Mire jó egy LAN? - Esport Anyu, 10. rész

Nagyjából 15 éves lehetett, amikor egyszer csak előállt egy ötlettel a gyerekem.

Van Vácott egy verseny, amely már ikonikusnak számít. Évente többször megrendezik, és a playerek azért látogatják, hogy örömjátékot játszanak. Ezen kívül remek bemutatkozási lehetőség az ifjú titánok számára, baráti találkozó az idősebbeknek, és kapcsolatápolásra mindenkinek.

Ez volt az első verseny, amin az én gyerekem is részt vett. Nagyjából 15 éves lehetett, amikor egyszer ezzel állt elő:

Anya, hétvégén lemennék Vácra, az ICL-re. Csatlakoztam egy csapathoz és egy kicsit megmérettetnénk magunkat.

Elkértem a pontos címet, a panzió nevét, ahol majd alszanak (volt, hogy kiderült, hogy nincs szállás, majd ott alszanak a csarnokban valahol a meccsek között) pár nevet, hogy legalább azt tudjam, hogy kivel megy, és egy „kis tétovázás” után már indult is. Nem is sejtettük, hogy ezekkel a játékosokkal később milyen eredményeket fog elérni!

A hasonló cipőben járó szülőknek azt tudom mondani, hogy nem kell félni. Tudom, hogy nekem már könnyű, mert én már túl vagyok rajta, de el kell engedni a gyereket. Én is lassan jöttem rá, de nem kell ahhoz otthonról elmenni, hogy olyat csináljon, ami nekünk nem tetszik. Meg kell bízni a gyerekben, és bíznunk kell önmagunkban is. Bízni, hogy átadtunk minden olyan erkölcsi értéket, amit tudnia kell, és ha helyzet lesz, akkor helyesen tud majd dönteni.

forrás: prohardver

Kétgyerekes szülőknek mondom, hogy a kisebbnek mindig sokkal könnyebb. A nagyobb már kitapossa neki az utat, és amikor eljut az élet különböző mérföldköveihez, sokkal egyszerűbb lesz neki. Megtehet mindent, amiért a nagyobbnak még keményen meg kellett küzdenie. Többször, meg is kaptam ezt a nagyobbtól, és mondhatom, teljesen jogosan:

Nem hiszem el, hogy csak így elmehet, ebbe az ott alvós buliba. Engem hány éves koromban engedtetek el így, először? De jó, hogy neki elsőre megengedtétek, én meg meddig könyörögtem érte…

Mindez azért történt így, mert a nagyobbnak megengedtük, láttuk, hogy rendben volt, és így a kicsinél már nem volt min gondolkodni.

Így volt ez most is, a jubileumi 50. ICL-nél. Teljesen természetes volt, hogy a kicsi lemegy a lanra. (Hogy valójában mit gondoltam magamban?

Istenem, ezt már nem hiszem el!

Főleg úgy, hogy a testvérével ment. A nagyobb bevezette őt a CS:GO közösségbe. Bemutatta mindenkinek, aki fontos. Megismerték őt. Sőt, egy csapatban játszhatott a testvérével, és egy kicsit, így ráirányítódott a figyelem. Mi itthonról, az Esport1 közvetítésén keresztül követhettük az eseményeket, és mondhatom, hogy nagyon élveztük az egészet. A kicsi most adott először interjút. Most láttuk először játszani, és különösen érdekes volt, hogy a testvérével egy csapatban nyomta. Szóval, jól sikerült. Ők természetesen elégedetlenek voltak az eredménnyel, de nem is ők lennének, ha nem így lett volna.

Reméljük, hogy még nagyon sokáig nyomon követhetjük az ICL versenyeit! Ha kíváncsiak vagytok a legutóbbi lan részleteire, itt olvashatjátok:

Kibővült összdíjazással, koncertekkel és élő követítéssel érkezik az ICL 50

Közel negyven csapat fog harcba szállni az Infinity Csarnok LAN 50 versenyén, melynek csoportmérkőzései csütörtök délelőtt, aki viszont foglalt magának helyet bootcamp-re, az már ma 12:00-tól gyakorolhat a csarnokban. A csoportok beosztása már ismert, ahol a 39 résztvevő 5 csoportba lett szétosztva.

MONDD EL A VÉLEMÉNYED KOMMENTBEN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!