"Eladta a biciklijét csak hogy jobb monitoron játszhasson" - E-sport Anyu, 21. rész

E-sport anyu legújabb interjúalanya egy olyan szülő, aki még csak most kóstolt bele abba, hogy milyen az, ha gyermeke szépen lassan e-sportolóvá változik.

Már készítettem profi e-sportolók édesanyjával interjút, ám ezúttal egy olyan anyukát kerestem meg, akinek gyermeke most nyitogatja e-sport szárnyait. Nagy szurkolója a fiamnak és a csapatának. Tőle sem áll nagyon távol a dolog, mert többször hozzászólt a cikkeimhez, s kérdezett tőlem. Szabóné Egerszegi Edinával beszélgetünk.

Mesélj egy kicsit a fiadról. Hogyan "fertőzte" meg a CS:GO?

Bence a kisebbik gyermekünk, 2001. december 13-án, Luca napján született. Tanulmányait a város nívós középiskolájában, a Thuri György Gimnáziumban folytatja, most 11. osztályos.

A hobbija egyértelműen a CS:GO, amit profi szintre szeretne fejleszteni. Nem mondhatom, hogy semmit nem próbált ki, mielőtt ez lett a szenvedélye. Először karate, hipp-hopp, aztán pingpong, és persze mellette megszállottan az informatika és a programozás. Egészen kisgyerekként már önállóan programozott, kente-vágta a számítógépet. Biztosan közrejátszott az is, hogy a férjem informatikus-programozó, Bence ebben nőtt fel.

Hamar nyilvánvaló lett, hogy milyen pályán szeretné folytatni. Természetesen, a gépközelben ismerkedett meg a CS:GO-val is, úgy 3 éve.

Ahogy elindult az én gyermekem karrierje, őrült tempóban kellet mindent magamba szívnom, hogy pontosan tudjam, értsem, hogy mikor, mi történik vele. Te hogyan ismerkedtél meg az e-sporttal, mióta követed az ezzel kapcsolatos híreket, eseményeket?

Bevallom, sokáig nem tudtuk, hogy mi ez. Annyit érzékeltünk, hogy a gyerek hol angolul kommunikál, hol nagyokat hahotázik, hol meg az asztalt csapkodja. Amikor egy-egy meccsnek vége lett, meghallgattuk az élménybeszámolóit. Értetlenül álltunk szemben a dologgal, amit megoldandó problémának tekintettünk. Az utóbbi egy évben változott meg a helyzet. Megtaláltuk a cikkeidet, aminek rajongói lettünk, és innentől kezdve lett némi fogalmunk az egészről.

Nagyon sokan ódzkodnak az e-sporttól. „Hülye-gyerekek” játékának tartják. Nem látják át, hogy ez is egy sport. Te mit gondolsz az e-sportról, egyáltalán sportnak tekinted?

Igen, valóban ez van a köztudatban. Őszintén szólva, sokáig, én sem dicsekedtem vele, hogy a gyerek mit csinál órákig a gép előtt. Csak a rossz oldalát láttam. Az elfogadást neked köszönhetem, és a felismerésnek, hogy nem vagyok egyedül a kétségeimmel. Pár hónapja, már én is büszkén felvállalom, hogy e-sport anyu vagyok. Egyébként, aki azt gondolja, hogy ez csak egy játék, az nagyot téved. Ez egy komoly sportág. Rengeteg minden kell ahhoz, hogy valaki ütőképes játékos, főleg hogy profi sportoló legyen. Kemény taktikai érzék, nagyon jó reflexek szükségesek. A kitartásról már nem is beszéljünk. Ezt Bence egyértelműen a CS:GO-nak köszönheti.

Bal oldalon kolor, jobb oldalon Bence. Közönségtalálkozón a V4FSF-en.

A fiam eleinte napi 1-2 órát, majd egyre többet ült a gép előtt. Amikor ez elérte a napi 3- 4 órát, már nem tetszett. Rengeteg vitánk volt belőle. Bence naponta mennyi időt tölt a játékkal? Mennyit tartasz ideálisnak? Volt már köztetek feszültség, vita a játék miatt?

Ezt a kérdést nagyon vártam, mert erről órákat tudnék mesélni. Viták nagyon sokszor voltak, nagyon nehéz megpróbáltatásokon és időszakon vagyunk túl. Amikor elkezdte, nagyon nehezményeztük, és ez még csak a kezdet volt. Ahogy elmélyült a dologban, egy nap elénk állt, hogy a gépét le szeretné cserélni, mert csak komolyabb felszereléssel tud fejlődni. Felajánlotta 16 évesen, hogy beszáll a költségekbe. Eladta a BMX biciklijét, a motorját, nyári munkát vállalt, "megfejte" a nagyszülőket. Láttuk az igyekezetet, hallgattuk a nagyratörő terveket, vágyakat. Hozzátettük a fennmaradó összeget és meglett az új, profi gép.

Jöttek az ígéretek, hogy nem fog egész nap a gép előtt ülni, nem lesz semmi baj. Sajnos ez, mint kimondott szó, el is szállt. Egész nap gyakorolt, a tanulást elhanyagolta, semmi nem érdekelte csak a CS. A nyarat is a gép előtt töltötte. Szinte semmit nem mozgott, csak az ujjait tornáztatta a billentyűzeten és az egéren. A tanulás elhanyagolásáért, a rossz jegyekért, mindenért a CSGO-t okoltuk, meg persze a gyereket, aki a rabjává vált. Teljes volt a kétségbeesés. Jöttek a feltételek: iskola, tanulás, gépezés, mozgás között. Mára, talán sikerült eljutni arra a szintre, hogy kialakult egy elfogadható egyensúly.

Mindennek ellenére támogatjuk, mellette vagyunk, segítjük. Tavaly ősszel, például azzal állt elő, hogy Londonban megrendezésre kerül a FACEIT Major, és ő nagyon szeretne elmenni, és szurkolni. Egyedül akart nekivágni, hogy ne kerüljön olyan sokba az út, de nem engedtük, úgyhogy családostól mentünk ki. Hát mi ez, ha nem szenvedély.

Baráti kapcsolatai azonban megmaradtak, ahogy ideje engedi, összejárnak a haverokkal. Bencének megvannak még a régi hobbijai, tartja a kapcsolatot az osztálytársaival, a barátaival, elmennek néha otthonról? Egyszóval mennyire lett kocka?

A sportolás és a mozgás jelen vannak az életében, folyamatosan tudatosítjuk benne a fontosságát, és a kezdetekhez képest merőben más lett a látásmódja. A baráti kapcsolatai megmaradtak, aminek nagyon örülünk, eljárnak ide-oda, most már talán mást is előtérbe tud helyezni. Otthon tevékenyen részt vesz a ház körüli teendőkben is.

Te mit szólnál, ha a fiad egy szép napon azzal állna elő, hogy kapott egy ajánlatot és profi e-sportoló szeretne lenni? Támogatnád őt elképzeléseiben, vagy ragaszkodnál hozzá, hogy először fejezze be az iskolát, szerezzen egy szakmát, vagy egy diplomát és utána CSGO-zhat kedvére.

Természetesen erőltetnénk, hogy a gimi után tovább menjen, egyelőre azonban, nem látom reális esélyét. A gimnázium befejezéséből, viszont nem engedünk. Bence a kezdetektől fogva azt mondja, hogy ő bizony egy nap, profi e-sportoló lesz. Soha nem azt mondja, hogy szeretne az lenni, hanem hogy ő, az lesz. Egyszer elsütött egy poént is:

"Meglátod édesanyám, profi leszek, te pedig belépőjegyet fogsz szedni, hogy láthassák a szobámat ahol minden kezdődött!".

Őszintén szólva örülnénk egy ajánlatnak, és természetesen támogatnánk is, hiszen látjuk -bármennyire is gátoltuk először az ebbéli törekvéseit-, hogy ebben találta meg önmagát. Nagyon szomjazik az elismerésre, meg szeretné mutatni élesben is, hogy mennyit fejlődött. Úgy érzi, hogy kezd jó játékos lenni, és ezt alátámasztja az is, hogy egy-egy kvalin már nem kisebb nevek ellen lőtte magát az egekbe, mint a magyar játékos, torzsi.

A nemzetközi nagy kedvence a francia kennyS, a magyar példaképe pedig a fiad, kolor. A tetoválásait is a kedvencek ihlették. A sasszárny a karján az kennyS tetkójának a mása, a mesterlövészpuska pedig a pozícióját jelképezi. A játékos neve pedig a kezdetektől fogva CRIME, büszkén hordja a névre szóló mezén.

Pár hete elindult az E-sport1 és az RTL koprodukciójaként az E-mánia című műsor. Óriási lehetőségnek tartom, ezzel bekerült az e-sport a mainstreambe. Én teljesen odavagyok. A hétfői adások, a kerekasztal beszélgetések a kedvenceim. Láttál már belőle részeket, mi a véleményed róla?

Alapvetően nagyon örülök, hogy egyre több helyen népszerűsítik a sportágat. Kell a műsor, a cikkek, hogy az emberek megismerjék, hogy miről szól ez az egész műfaj. Ahogy, én belőled merítkezem, úgy egyre nagyobb igény van az e-sporttal kapcsolatos információkra, a meccsek elemzéseire is.

E-Mánia néven rendszeres e-sport műsor indul az RTL+ TV csatornán

Új e-sport műsort indít az Esport1 és az RTL, az E-Mániában kerekasztal beszélgetésekkel és akciódús e-sport közvetítésekkel várunk minden rajongót minden nap este 22 órától! Az elektronikus sportok mára folyamatosan több millió embert ültetnek a számítógépek képernyői elé és a versenyek népszerűsége lassan vetekszik a legnagyobb sporteseményekkel.

Eddig, csak én kérdeztem Tőled. Most, ha gondolod, megfordíthatjuk. Van valami, amire kíváncsi vagy, és kimaradt a cikkeimből?

Nagyon féltem Bencét a csalódástól, hiszen amióta ezt a sportot űzi, bizony előfordult már egy párszor, hogy nagyon szomorú, és elkeseredett volt. Nem úgy jöttek ki a dolgok, vesztettek, kudarcélmények érték, nem kevés. A Te fiadat is sokszor érte csalódás a profizmus felé vezető úton? Könnyen túl tudott lépni ezeken?

Nemcsak, hogy érte, hanem a mai napig folyamatosan éri. Minden egyes vesztes meccs, és elbukott kvalifikáció egy kudarc. Ez a legnehezebb a sportban, hogy ilyenkor minél hamarabb át kell tudni lendülni ezeken a csalódásokon, és folytatni a megkezdett utat. A cél az, hogy egyre feljebb kerüljenek. Amit viszont szeretnék kiemelni, hogy bármilyen nagy is volt a fájdalma egy-egy fontosabb vereség után, soha nem mondta, hogy feladja, vagy abbahagyja.  

A végén még azt szeretném hozzátenni, hogy mint minden szülőnek, nekem is a legnagyobb vágyam, hogy a gyermekeimet egészségesnek és boldognak lássam. Nagyon szeretném, ha Bence az iskolában jobban teljesítene, mert úgy gondolom, hogy most ez a legfontosabb. A CSGO-ban pedig szeretném, ha sok sikerélmény érné.