Visszatért az Anno sorozat és szebb, mint valaha - Anno 1800 teszt

Az Anno 1800 az ipari forradalom hajnalára visz el minket. Itt az ideje kereskedelmi birodalmat építeni.

Az Anno játékok mindig is kicsit mások voltak, mint a legtöbb stratégiai, birodalom építős szériák. Itt nem csak arról volt szó, hogy szedj össze nyers anyagokat, emelj épületeket, fejlessz és végül rakj össze egy hadsereget, amivel megnyered a játékot. Itt kaptunk egy olyan részt, ahol a 'királyságunkban' élő emberek igényeit is ki kell elégíteni. Jómagam, közgazdasági szakra jártam és pont ezért volt érdekes számomra felépíteni egy működő, lélegző gazdaságot és kereskedelmet. Emiatt pedig az Anno az egyik kedvencemmé vált és pont ezért örültem meg annak, hogy a Cenega jóvoltából az új epizódból is kaptunk egy példányt, kipróbálhattam az Anno 1800-at.

Az újdonság varázsa

A játék lényegesen szebb, mint az elődei. Nem mondom, hogy hátast dobtam a részletektől és a textúrák minőségétől, de nem is vártam ilyet. A különböző célú épületek és a hozzá tartozó animációk részletesek, egy kicsit olyan érzésem volt, mint kb. 10 évvel ezelőtt a Knights and Merchants esetében. A molnár a malomban tényleg úgy tesz, mintha őrölné a búzát, a téglaégető üzemben látszik ahogy dagasztják az agyagot és a birkák meg a malacok is fel le rohangálnak a farmokon. Az átvezető videók rendben vannak, egyben az egész hozza azt, amit elvárunk tőle.

Az eddigi játékok egyik gondja, főleg a sima pálya esetén az volt, hogy egyszerűen monoton volt a játékmenet. A menedzsment sokszor egyszerűen végeláthatatlan volt. Ha valaki nem olyan mint én, akinek már az is boldogságot okoz, hogy egy olajozott kereskedelmi hálózatot hoz létre, akkor lehet repetitív a dolog. Viszont most megkaptuk az expedíciókat, amiket egyszerűen imádtam. A kis miniküldetéseken különböző dolgokat szerezhetünk. Állatokat az állatkertbe, kiállítási tárgyakat a múzeumba és persze speciális személyeket, a legénységhez, a szakszervezetekbe, a kikötőbe vagy akárhova. Ezen tengeri utazások pedig számtalan veszélyt rejtenek, amire fel lehet és fel is kell készülni. Súlyos időt el tudtam szöszölni azzal, hogy mondjuk egy Kalózvadász küldetésre megfelelő fegyverzetet, elegendő navigációs felszerelést és még emellé mondjuk gyógyszert és diplomáciai árut pakoljak be. 

Persze kicsit nézzük meg a játék alapját is, a gazdaságot. Ahogy az megszokott a kezdő szigetünk nem ad meg mindent. Lehet, hogy krumplit tudunk termelni, amiből snapsz lesz, de mondjuk gyapotot szinte tuti nem, ami kell majd a bundához. Ezért a szigeteink között kellenek a charter útvonalak. Ez persze eddig is volt, de most jött az Influence. A saját szigeteink között az AI hordja a dolgokat, ez alapból jó, hiszen nem kell vele foglalkozni, de egy-egy útvonal lerakásához Influence pont kell. Ha a pont elfogy, akkor nem lehet többet indítani, sőt a szigetek részvényeinek megvételéhez sem lesz 'nyersanyagunk', de erről kicsit később. Ezt a valutát több helyről is be lehet szerezni, vannak küldetések, különböző tárgyak és épületek amik segítenek benne, de leginkább a népességünk száma az alap. Egyszerű a képlet, minél többen vagyunk, annál nagyobb a befolyásunk.

Node, térjünk vissza a részvényekhez, ha már megemlítettem. Egy-egy meccs végjátékában, ha nem akarunk háborúzni, akkor elkezdhetünk tőzsdézni is. A különböző szigeteket meg is lehet venni. Előbb be kell húzni az öt részvényt és utána mehet a kivásárlás. Az eredeti gazda lehet nem örül majd, de ha gazdagok vagyunk, akkor kit érdekel. Ez nem tűnik első blikkre nagy dolognak, de amikor részvényeket vesz az ember és mellette van egy hatalmas kereskedelmi birodalma, az jó érzés tud lenni.

Pro

A 2070 után ez az epizód sokkal jobb. A sokak által nem igazán szeretett rész hibáit kihagyták, inkább a régi jól bevált módszerekhez nyúltak vissza a fejlesztők. A grafika nagyon szép, arra nem lehet panasz. A komplexitás megmaradt, talán még rá is tettek egy lapáttal, főleg amikor a a lategame produktumokat kell megcsinálni. Az expedíciók általában jókor szakítják meg a monotonitást és a játékmenet nagyon sima.

Kontra

A kampány nagyon rövid, a történet érdekes, de túl hamar véget ér. Gyakorlatilag 10-15 óra alatt végig lehet rohanni, ennél többet várna az ember. A végjátékokban az előrejutás néha túl bonyolult. Egy idő után az alapanyagoktól a kész produktumig túl hosszú az út. Én nagyon szeretek szöszölni az ilyen dolgokkal, de tudom azt, hogy ez másnak teher lehet, főleg ha nem látja át egyből a folyamatokat. Hogy egy terméknek mekkora a fogyasztási sebessége, egyáltalán nem tudjuk, a végén a az előállítási lánc hosszú és zavaró. Erre talán az egyik legjobb példa a sörfőzés. A búza és a komló, a malátázó épület és a sörfőzde mind külön előállítási sebességgel rendelkezik és ez egy türelmetlenebb játékosnál kicsaphatja a biztosítékot. Ja és, amit nagyon nem szerettem az a lassú +/- átállási idő. Az Anno egyik alapja, hogy a raktárunk mutatja a balanszot, hogy egy-egy termék esetében milyen gyorsan fogy a dolog azzal párhuzamban, hogy mennyit termelünk. Itt túl lassú a frissítés, akár 5 perc is lehet azután, hogy leraktuk az új termelő egységeket, ami nem hangzik soknak, de zavaró tud lenni.

Konklúzió

Az Anno 1800 nagyon jól sikerült. Amit a kontra részben leírtam igazából csak kisebb kellemetlenség. Ha eddig rajongók voltatok, akkor ez az epizód kötelező, de új játékosként is meg lehet találni s szépségét. A játék hangulata nagyszerű, a játékmenet gördülékeny és kihívásokkal teli. Pont, ahogy azt szeretjük.

Pontszám: 8,5/10

ÍRD MEG A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!