30 éve indult Yoshi önálló videójáték-karrierje

A Mario hátasaként ismert kis dinoszaurusz legalább akkora videójátékos ikon, mint Nintendo platformereinek többi karaktere, önálló játékokat azonban csak módjával kapott.

A cikk eredetileg a PCGURU oldalán jelent meg, Zoo_Lee tollából.

Ha Mario a világ egyik legismertebb videójátékos karaktere, akkor nem sokkal marad el tőle barátja és hátasa, avagy a tojásokat rakó, hosszúnyelvű zöld kis dinoszaurusz. A Super Mario Worldben történt debütálását követően Yoshi egyszerre vált szinte minden későbbi Mario-játék és spin-off állandó szereplőjévé legalább egy-egy nyúlfarknyi cameo erejéig, és idővel még egy saját, teljesen önálló szériát is kapott. Ezek azonban, szemben a Mario-játékokkal, bár szinte kivétel nélkül remekre és emlékezetesre sikeredtek, valahogy sokkal lassabb tempóban érkeztek, és erősségeik ellenére másodhegedűsnek érződtek csak az olasz vízvezetékszerelő kalandjai mellett.

Ezt talán mi sem mutatja jobban, mint cikkünk apropója, vagyis Yoshi első önálló játéka, melynek címe mezei egyszerűséggel csak Yoshi volt, műfaját tekintve pedig egy, NES-re (a Super Nintendo boltokba kerülését és az első Super Mario World megjelenését követően) kiadott, egyszerű logikai játék, mely igen erős hasonlóságokat mutatott a Tetrisszel. Szerencsére a probléma időben feltűnt a Nintendo fejeseinek is, főleg Mijamotó mesternek, aki már Mario korai NES-es kalandjai óta szeretett volna egy hátast, egy háziállatot, Mario mellé, és azt önálló, populáris karakterré alakítani. Némi huzavona után a Nintendo vezetősége bevállalt egy igen kockázatos kísérletet, és a Super Mario World második részét Yoshi’s Island alcímen, gyakorlatilag a kis dinoszaurusz saját játékává tette.

Az 1995-ös Yoshi’s Island más tekintetben is szakított a Mario-sorozat addigi hagyományaival. Mijamotó szerette volna, ha az új epizód egy kifejezetten kezdőbarát, könnyű darab lenne, mely olyanokat is leköt, akik számára esetleg a korábbi platformozós Mario-részek nehézsége kicsit sok volt. Ez az irány vezetett számos lényeges döntéshez: maga Yoshi – vagyis pontosabban yoshik – gyakorlatilag sebezhetetlen volt, leszámítva azokat az eseteket, ha szakadékokba vagy lávába zuhant. Ezeket kivéve életet csak akkor veszített, ha egy ellenfél érintésének hatására elejtette Baby Mariót, majd nem sikerült visszaszereznie őt a megadott szűkös időn belül.

Fegyverei változatlanok voltak: Yoshi elsősorban hatalmas nyelvét vetette be, hogy elevenen lenyelje, majd tojásokként kipottyantsa az ellenfeleket, akiket aztán így lövedékként is használhatott társaik ellen, vagy különböző feladványok megoldásához, helyek eléréséhez. Kapálózó mozdulatával ugrás után, Mariohoz képest, sokkal tovább tudott a levegőben maradni, a játékosoknak így sokkal nagyobb szabadsága volt a platformer-kihívásokat tartogató szakaszokon, a játékmenetet pedig további power upok könnyítették, számos más módon. A Yoshi’s Island egyúttal lefektette Yoshi saját játékainak egy másik fontos alapszabályát is: a szokásos Mario-játékoktól eltérő, kísérletező vizuális tálalást, a pályák egyes részei ugyanis zsírkrétával készült gyerekrajzokat idéző stílusban készültek, a megszokott, klasszikus “Mario” stílusú 2D-s pixelgrafikák helyett.

A következő önálló játék, a '98-as (Japánban '97-es) Yoshi’s Story is ezt a vonalat folytatta. A yoshik ezúttal Baby Bowser ármánykodásának köszönhetően egész szigetükkel egy kihajtogathatós mesekönyv oldalainak csapdájába estek, ahonnan ki kellett szabadulniuk, a játékmenet pedig kiemelt hangsúlyt helyezett a különböző gyümölcsök gyűjtögetésére is. Az egyedi esztétika és a továbbra is könnyű, kezdők számára is gyorsan elsajátítható játékmenet mellett a játékkal kapcsolatban csak egyetlen bökkenő volt: a hat fejezetet alig pár óra alatt végig lehetett játszani, a végigjátszás során megnyíló Trial Mode pedig nem tolta ki annyira a játékidőt, mint azt a fejlesztők szerették volna. Hogy vajon ez lehetett-e az oka, az erősen kérdéses, de tény, hogy ezt követően Yoshi saját sorozata pár évig visszavett a lendületből. A Yoshi’s Island portjai mellett a GameBoy Advance-re, illete Nintendo DS-re megjelent Universal Gravitiation és Touch & Go kis túlzással inkább csak aranyos, látványos techdemó lett a kézikonzolok különböző, beépített szenzorainak és képességeinek demonstrálására.

Ugrás kézikonzolokra

Egészen a 2006-os Yoshi’s Island DS-ig, amit bár sokan az eredeti Yoshi’s Island Nintendo DS-re kiadott portjaként tartanak számon, valójában annak folytatása, az eredetihez hasonló, zsírkrétarajzos látványvilággal. A Nintendo DS két képernyője által biztosított, vertikálisan jelentősen megnövelt játéktér mellett a folytatás egy nagyon jelentős újítást is eszközölt. Baby Mario mellett a yoshiknak ezúttal más babákra is vigyázniuk kellett, az épp hordozott apróságtól függően pedig más és más speciális képességeket kaptak az adott pályára. Az új felvonás olyannyira jól sikerült, hogy a Nintendo úgy döntött, folytatja ezt a vonalat (bár a következő részig el kellett telnie cirka 8 évnek), bár sajnos már kevesebb sikerrel. A Nintendo 3DS-re megjelent Yoshi’s New Island ugyanis a konzol giroszkópjával irányítható járműves részeket leszámítva kissé túlságosan is hasonló lett az eredeti Yoshi’s Islandhez, ami eléggé vegyes fogadtatást eredményezett, de nem az eladások terén, ugyanis a széria egyik legerősebb nyitását produkálta.

Fonalak és karton

Lényegesen jobban sikerült az alig egy évvel később megjelent új felvonás, a Nintendo Wii U-n debütált Yoshi’s Woolly World, mely a Kirby’s Epic Yarn nyomán vadonatúj külsőt kölcsönzött a sorozatnak, és mind a játékvilág elemei, mind maguk a karakterek fonalból épültek fel. Ez a fonalas rendszer néhány újfajta platformozós, logikai feladványt is lehetővé tett (a kötött Yoshi tojások helyett immár fonalgombolyagokat rakott). Az aranyos grafikai stílus, a szériától megszokott könnyű, szórakoztató játékmenet révén gyorsan belopta magát a játékosok szívébe, 2017-ben pedig még egy bővített kiadást is kapott, Poochy & Yoshi's Woolly World címen, 3DS-re.

A sorozat azóta sikeresen tiszteletét tette Switchen is. A 2019-es Yoshi’s Crafted World ismét stílust váltott, és egy 2,5D-s platformer született belőle, melynek pályaelemei kartonlapokból épültek fel, a yoshik feladata pedig ezúttal is Baby Bowser megállítása lett, mielőtt a Sundream Stone nevű mágikus tárgy segítségével valóra válthatta volna legvadabb álmait. Az új játékelemek, valamint a Switch sikerének hála az eladások még a Yoshi’s New Islandét is túlszárnyalták. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy Yoshi nem sokáig marad újabb folytatás nélkül, játékai pedig túlzások nélkül a leginkább a kezdőbarát, szélesebb közönség számára szóló címek közé tartoznak a Nintendo platformjain. Ironikus módon pont az 1991-es debütáló cím lett egy feledhető darab, de bármelyik azóta megjelent Yoshi-játékkal próbáltok szerencsét, garantáltan jól fogtok szórakozni.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!