Klasszikus démonirtás modern sallangok nélkül - Devil May Cry 5 teszt

Még csak március van, de a Capcom máris remek elkápráztatta a gamer világot.

11 év telt az utolsó, teljes értékű Devil May Cry játék óta, igaz közben megélt a széria egy újragondolást is. A simán csak Devil May Cry - DMC névre hallgató reboot epizód egy sokkal nyugatiasabb stílusú játék lett, ami eléggé megosztotta a széria rajongóit. Tény, hogy lehetett kritizálni a programot, de ettől függetlenül egy remek játék volt az is és sajnálom, hogy semmilyen formában nem kapott folytatást.

A Capcom valószínűleg a DMC-t ért negatív kritikák miatt is gondolta úgy, hogy vissza kell térnie a gyökereihez. Azt már láttuk, hogy a Resident Evil 2 felújított változatával remek munkát végeztek, nézzük meg, hogy sikerült-e új életet lehelniük a másik nagy múltú sorozatukba is.

Azt már most leszögezhetjük, hogy a japán cég a DMC 5. részével is a széria régi hangulatát idézi meg, méghozzá hibátlanul. Bár ha utána olvas az ember, akkor egy igen érdekes és izgalmas sztorit talál a Devil May Cry játékok mögött, azt meg kell hagyni, hogy nem mindig a legtisztábban alakultak az események és idővonalak. Az ötödik rész rögtön egy hatalmas pofonnal köszönti a játékost, hiszen hőseink triója éppen csúnya verést kap az éppen ügyeletes démonvezértől. Ezután kapjuk meg az irányítást és ismerkedhetünk meg a játékkal az új karakter, V történetével és egy olyan titokkal is, ami az egész széria mögött megbújt eddig.
A DMC játékokat azonban sosem a sztori, sokkal inkább a stílus vitte el a hátán. A zene, a grafika, a világ és a harc stílusa voltak azok, amik egy olyan elképesztően vagány, akciódús, pörgős, néha persze szürreális elegyet alkottak, ami milliók tetszését nyerték el. Ezek pedig ma is mind remekül működnek, méghozzá anélkül, hogy bármilyen, manapság divatos változtatást kellett volna eszközölnie a Capcomnak. Továbbra is egy könnyű, pár gombot használó harcrendszert kapunk, aminek azért ha kicsit a háta mögé nézünk, akkor egy roppant tartalmas és kihívást nyújtó mechanikát látunk, amit igazi élmény megtanulni és begyakorolni.
Mindhárom karakter remekül működik, mindhárom eltérő stílust képvisel és mindegyikkel igazi öröm halomra vágni a ránk özönlő, különböző démon seregeket. Az új srác, V igazi kellemes meglepetés, hiszen rég találkozhattunk új karakterrel a szériában és sokan féltek attól, hogy mennyire fog beilleszkedni Nero és Dante mellé. A válasz az, hogy kár volt ettől félnünk, hiszen Nero és Dante is eléggé eltérő stílust képvisel, V karakterét pedig igazán páratlanul alkották meg. Ő nem harcol méteres kardokkal vagy démoni acélból készült motorral, ő különböző démonokat tud megidézni, amik segítik őt.
Képességeinket továbbra a gyűjthető "orbokkal" fejleszthetjük, ezekből vehetünk különféle fejlesztéseket kardjainknak, lőfegyverünknek és különleges képességünknek is, mint amilyen például Nero új karja. Számtalan, jobbnál jobb variációjú karprotézissel láthatjuk el a fiatal démonvadászt, aki a negyedik rész óta elvesztette démoni erőkkel bíró karját. Itt bármennyire is sokoldalúbb az új felhozatal, az eredeti Devil Bringer szerintem sokkal menőbb volt. Ezen kívül viszont nagyon nehéz kivetnivaló dolgot találni a játékban, talán csak a pályák egyhangúságát lehetne felhozni.
Egy igazi mestermű a Capcom műhelyéből, ami nem fél nemet mondani a modern kor néha fölösleges elvárásainak. A DMC 5 továbbra is az a DMC, amit annyian megszerettek a századforduló elején. 

A Devil May Cry 5 tesztpéldányát továbbra is a Cenega Hungary biztosította. Innen is köszönöm nekik a lehetőséget, egy fantasztikus élmény volt a Devil May Cry 5-el foglalkozni.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!