LiS 2: Wastelands - a szabadság ötven zöld árnyalata

A harmadik résszel folytatódik a Diaz tesók végtelennek tűnő megpróbáltatása. Végigjátszottuk a Life is Strange 2: Wastelands-et.

Négy hónappal a második rész után végre megjelent a Life is Strange 2: Wastelands, a Dontnod kalandjáték sorozatának legújabb darabja. Mi is kipróbáltuk a "sétaszimulátort", aminek legutóbbi epizódja után vegyes érzelmek kavarognak bennünk.

A tiltott rengeteg

Két hónappal járunk a Beaver Creekben történt események után, aminek következtében ismét menekülnünk kellett kistesónkkal a yard elől. Captain Spirit sorsa továbbra is nyomja Daniel lelkét, aki velünk együtt látta, hogy elüti Chris-t a rendőrautó. A nagyszülők és Chris elvesztése után nem maradt más, mint a napi munka a nagy útra, aminek a végállomása Puerto Lobos, ahol remélhetőleg apánk rokonaira bukkanhatunk és végre lerázhatjuk magunkról az USA rendőri erőit. A beaver creeki karácsonyi vásáron megismert hippi-punk csapat köreiben találtunk új otthonra, ami sokkal több, mint amit remélhettünk. Cassidy, Finn és a többiek jelentik számunkra a családot, a barátokat, a munkatársakat és még ennél többet is, de erről később. Az erdő védelmében az egyetlen lehetőségünk a pénzszerzésre, ha csatlakozunk a többiekhez a kannabiszfarm üzemeltetésében. A marihuana nem magától hoz termést, amiből végül a több államban legalizált drogot elő lehet állítani. Ez a monoton munka jól fizet ugyan, de a Mexikói triphez nem egyszerű összeszedni a szükséges összeget.

A tábortűz

Minden tábornak lelke a tűz, ami körül barátságok születnek, titkot tudódnak ki és a legnehezebb pillanatainkban is megtalálhatjuk a társat, akire támaszkodhatunk. A Wastelands is erre a közösségi térre helyezi a fókuszt, ahol megpróbálja bemutatni a karaktereket, akik a semmiből csöppentek az életünkbe és váltak a mindennapjaink meghatározó részévé. Cassidy, Finn, Penny, Hannah, Jacob, Ingrid és Anders múltjáról csak nagyon keveset tudunk meg a nagyjából három órás játékidő során, ami kicsit ürességet hagy bennünk, mivel egy történetközpontú videojátékról van még mindig szó. Hiába az iszunk-szívunk-alszunk-dolgozunk négyes, egy-két fontosabb interakción kívül nem nagyon szólnak bele a karakterek az életünkbe. Azonban a fontosabb eseményeknél ott lesz Finn és Cassidy, akik a szerelmi szálért is felelnek.

Finn és Cassidy

A csapat vezére és a helyes punk lány iránt is vannak bennünk érzelmek, de minden azon múlik, hogy mi kivel szeretnénk szorosabb kapcsolatot teremteni. Érdekes húzás a történetíróktól, hogy Finnel először felépítik a konfliktushelyzetet, majd egy hirtelen csavarral már rögtön elfelejtjük, hogy egyébként féltékenyek vagyunk rá, mivel Daniellel túl sok időt tölt és a végén már befolyást is képes gyakorolni rá. Cassidy a kötelező vagány csaj, akinek színes a haja, magasról tesz a világra, élvezi a szabadságot és az élet minden részét. Meztelen fürdés az éjszaka? Még egy slukk a vicces cigiből? Cassidy mindenben benne van, ami még a törvényesség keretein belül mozog, mármint a saját értékrendjében. A mondatai és személyisége nagyon szimpatikus lehet mindenkinek és az írók is próbálták úgy a szájába adni a mondatokat, hogy velünk értsen egyet az ellentmondásos helyzetekben. Finn kevesebbet szerepel ugyan, de az epizód csattanójában az ő szerepe a legnagyobb, amíg Cassidy inkább, mint támogató és kötelező szerelmi szál van jelen.

Emo-Daniel

Az egész epizódban Daniel a főszereplő, még akkor is ha sokkal kevesebb közös jelenetünk van vele. Az ő hangulatingadozásai, a különös, telekinetikus erejének erősödése, a Finnel közös mókázások szabják meg az ívét a Wastelands-nek. Ebben mi is csak külső szemlélők lehetünk, mivel hiába próbálunk hatni a lelkére, a döntéseket továbbra is egyedül hozza meg. Meg is jegyezzük, hogy emós lett, amiért magába fordul akkor is, amikor támogató kezet nyújtunk felé. Kicsit úgy érezhetjük, hogy hiába beszélünk a lelkére öccsünknek, mintha egy kőszoborral vitatkoznánk arról, hogy a tegnapi EL döntőben, miért nyert simán a Chelsea. Meghallgatja ugyan a véleményünket, de egyik fülén be, másikon ki. Ez vezet végül a tragédiához, ami újból tovább görgeti az eseményeket.

Összességében mély karakterdrámákra nem érdemes számítani, mivel a rövid idő alatt nem tudja jól bemutatni a szereplőket a LiS, ezért a katarzis élmény is elmarad, hiába próbálja több csavarral is összekuszálni a szálakat. Amit azonban nem lehet elvitatni a Dontnod játékától, hogy képes odaszegezni a képernyő elé, még akkor is, ha a legtöbb pillanatban csóváljuk a fejünket a karakterek furcsa döntésein.

A játékot köszönjük a Cenega Hungary-nek!

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!