Egyik szemünk sír, a másik nevet - Resident Evil 3 Remake teszt

Tényleg ennyire muszáj lenne megfelelni a modern kor követelményeinek?

Rejtélyes gyilkosságok történnek az amerikai Raccoon City melletti erdőben, így egy magasan képzett, elit rendőrosztagot küldenek a bizarr esetek felderítésére. A Bravo Team egyik pillanatról a másikra eltűnik, megszakad velük a kapcsolat és itt jön képbe az Alpha Team, sorai között Chris Redfield és Jill Valentine.

Innentől kezdve remélem mindenki ismeri a korszakalkotó sztorit, mert még ha nem is a Resident Evil találta fel a túlélőhorror kategóriáját, ez a játék volt az, ami hosszú évekre előre meghatározta azt. Máig emlékszem gyerekkorom kedvenc játékára és arra az időszakra, amikor kisiskolásként hazaérve kezembe vettem a PlayStation 1 kontrollerét és próbáltam túlélni a RE trilógia valamelyik részében.

A Resident Evil 2 Remake túlzás nélkül az utóbbi évek egyik legjobb játéka számomra, ahogy az eredetit úgy a felújított változatot is számtalanszor végigjátszottam, imádtam minden percét, még akkor is, ha a modern tálalásnak köszönhetően sokkal sötétebb, sokkal félelmetesebb lett, mint az 1998-as változat. Nem kevesebb lelkesedéssel vetettem bele magamat a harmadik epizód Remake verziójába, hogy aztán csupán néhány óra múlva felemás érzésekkel álljak fel a monitor elől.

Az alapok adottak, hiszen ezúttal is egy felújított változatról van szó, de sajnos a Capcom most sok helyen eltért az eredetitől. Túl sok helyen. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy hiába a szép emlékek, a RE3 már anno sem ért fel a RE2-höz. Így van ez most is.

Főhősünk most is Jill Valentine, aki fölött nem a legszerencsésebb napokban vesszük át az irányítást. Nem elég, hogy a T-Vírus elszabadult és 48 óra alatt romba döntötte teljes Raccoon Cityt, még a Nemesit, az Umbrella legújabb, eddigi legerősebb Tyrantét is utánaküldik. Gyakorlatilag az egész játékban előle fogunk menekülni, vele kell majd megküzdenek a bossharcok során. Bár a Nemesis ijesztőbb és idegesítőbb is, mint az előző részből ismert Mr. X, adagolását jól eltalálták a fejlesztők. Van időn felfedezni, összegyűjteni minden kis apróságot a pályákon, szobáról szobára végigjárva mindent, hogy aztán néhány percnyi tömör akció keretében nyakunkba szakadjon a Nemesis.

Legtöbbször jobban járunk ha egyszerűen elfutunk előle, de néha érdemes felvenni vele a harcot, hiszen ha sikerrel járunk és térde kényszerítjük őt, akkor értékes jutalmak üthetik a markunkat. Feltéve ha valamilyen fegyver fejlesztést kapunk, nem pedig lőszert vagy egyéb dolgokat. A RE3 Remake ugyanis sokkal könnyebb, rövidebb, butább és akciódúsabb lett, mint kellett volna.

Persze zombikra lövöldözni mindig jó, különösen a Resident Evil játékokban, ám a fejlesztők most átestek a ló túlsó oldalára. Míg a RE2 Remake fejet hajtott az eredeti változat előtt és maximálisan tiszteletben tartotta annak minden elemét, addig a RE3 Remake félig-meddig sutba vágja a túlélőhorror elemeket és inkább a Resident Evil 5-6-féle akciós játékmenet fele vezet minket.

Számomra teljes mértékben érthetetlen ez a döntés, hiszen a rendkívüli eladásokat produkáló és mindenki tetszését elnyerő RE2 már bebizonyította, hogy a modern rajongóknak is a klasszikus játékmenetre van szüksége. A RE3-ban sokkal kevesebb fejtörő vár ránk, amik vannak, azok is roppant könnyűek, a pályák felépítése is sokkal egysíkúbb lett. Úton útfélen lőszerbe, az egészségünket megőrző növényekbe, gyógyszerekbe botlunk, nyoma sincs a taktikus inventory igazgatásnak, a megfontolt játékmenetnek, annak, hogy eddig mindig áldozatot kellett hoznunk, sosem volt olyan, hogy egyszerre megfelelő mennyiségű lőszerünk, megfelelő HP és még a továbbhaladáshoz szükséges tárgyakat is tárolni tudjuk.
Nem tagadom, a RE3 nem egy rossz játék, hiszen gyönyörű, izgalmas, kellően félelmetes, de bármennyire is fáj kimondani, a RE3 egy buta játék, sokkal butább mint az előző rész felújított változata. "Mész és lősz", ahogy az egyszerű gamer mondaná. Ez az irány már egyszer megbukott, felfoghatatlan, hogy most miért próbálkoznak vele újra.

Ahogy azok a pletykák is, amik a napokban érkeztek a széria következő, nyolcadik része felől. Hallucinációk és okkultizmus, ezzel is próbálkozott már egyszer a Capcom, a RE4 első változata pontosan ilyen volt, aztán az a koncepció a kukában végezte. Őszintén remélem, hogy a fejlesztők meghallgatják a játékosok visszajelzéseit és azok alapján sokkal inkább a Resident Evil 2 Remake szolgál majd alapjául a jövőbeli projekteknek, mintsem a RE3 pörgősebb, akciódúsabb vonala.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!