Egy korszakalkotó játékszéria eredeti felvonásai, modern konzolokon - Leteszteltük az eredeti Doom trilógia új kiadását

Több, mint két évtized után is élvezetes szembenézni a pokol démonainak seregével.

2019-et írunk, sokan nem hogy nem játszottak vele, talán még azt sem tudják, hogy a 2016-os Doom játék nem az első volt, ami ezt a címet viselte. Jómagam a mai napig őrizgetek egy jó 20-25 éves gépet, amin olyan aranykori kincsek vannak, mint a Doom I-II vagy a Quake első része.
Abban senki se kételkedjen egy percig sem, hogy bár több, mint két évtized is eltelt már az első Doom megjelenése óta, a játék a mai napig fantasztikus. Az elképesztően hangulatos és mesterien megformált pályák, a mai napig kihívást nyújtó ellenfelek és a már-már klasszikusnak mondható zenei anyagok még mindig egy remek játékká kovácsolódnak össze a gépeinken. Az eredeti programot viszont már elég bajos manapság működésre bírni, persze koránt sem lehetetlen, de azért örültünk annak, amikor az idei Quake Conon bejelentették, hogy az eredeti trilógia megjelenik a jelenlegi konzolgenerációra, sőt, még iOS és Android eszközökre is.A cél egyértelműen a lehető legmaradandóbb, az eredeti programhoz hű élmény elérése volt, csak immár PS4-en és XBOX One-on. Az eredmény sajnos nem lett tökéletes, sőt, azt is megmerem kockáztatni, hogy inkább érdemes az eredeti játékot működésre bírni egy mai PC-n. A legnagyobb gond egyértelműen az "új" motor, ami egyfajta keveréke az eredeti idTech-nek és a Unitiynek. Egészen hihetetlen, de nem tökéletes játékképet kapunk az új kiadásokkal, a HUD kifejezetten aránytalan, de ami még nagyobb baj, hogy a fény és árnyék hatások sem stimmelnek.Márpedig a Doom első és második részében is nagy teher fekszik ezeken az effekteken. A mai napig feltudom idézni amikor gyermekkoromban rettegve mentem tovább egy mai szemmel egyszerűen sötét, akkoriban viszont csodálatosan árnyékoltnak számító szobába, ahol nem tudtam, hogy hány Imp vagy Hell Knight fog majd rám várni. Az eredeti játék a mai napig vissza tudja adni ezt az érzést, az új, konzolos változatokban viszont sok helyen hibádzanak az árnyékok, van ahol teljesen el is tűntek. Sokakat talán zavarni fog, hogy az első két rész esetében nem beszélhetünk 60 fps-ről, ez viszont nem a játék vagy nem a portolást végző csapat hibája. A cél az volt, hogy ugyanazt az élményt kapjuk, mint 1993-ben, azaz most is 35 fps-en fut a játék. A hozzám hasonló retró őrültek szemében ez hatalmas piros pont.

Szerencsére a trilógia záróakkordjában az árnyékhibával már nem találkozunk, a Doom 3 egy XBOX One-on is kellően szép. Persze nem a mai standardokhoz képest szép, de még annak is nyugodt szívvel ajánlani tudom, aki egyébként Frostbite motor nélküli játékokhoz egyszerűen nem nyúl hozzá. Ahogy a játékmenet is hozza azt, amit az eredeti verzió hozott a maga idejében, kérdés, hogy ez nekünk jó-e?Ha valamiben, hát a Doom harmadik részében hatalmasat csalódtam anno. A brutális, pörgős és izgalmas démonok mészárlását már-már túlélőhorrora cserélték, a nyitott pályákat szűk folyosókra és scriptelt eseményekre, a legendás doomguyt pedig egy egyszerű tengerészgyalogosra. Pontosan ugyanazt tudja most is a Doom 3, mint 2004-ben, aki akkor szerette az most is fogja, aki viszont nem tartja számon, mint Doom játékot, annak most sem fog változni a véleménye.

Remek érzés volt újra gyereknek lenni, aki a szülei elől rejtegetve játszotta végig a kor legbrutálisabb és egyben talán legjobb játékát, de az első két rész fény és árnyékhatásainak hibája sokat levon az értékből. Aki viszont nem akar órákat bajlódni az eredeti program működésére bírásával, és rendelkezik a jelenlegi generáció valamelyik konzoljával, annak nyugodt szívvel ajánlom a Doom trilógia legújabb kiadását, amit játszani tudtok PS4-en, XBOX One-on, Nintendo Switchen, sőt, még mobiltelefonokon is.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!