"Sötétség nélkül nem létezik a fény sem" – Hogwarts Legacy teszt

A csíny letudva!

Ha a világ szinte bármely szegletében megkérdezünk egy random embert az utcán, egész jó esélyünk van arra, hogy tudni fogja miről beszélünk amikor azt mondjuk, Harry Potter. J.K.Rowling könyve és az általa teremtett világ mára generációk kedves története lett. Annyi rajongója van már a Harry-Potter franchise-nak, hogy gyakorlatilag bármit is csinálnak, a fanok mindig kíváncsiak lesznek az új történetekre. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy azért nem mindent fogad be a közönség. Tökéletes példa erre a Legendás állatok és megfigyelésük-széria és annak bukása.

Pont ezért várta mindenki picit talán feszülten a Hogwarts Legacy megjelenését, hiszen bár imádjuk a Harry Potter-világot, könnyen mellényúlhatnak a készítők. Az előzetes szép volt, a gameplay videók is rendben voltak, de mindig érződött, hogy ez még bőven olyan, mint Schrödinger macskája. Lehet nagyszerű is, de bizony könnyen lehet borzasztó is. Most azonban, hogy a játék lassan elérhető lesz mindenki számára, egyre jönnek az értékelések és egyelőre úgy tűnik, hogy a Portkey Games és az Avalanche Software olyan terméket pakolt elénk, amire minden Harry Potter rajongó várt.

„Akik igazán szeretnek, mindig velünk vannak. Megtalálhatod őket odabent!"

A fejlesztők egyik kedvenc ígérete volt, hogy a világ, amibe csöppenünk majd, élni fog. A környezet mozog, a kastély tanulói folyamatosan sietnek majd a dolgukra, megváltozik az időjárás és az egész nem egy üres héj lesz, amibe statikus NPC-k hadával találkozunk, hanem egy élő és lélegző világ. Talán ez volt az a vállalás, amit a rajongók leginkább kétkedéssel fogadtak. Dacára annak, hogy nem volt egyszerű, a fejlesztőknek sikerült megvalósítani mindent, amit akartak. A lépcsők mozognak, a festmények a falakon néha-néha odaszólnak nekünk, a szellemek időről-időre megjelennek, belefuthatunk olyan folyosóba, ahol eldobtak pár Trágyagránátot. Tényleg a Roxfortban érezzük magunkat.

Soha nem tudni mi jön velünk szembe az iskola folyosóin. A kastély, a kert, a Tiltott Rengeteg, Roxmorts és a világ, ami körülveszi a játékost, él és lélegzik. A muzikalitás is zseniális! Nem egyszerűen lemásolták a filmek zenéit, bár megvannak az ismert dallamok, de nagy többségében új dalokat kapunk. Sokszor kaptam magam azon, hogy csak arra figyeltem, hogy mi szól a háttérben, mert egyszerűen annyira szép volt. Egy szó mint száz, a világot és a hangulatot nagyon eltalálták. Még akkor is, ha azért a falakon lévő képeket pár helyen duplikálták, de ez annyira kis nüansz, hogy könnyen elfelejti az ember.

„Álmainkban olyan világban járunk, ami csak a miénk"

Bár egyre több játékot látunk már az Unreal Engine 5 alatt, a Hogwarts Legacyt még az UE4 hajtja. Látszik is, hogy a fejlesztők az utolsó unciát is kicsavarták belőle. A körülöttünk lévő NPC-k között szinte nem lehet két ugyanolyat találni, a nevesített karakterek pedig gyönyörűek, rendkívül részletes kidolgozást kaptak. Ugyanez igaz a helyszínekre is. A tantermek minden esetben tele vannak jellegzetes berendezésekkel, eltéveszteni sem lehet, hogy most éppen bűbájtanon, asztronómia órán vagy akár sötét varázslatok kivédésén vagyunk. A textúrák élesek, a titkos helyek nem ütnek el a környezettől, mint sok más korábbi játéknál. A töltési idők is rövidek, minimális másodperceket kell csak várakoznunk, a legnagyobb töltéseket pedig okos átvezetőkkel és animációkkal palástolja a játék, ami így nem rondít bele az élményünkbe. Persze egy-két bugba így is belefuthatunk, de teljesen bugmentes játék sosem volt, valószínűleg soha nem is lesz. 

„Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

Ha valaki szerette a korábbi játékok harcrendszerét, akkor van egy rossz hírem. Az egész hadonászós, levegőben lebegő szimbólumos történet ment a levesbe. Helyette vannak alap varázslataink, mint a Revelio vagy a Protego, illetve van egy négy slotos quick bar, amire mi választhatjuk ki a használni kívánt varázslatokat. Típusát tekintve vannak Control (sárga), Force (lila), Damage (piros) és Essential (zöld) képességeink. A harcok során az ellenfelek pajzsokat pakolhatnak magukra, amit csak a megfelelő típusú varázslattal lehet lekapni. Ezen kívül ott van a Basic Cast, ami gyakorlatilag az alapsebzés, minden cicoma nélkül. Az egész pedig akkor a legkirályabb, ha kombináljuk az alap mechanikát az extra varázslatokkal. Ha felemeljük például ellenfelünket a levegőbe, kap néhány átkot melyek azonnal gyengítik őt, majd egy másik varázslattal meggátolhatjuk, hogy mozogjon és végül bevihetjük a megsemmisítő csapást is.

Nem mehetünk el szó nélkül a parry- és a dodge-rendszerek mellett sem. Az ellenfeleink kétféleképpen tudnak minket támadni, ha egy narancssárga indikátort kapunk,a megfelelő varázslattal kivédhetjük a támadást, ha azonban pirosat, akkor az elől el kell ugranunk, az a varázslat védhetetlen.

Talán az egyetlen olyan mechanika, amire lehet picit panaszkodni, az a automata targeting. Néha teljesen logikátlanul választja meg a játék, hogy ki is lesz a célpontunk. Hiába rakunk fel egy ellenfelet a levegőbe, ha a következő pillanatban a játék úgy dönt, hogy nem őt lövöm. Ilyenkor persze jön a manuális célpont választás, ami bár segít, de megtöri a harc dinamikáját. Ettől függetlenül a harcrendszer rendben élvezetes és izgalmas, ha sikerül eltalálni a ritmust, akkor remekül megállja a helyét.

 „A dolgok, amiket elveszítünk, visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk"

Karakterünk fejlesztési lehetőségei is kellően sokrétűek. A varázslatok változatossága már alapból ad egy jó kezdőlökést és a talent-rendszer csak még tovább fejleszti a dolgokat. Itt törik meg azonban először az illúzió, hiszen sem a filmekben, sem a könyvekben nem lehetett változtatni a varázslatokon, itt viszont mutálhatjuk kicsit a dolgokat. Ezzel persze nincs baj, hiszen egy ilyen játékban kell, de azért mindig ott motoszkált a fejemben, hogy ennek nem így kéne lennie. Az item rendszer rendben van, szinte már-már klasszikus, semmi extrát nem nyújt. Van több slotunk, amibe lehet pakolni talárt, fejfedőt, kesztyűt, sálat és alapruházatot. A tárgyakon pedig vannak statok, amik az életerőnket, a védelmünket vagy éppen az offenzív statjainkat pörgetik meg. Szerencsére van transmog-rendszer, szóval nem kell mindenképpen a leghülyébben festő kollekcióban rohangálnunk, ha felveszünk valamit, akkor annak kinézetét bármikor használhatjuk, még akkor is ha már rég eladtuk. 

Nem tarthatunk azonban magunknál két hordónyi felszerelést. Itt nem súlyra mérik a dolgokat, de van egy bizonyos mennyiségű Gear Slot, ami ha megtelik, akkor nem tudunk semmit mást felvenni. A gond az, hogy kevés van belőle, főleg a játék elején. Ez pedig borzasztóan frusztráló lehet egy küldetés közepén. Jön az üzenet, hogy tele van az emberünk és ki kell dobálnunk a dolgainkat, de akkor pénzt veszítünk, amire a játék elején óriási szükségünk van.

Az XP-rendszer viszont érdekes. Nem feltétlenül akkor jön, amikor legyőzünk egy ellenfelet vagy befejezünk egy küldetést. Inkább akkor, amikor befejezünk egy kihívást (pl. ölj meg 10 pókot, majd ölj meg 50 pókot, stb. stb.). Sőt egészen sok XP jár azért is, ha felfedezed a környezetet és megtalálod az eldugott dolgokat, a titkos kamrákat. Gyakorlatilag még fő küldetést sem csináltam, csak bejártam a kastélyt és máris 15-ös szinten találtam magam, miközben a szintkövetelményem a következő 4 órában sosem volt 10-es felett. 

A Hogwarts Legacy nem egy tökéletes játék, de nem is akart az lenni. A cél az volt, hogy a rajongók kapjanak egy izgalmas kalandot, érdekes karakterekkel,izgalmas rejtvényekkel, ügyességi elemekkel és tele remek poénokkal. Ezt pedig tökéletesen hozza a játék, bátran tudom ajánlani, minden Harry Potter-rajongónak.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!