Elden Ring – A játék, ami egyszerre taszít és magához ölel

Végtelen türelem, hosszú órák gyakorlása kell a játékhoz, de ha ezt megadod neki, végeláthatatlan tartalommal  és felejthetetlen élményekkel hálálja meg.

Ha belegondolunk, a játékipar nem sokat fejlődött az utóbbi 10 évben, legalábbis egy bizonyos szemszögből. Persze mindig egyre szebb és szebb lett a grafika, egyre nagyobb a bejárható terület, egyre szabadabb a játékmenet, de igazán lényegi fejlődést, mint például egy új műfaj születését nem láttunk. Azaz csak egyet.

A FromSoftware úgy tudta 2009-ben megújítani az akció-RPG műfaját, hogy azzal egy teljesen új kategóriát, a souls-like játékok stílusát teremtették meg. Talán csak az auto battler volt hasonlóan új és izgalmas az utóbbi években, ám az néhány hónap alatt kifulladt.

A Souls-like viszont él és virul. Tengernyi Demon's és Dark Souls klón van már a piacon, a japán brigád pedig pár éve gondolt egy merészet és belecsaptak eddigi életük legnagyobb munkájába. Ha már sikerült új műfajt teremteniük egy folyatásokkal és újrakiadásokkal telített piacon, mi lenne, ha tökéletesre csiszolnák azt? Apró spoiler: sikerült nekik. Megjelentették az Elden Ringet, ami az eddigi legtökéletesebb, legizgalmasabb, legnagyobb, legélvezetesebb souls-like játék, amit a gamerek valaha láttak.

A sztori szerint ezúttal a Lands Between földjén járunk, ami koránt sem egy tündérektől, barátságos varázslattól hemzsegő világ. Az egyébként sem túlzottan turistabarát hely, most jobban szenved, mint valaha. Queen Marika, az örökkévaló elhagyta a földeket, magára hagyva ezzel félisten gyermekeit és persze a Lands Between minden lakóját. Ha pedig nincs otthon a macska, akkor cincognak az egerek. A félistenek magukhoz ragadták a hatalmat, legalábbis a nagy egész egyes részeit, elhozva ezzel kvázi az apokalipszist.

Nem kellett sok a világnak, hogy a The Greater Will, az univerzum egyensúlyát szabályozó erő nélkül a Lands Between élő pokollá változzon. Nem szeretnénk sokat elspoilerezni a történetből, hiszen bármennyire is nem egy hagyományos RPG az Elden Ring, sztori nagy szerepet tölt be és rendkívül izgalmas is. A FromSoftware már korábban is képes volt obszcén, groteszk, félelmetes, ugyanakkor izgalmas és magával ragadó világokat és szereplőket teremteni, George R. R. Martinnal karöltve pedig minden eddigi kiválóságukat egy új szintre tudták emelni.

De mi a helyzet a játékmenettel? A kérdések kérdése, hogy vajon az Elden Ring csak egy új köntösbe bújtatott Dark Souls 3 vagy tényleg valami új? Legnagyobb örömünkre, a válasz az, hogy valami új. Az alapok persze ismerősek lehetnek minden Dark Souls rajongó számára. Karakterünk hasonló statisztikák alapján épül fel, hasonló buildeket tudunk építeni, hasonló mechanika gyógyít rajtunk, hasonló mechanika menti el előrehaladásunkat. A soulokat ezúttal rúnákra cserélték, de az elv maradt a régi. Minden ellenfél leölése után rúnákat kapunk, amiket nem csak különböző tárgyak megvásárlására, de karakterünk fejlesztésére is költhetünk.

Ha elesünk a harcban, rúnáink ugyanúgy visszaszerezhetőek halálunk helyszínén, de ha az oda vezető úton ismét elbukunk, akkor bizony elbúcsúzhatunk keservesen összegyűjtött rúnáinktól. Ugyancsak megtalálhatóak a bonfire-ök is a játékban, ám ezúttal a Sites of Grace névre hallgatnak. Működésük gyakorlatilag ugyanaz, mint a korábbi souls játékokban.

A harc, a mozgás alapjai is ugyanazok. A kezdő buildekben kifejezetten sok hasonlóságot fedezhetünk fel a Dark Souls játékokkal, picit mélyebbre ásva azonban előtörnek az Elden Ring egyedi stílusjegyei. Az új fajta fejlesztések, az átdolgozott, több és effektívebb varázslat, a precízebb mozgás. És ez az igazi titok nyitja, hogy a játék azonnal megragadja a már edzett souls-játékos figyelmét, de néhány óra után elkezdi adagolni az újdonságokat, melyeknek gyakorlatilag sosincs vége.

A történetvezetés például jóval barátibb, ezzel máris kezdőbarátabb a játék. Míg a Dark Souls epizódokban elejtett párbeszédek, porosodó könyvek és feljegyzések alapján bontakozott ki előttünk egy ködös, lyukakkal teli történet, addig az Elden Ringben sokkal könnyebben követhetjük a történéseket. Persze így sem a nyugati címektől megszokott, kézenfogva vezetős élményre kell számítanunk, de minimális odafigyeléssel bárki követheti az eseményeket, bárki a világ és a történet részének érezheti magát.

A játékmenet is alaposan felfrissült. Az aprólékosan átgondolt és egymásba fűzött kvázi pályák helyett - melyek a DS-játékokban láttunk - teljesen nyílt világot kapunk, amiben arra kalandozunk, amerre csak szeretnénk. Mindig van egy kis útmutatás, a játék mindig ad egy apró tippet, hogy merre lenne érdemes haladnunk, azt azonban nem vagyunk kötelesek betartani. Sőt, sokkal jobban járunk, ha nem tartjuk be.

A Lands Between tele van felfedeznivalóval, persze ezek ritkán barátságosak. Bármikor belefuthatunk egy bossba (kezdő tipp: az első tótól óvakodjatok) és különböző dungeonök is sűrűn állják utunkat. Ezek többsége opcionális, ám mindenképpen ajánlott. Talán a játék legnehezebb, legnyomasztóbb, legérdekesebb részei a dungeonök, amikben a föld alá merészkedve megszűnik a nyílt világ és pillanatok alatt a klasszikus Dark Souls élményt élhetjük át a sötét tárnákban. Ezekben nem csak az ellenfelekkel, de néhány logikai fejtörővel is meg kell küzdenünk, a dungeonök végén pedig szinte mindig boss, majd valamilyen loot várja a játékosokat.

Persze nem kell védtelenül harcba indulnunk. Ahogy mindig, most is a fegyverek körül forog minden. Hasonlóan a souls játékokhoz, most is ezerféle fegyver és varázslat található a játékban, különféle attribútumokkal, különféle fejlesztési lehetőségekkel. Ami viszont újdonság, hogy eltűnt a közelharci fegyverek tartóssága, az Elden Ringben már nincs olyan, hogy eltörik egy kard, amit aztán javítanunk kell.
Szintén üdvözölendő újdonság, hogy az Ashes of War itemekkel extra képességeket adhatunk fegyvereinknek. Ezek maradandó bónuszok, ám bármikor dönthetünk úgy, hogy lecseréljük azt, valamilyen újonnan megtalált Ashes of Warra vagy éppen olyanra, ami jobban passzol az adott bosshoz.

Ráadásul a Lands Between csatáit nem csak két, de négy lábon is megvívhatjuk. Néhány óra játék után hozzánk csapódik hű társunk, Torrent, onnantól pedig nem csak, hogy gyorsabban tehetünk meg nagy távolságokat, de akár Torrent hátáról ülve is harcolhatunk. Érdemes kipróbálni néhány bossnál, de összességében nem annyira kiforrott a küzdelem lóhátról, sokszor csak bosszúságot okoz.

Óriási, gigantikus, lenyűgöző, páratlan, szinte tökéletes. Ezekkel a szavakkal tudnánk illetni az Elden Ringet, ami nem csak közel hibátlanra csiszolta a Dark Souls receptjét, hozzá tudott adni annyi újdonságot, hogy mostantól ez tekinthető a souls-like játékok alfájának és ómegájának.
Persze hibátlan játék nem létezik, az Elden Ring sem az. A PC-s port a mai napig tud furcsán viselkedni, PS5-ön azonban a day one patch óta hibátlanul fut a játék. A művészi stílusra, az aprólékos részletekre, a páratlanul kidolgozott kastélyokra, a festőien szép tájakra nem lehet panaszunk, néhol azonban látni egy-két alacsonyabb felbontású textúrát, ahogy a DS-játékokból átvett, több éves animációk egy része is megkopott már.

Az Elden Ring, tetszik vagy sem, nem való mindenkinek. Őrületes eladásokat produkál a játék, a souls-like fanok pedig minden új rajongónak örülnek, családtagként köszöntik őket maguk között, de egy valamit el kell fogadnunk. Az Elden Ring nem a megszokott 2022-es játék, nem fogja a kezed, nem segít minden sarkon, nem mutat meg jó előre utakat és tippeket, nem adja a szádba a szavakat. Mindent a játékosra bíz, hiszen, mint az eddigi összes souls játékban, úgy most is, a legnagyobb élmény a felfedezés. Mindegy hogyan, milyen felszereléssel, milyen stílusban, mennyi idő alatt, milyen ütemben játszol a játékkal, de te fedezed fel annak minden elemét, ha valami sikerül az csak neked, a játékosnak köszönhető, ehhez fogható élményt pedig igencsak kevés program ad manapság.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!