Új köntösben, még precízebbre csiszolva játszhatunk a Tales of Vesparia: Definitive Edition-nel

Végre Japánon kívül is játszhatunk az extrákkal teletömött kiadással, teljesen boldogok még sem vagyunk.

Idén januárban végre megkaptuk az eredetileg 2008-ban megjelent, de 2009-ben PS3-ra felturbózott japán kiadását a Tales of Vesparia-nak. A Tales of... játékok talán a legmeghatározóbb modern japán szerepjátékok, természetesen a Final Fantasy mellett. 10 év nem rövid idő, egész játékstílusok tűntek el vagy változtak meg ez idő alatt, ezért tesztünkben arra kerestük a választ, hogy mennyire élvezetes a Bandai Namco ráncfelvarrt RPG-je ennyi idő elteltével.

Azt már most le kell szögeznünk, hogy a Definitive Edition nem aprózza el a dolgokat, valóban megpakolták a csomagot mindenféle extrával. Számtalan új dialógus, új küldetések, szereplők, helyszínek, főellenségek és karakterek bővítik az amúgy is széles palettát, és persze amellett, hogy felskálázott textúrákkal és stabil 60 FPS-sel fut a játék konzolokon, a PC-s kiadás 4K felbontást is kapott, illetve bármilyen platformra is vásároljuk meg a programot, teljes angol szinkronnal élvezhetjük azt. A történetből nem szeretnék elspoilerezni semmit, legyen elég annyi, hogy japán szerepjátékhoz híven egy izgalmas és fordulatokkal teli történetet mesél el nekünk a program, ami az átlaghoz képest nem ragad meg a "ez a karakter most pusztán jó vagy rossz" stílusnál, a legtöbb esemény és karakter elé igazi görbe tükröt állít a program.

Tehát a sztori még mindig izgalmas, a karakterek nagyon szerethetőek és élmény megismerni őket, a nagyobb felbontásra húzott textúráknak hála pedig még 10 év elteltével is szép a játék, persze látszik rajta az eltelt idő, de még így is látványos tájakon kalandozhatunk utunk során. Sajnos azonban nem minden fenékig tejfel, és azok a dolgok amiket felróhatunk hibaként különösen bosszantóak, hiszen azok már 2009-ben is jelen voltak. Az egyik maga a harcrendszer. Nem rossz az alapmechanika és a részletes karakterfejlődésnek hála a legtöbbször igen élvezetesek a harcok is, de sajnos bőven akadnak olyan küzdelmek, amikor már picit fapadosnak érezzük az egészet. Ráadásul az MI által irányított társaink sem csinálják azt sokszor, mint amit kéne, de ami a legfrusztrálóbb, hogy a védekezés szinte mindig késik. Nem igazán tudok erre magyarázatot találni, de gyakorlatilag lehetetlen tökéletes védekezést nyomni a játékban.

A másik nagy gond a kihívással van, mintha teljesen véletlenszerű módon változtatná a játék a nehézségét. Egyik pillanatban könnyen nyerjük meg a harcokat, 5 perccel később pedig, amikor semmi sem változott a mi és az ellenfelek erősségében, vért izzadva kell küzdenünk a sikerért. Összességében élvezetes a harc, de mivel a játék nagy részét ez a játékelem teszi ki, 10 év alatt azért elfért volna itt is némi újítás, egy kis javítás. És ha már harc: a sztori megismerése után sem kell aggódnunk, mintha csak egy MMO lenne a játék, rengeteg endgame tartalom van benne, újra nekifuthatunk a főellenségeknek, sőt, még új bossokat is kapunk, valamint temérdek mellékküldetés és labirintus vár felfedezésre és megoldásra.

Az egyébként is remek összképet csak még tovább színesítik a fantasztikus zenék, a meglepően jó angol szinkron és az anime átvezető videók, igaz ebből bőven elfért volna még több is. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a Tales of Vesparia: Definitive Edition személyében egy remek játékkal gazdagodnak a széria és a stílus rajongói, az apróbb hibái ellenére is ajánlott vétel annak, aki már 10 éve irigyli a japánokat ezért a kiadásért.

A játékot PC-n teszteltük, ahol semmi baj nem volt a teljesítményével, a rendelkezésre álló tesztpéldányt pedig köszönjük a Cenega Hungarynek!