Esport1 - Tom Clancy's The Division 2 teszt - A szomszéd háza mindig fehérebb

Egyelőre úgy tűnik, hogy a Ubisoft tanult a Division-ből és sikerült kiadniuk ugyanazt, csak sokkal jobban!

A tökéletességet lehetetlen elérni, ez pedig többszörösen igaz a játékok világára. A Ubisoft szerencséjére a Division első része közel sem volt tökéletes, de egy olyan műfajban jeleskedett, ami egészen a megjelenéséig szinte ismeretlen volt, de egészen biztosan nem volt népszerű. A lehengerlő grafika és a barátainkkal eltöltött órák New York szívében még a mai napig is örömmel tölthetnek el sok játékost, köztük engem is. A felfejlődés utáni PvP pedig rengeteg mókát és némi asztalcsapkodást biztosított mindenki számára. Ahogy viszont teltek a napok, a tartalom egyre karcsúbb lett és két probléma is előtört, amik folyamatosan ütötték a szögeket a játék koporsójába: A csalók és a bugok. Az utóbb említett probléma leginkább a glitchekben mutatkozott meg, ha kompetitív akartál maradni, akkor bizony százszor kellett megölnöd azt a főellenséget, aki egy hiba miatt folyamatosan újraéledt és nagyon jó tárgyakat dobott. Mondhatnánk, hogy ezt saját maguknak köszönhetik a játékosok, mivel nem muszáj kihasználni a hibát, de ha szerettél volna pariban maradni, akkor nem volt választásod. Ha pedig véletlen sikerült is felvenned a kesztyűt, akkor a különböző csalásokat használó játékosok tették tönkre az élményedet és a nehezen megszerzett XP-det is.

Ezek után a Division 2 bejelentése hatalmas örömöt és még nagyobb félelmet ébresztett fel bennem. Vajon tanult a Ubisoft az első részből, vagy megkapjuk ugyanazt csak kicsit modernizálva? Erre egyszerűen még 50 óra játék után sem lehet biztosan válaszolni, de a tapasztalatok alapján nagyon úgy tűnik, hogy a félelmeim feleslegesek voltak és nemhogy tanultak az előző rész hibáiból, de még extra tartalmak is belefértek a játékba.

Fővárosi balhé

A történet ezúttal Washington D.C.-be költözött méghozzá pár évtizeddel a vírus első megjelenése után. A posztapokaliptikus város lehengerlő látvány nyújt, a való életben ott élők szerint pedig szinte tökéletesen sikerült lemásolni a város részleteit és sokszor saját barátjaiknak mesélték el, hogy most éppen ott lövik halomra az ellenfelet, ahol munkába jár. A játék gépigénye a részletességhez képest nevetségesen alacsony a teljesen lebutított grafika pedig a távoli elmosódásokat leszámítva gyönyörű. A sztoritól persze nem kell Steven Spilberg szintet várni, de a kötelező "mi vagyunk a város seriffje és megmentjük az univerzumot" történetszál itt is tökéletesen működik, 30-as szinten a Strongholdok legyőzésével pedig egy igen nagy csavar is bekerült a végére. A mellékküldetések nem mindig izgalmasak, de az biztos, hogy nagyon könnyedén leköt és pillanatok alatt elfelejthetjük, hogy mióta játszunk.

Már hajnali 4 óra van?

Nem ez az első eset és valószínűleg nem is az utolsó, amikor egy játék egyszerűen elkap és nem ereszt el. Azt viszont érdemes tisztázni, hogy minél többet lát az ember és minél több játékot próbál ki ezek a pillanatok egyre kevesebbszer jönnek el. Épp ezért volt nagyon jó érzés, amikor a folyamatos játék után hirtelen azt vettem észre, hogy már hajnali négy óra van és már rég ágyban kéne lennem, ha nem akarok intravénás kávén élni a következő nap. Persze azt érdemes elmondanom, hogy a játékot egyedül és barátokkal is kipróbáltam, előbbibe pedig gyorsan beleunhatunk, hacsak nem vagyunk a sztori és singleplayer központú játékok kedvelői.

A Control Pointok elfoglalása és a különböző mellékszálak igen repetitívvé válhatnak, de ez egy WoW-nál vagy egy Diablonál is mindig megtörténik. Az AI elég okos, de néha nagyon megtudja keseríteni az életünket, ha egy elit egyszerűen nem fél a haláltól és befut a fedezékedig, majd két centiről agyonlő, amikor te már legalább négy tárat lőttél bele. Mint azt már fentebb is említettem, a környezet és a grafika szemkápráztató, teljesen minimális beállításokon is nagyon szép, ami mellett meglepően jól fut középkategóriás videokártyákon is. A játék és a menü felhasználói felülete egyáltalán nem változott a Division óta, ami már akkor is lehengerlő és praktikus volt, a UI-ra most sem lehet panaszunk.

De mint említettem, semmi sem lehet tökéletes, így a vizuális bugok és a tárgyaink instant felrobbanása megkeserítheti az életünket. Egy ilyen masszív játék viszont még sosem indulhatott el hibák nélkül, ezeket pedig már most javítja a fejlesztői gárda.Emellett érdemes megemlíteni, hogy az FPS nem mindig stabil, néhány helyszínen komoly droppokat élhetünk át, de a játékélményt ez csak minimálisan zavarja.

Az adatok alapján egyébként jóval kevesebb példány kelt el a játékból, mint az első résznél, de lehet, hogy ez még kapóra is jön majd a Ubisoft részére. Ha pedig valaminek örülhetnek, azok a kritikák, mivel a legnevesebb külföldi újságok is remek pontokat adnak a játéknak, míg más kritikusok a mögöttes politikai üzenetet hiányolják a Division 2-ből, amit egészen nevetségesnek tartok.

Jó-jó, de mi van a PvP-vel?

A PvP mindig sarkalatos kérdés volt a játék első epizódjában is és ez most sem változott. Ha már mindent kimaxoltál egyértelműen az a célod, hogy ezt másoknak is megmutasd. A Divisionben könnyedén úgy dönthettünk, hogy a vállunkra vesszük a világot és akár egy egész csapatot is szétkapunk, ha jól játszunk. Ezt most itt már nem lehet, akármennyire is jól játszol egy négyes csapat szinte mindig meg fog ölni. Sajnos több óra Dark Zone után is igen kihalt volt a terület, barátságos vagy éppen ellenséges ügynökkel is alig lehetett találkozni, bár ez lehet azért van, mert túl gyorsan értem az játék end-game tartalmához. A minimális, pár perces PvP egyébként izgalmas volt és nem éreztem úgy, hogy túl nagy előnyöm vagy hátrányom lenne. A jó peakek és az okos gránátok döntötték el leginkább a harc sorsát, no meg az, hogy kit kezd el hátba lőni egy random járőr csapat.

A Conflict-ot sajnos még mindig nem állt módunkban kipróbálni, de a területfoglalós és TDM 4v4 módok érdekesen hangzanak, akiket pedig a PvP köt le külön örülhetnek, hogy nem kell más ügynököket keresni, egyszerűen csak be kell lépni egy Lobby-ba.

Összegezve a fent látottakat elmondhatjuk, hogy nem a véletlen műve az, hogy a játék a kritikusok nagy részének és a játékosoknak is tetszik. A Division első része sem kapott rossz pontszámokat, de a második rész 85-ös Metascore-ja és 8-as felhasználói értékelése teljesen reális. Közel sem hibátlan a játék és 150-200 óra után valószínűleg elfogyhat a tartalom, de ha ezen nem rohanunk végig és hagyunk időt a fejlesztőknek, akkor utunk végén már újabb kihívásokkal nézünk szembe, mivel a Ubisoft és a Massive Entertainment fejlesztő gárdája további tartalmakkal tömi majd meg. Melegen ajánljuk mindenkinek, aki szereti a Co-Op, az MMORPG és a Grinding játékokat.