rengeteget segít majd a térkép.
Van némi extra, amit szeretnék így a végén megemlíteni: ezek közül az első a kinézetek, –főleg egy piros/fehér motoros ruha Claire számára. A kosztüm azért különleges, mert ez egyértelmű utalás a Resident Evil 1.5-re, amiben –egy el nem készült részben– főszereplő “Elza Walker” pontosan ugyan ilyen ruhát kapott. Elza karakterének jellemzői Claire-ben is fellelhető, –így mindenképp illik a ruha új tulajdonosára. A másik egy apróság, –de annál jobban visszaadja az élményt azoknak akik játszottak az eredetivel–, ez pedig nem más, mint a “retro” hangeffektek. Hatalmas élmény ugyanazokat a menü hangokat hallani mint régen, és mivel ebben a játékban gyakran van nyitogatva az a bizonyos virtuális táska, folyamatosan kapjuk a nosztalgia dózist, persze ha maga a játék önmagában nem lenne elég...
A Resident Evil 2 kiváló példája annak hogy mennyit és merre fejlődött a játékipar. 23 év nem kevés idő, de a Resident Evil sorozat ezt is kiállta, –ráadásul rengeteg hullámvölgy után sikerült újra maradandót alkotni a jelen generáció számára is. Minden –amit ma elvárunk egy túlélő-horror játéktól– a Resident Evil 2-ben benne van. A szomorú helyzet talán csak annyi, hogy ez egy remake –ami olyan beton kemény alapból építkezett, hogy szinte garantált volt a sikere– persze ha maradnak az eredeti receptnél.
A játékot a Cenega Hungary jóvoltából tesztelhettük le!