Hirdetés

Megdolgoztatja az idegeidet a csapatkommunikáció

orobeRto,benemarci | 19/07/11 12:00
Cikk mentése

Nem is hinnéd milyen komplex feladat mindez a testeden belül és kívül is.

Hirdetés

Volt már olyan, hogy a jól összeszokott csapatoddal valahogy nem sikerült megértetned magad? Gyakorlások alatt tökéletes az összhang, de valamiért versenyszituációban ennek az együttműködésnek nyoma sincs? Erre a jelenségre is a fiziológiánkban érdemes keresni a választ. 

Ha hallgattál már in-game játékos kommunikációs videót, akkor tudod, hogy néha a legjobb csapatoknál is olyan ez akció közben, mintha egyszerre szólna a TV-ben a GOT, zúgna a kávédaráló, lakás egyik végéből anyád, míg a másikból apád beszélne hozzád és mindeközben te a nappaliban láncfűrészelnél. Ennyi impulzus közben képtelenség érdemben kommunikálni. Ahhoz, hogy a csapat számára a tényleg releváns információk célba érjenek, szükség van egy fogadó félre is. Ezt a kapcsolódásra és kommunikációra képes állapotot az evolúciónk alatt elég pöpecre fejlesztettük. Enélkül még mindig bunkósbotokkal vernénk szét egymást „kommunikáció” néven. Vagy, ahogy Sigmund Frued írta: 

„A civilizáció akkor kezdődött, amikor az első ember kő helyett sértésekkel hajigálta meg a másikat.” 

"Mit mondunk mérkőzés után? GG EZ" (ne minden tanácsát fogadjuk meg feltétlenül Freudnak)

Tehát, van nekünk egy paraszimpatikus idegrendszerünk. Ez a Vagus idegpályánknak köszönhető (másnéven bolygóideg). Ennek is a ventrális oldala az, amit arra fejlesztettünk ki, hogy egy úgynevezett „vagális fékként” visszaszorítsuk az ösztönös impulzusainkat, heves érzelmeinket és nyugodtan tudjunk pihenni, emészteni és ember-, vagy más emlős társainkkal kapcsolódni. Biztos vagyok benne, hogy veled se fordult még elő olyan, hogy kiskutyák simogatása közben elkezdtél a feszülni a világ bármilyen problémáján. 

Viszont játék közben, főleg, ha kompetitív játékról beszélünk, a szimpatikus idegrendszered kerül főszerepbe. Ennek az a jellemzője, hogy nem tudsz jól kapcsolódni embertársaiddal, se kommunikálni velük, hanem csak az előtted álló feladatra és annak megoldására tudsz koncentrálni. 

A két oldal leírásából látszik, hogy miért lehetséges az, hogy sok esetben mondod az infót, de olyan mintha falnak beszélnél. Még rosszabb, ha öten egyszerre mondjátok a számotokra releváns információkat, és egy hatalmas kavalkád lesz belőle. Ezt az egyéni skillek még mindig át tudják hidalni, de ezzel az erővel akár fejhangon üvölthettetek is volna bármit a fejhallgatóba. A két idegrendszeri állapot első pillantásra egymással szemben áll, ha csapatmunkáról van szó. Viszont, ha jobban megismered a működésüket kiderül, hogy éppen egymást hivatottak segíteni. Kis odafigyeléssel és gyakorlással te is megtanulhatod, hogyan tudd a szituációnak megfelelő állapotba helyezni magad.

A fejlődés ezen a téren pedig minden esetben a problémás szituációk felismerésével és személyes szinten ezeknek az állapotoknak a megismerésével kezdődik. Következő lépésként pedig a stratégiákat ezekre az állapotokra kell felépíteni. 

- Ha CS:GO-ról beszélünk, akkor a taktikát ne akció közben akard megbeszélni, mert akkor már a kivitelezésre kéne fókuszálni. Tedd ezt minden esetben vásárlás közben. 

- Ha mégis be kell forogni, vagy taktikát kell változtatni, akkor ezt egy vezényszó előzze meg. Ekkor mindenki fedezékben tud venni egy mély levegőt és be tudja fogadni az infót.

- Ha LoL-ról van szó, akkor ne egy 5v5 közben próbálj „segíteni” a csapatodnak, hogy végig kommentálod az ellenségek aktuális HP-ját. Nem sokat fog segíteni, és csak hozzátesz a zűrzavarhoz. Rövid, releváns információkat osszatok meg 1x, lehetőleg akció előtt, és ha a másik oldal nem értette, majd visszakérdez. ????

- Edzd az idegrendszered állapotait játékon kívül is. Tudd, hogy mikor melyik állapotban vagy és hogy milyen technikákkal tudsz váltani, hogy az adott szituációhoz a legjobban tudj alkalmazkodni. Talán a legegyszerűbb ehhez a különböző légzéstechnikák elsajátítása, de egyéb edzésmódszerek is a rendelkezésedre állnak. (bővebben a benemarci.hu weboldalon olvashattok)

- Gyakorold a minél gyorsabb átállást az állapotok között. Teheted ezt például egy pulzusmérő segítségével. Szaladj fel például 2 emeletnyi lépcsőn. Ez feldobja a pulzusod, azaz a szimpatikus idegrendszered lesz aktív. Lefele sétálva pedig próbáld nyugodt orronlégzéssel minél hamarabb megnyugtatni a szívverésed. Ez hozzásegít a jobb teljesítményhez hosszútávon és necces szituációkban is meg tudod nyugtatni magad, hogy a következő körre tudj teljesen fókuszálni.

MONDD EL A VÉLEMÉNYED KOMMENTBEN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS! 

Borítókép forrás: hltv.org

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezeket olvastad már ?