Maci Laci jött, szívott és elszállt – Kokainmedve kritika

Amilyen pörgős és mókás trailert kapott a film, annál semmitmondóbb lett a teljes 90 perc, pedig volt benne potenciál, főleg az első fele volt ígéretes.

Megmondom őszintén hosszú idő után ismét átlagon felüli elvárásokkal ültem be egy filmre a moziba. Na nem azért, mert úgy gondoltam, hogy egy újabb klasszikus születik, hanem inkább amiatt, mert egy ritka furcsa élet által megírt történetet vittek a filmvászonra és azt hittem kaphatok egy akcióvígjátékot modern köntösben, ami a talán képes lehet megidézni nyomokban a 80-as és 90-es évek legjeit (Airplane, Csupasz pisztoly, Horrorra akadva, Top Secret és még sorolhatnám) és egy pazar 90 perccel ajándékozhatna meg.

A Kokainmedve első körben tényleg azért keltette fel az érdeklődésem, mivel szeretem az ilyen abszurd dolgokat, másrészt pedig egy része tényleg a való életben is megtörtént. Egy kicsit azért féltem viszont a rendező személyétől, hiszen Elizabeth Bankstól eddig nem sok jót kaptunk az elmúlt években. Az eddigi 3 alkotása közül, Movie 43: Botrányfilm, Tökéletes hang 2 és Charlie angyalai (2019), egyedül a Tökéletes hang második része kapott 6 feletti értékelést, ami nem túl meggyőző azért.

Mindenesetre a film Andrew C. Thornton II balul elsült kokaincsempészésére épült. 1985. szeptember 11-én, egy kolumbiai csempészút során Thornton kiugrott a Cessna 404-es típusú repülőgépéből, miután az amerikai Georgia államban, Blairsville közelében ledobták az összes táskájukat, melyeket kokainnal töltöttek meg. Egy baleset következtében Thornton ejtőernyője nem nyílt ki és a földre zuhant. Holttestét a Tennessee állambeli Knoxville-ben élő Fred Myers kocsifelhajtóján találták meg. Az egyik táskáját viszont egy fekete medve fedezte fel és bele is kóstolt annak tartalmába. Nagyjából 30 kilogramm kokaint fogyasztott el, mielőtt elpusztult volna. Az állatot később kitömték és egy lexingtoni kiállítás részeként a mai napig meg lehet tekinteni.

A nyitó képsorok egyébként meglepően jónak mondhatóak szerintem, már csak azért is, mert feltűnik az 1985-be visszarepülő filmben Kristofer Hivju (Olafot alakítja) is, akit legtöbben alighanem a Trónok harcából ismerhettek. Mókás karaktere párjával járja a Tennessee állambéli nemzeti parkot, aztán egyszer csak kiszúrják Maci Lacit, amint éppen furán viselkedik egy fával. Igen, ekkora már világosan kiderül, hogy a mackó túl van az első adagján. Természetesen gyorsan üldözőbe veszi őket, széttépi Olaf barátnőjét, majd az ámokfutásból egy pillangó hatására egy békés bocs alteregója jön elő a szer hatására. Ekkor arra gondoltam, hogy zseniális jeleneteket lehet majd látni, ha tényleg megpróbálják érzékeltetni, hogy a kábszi hatására miket élhet át a medve és nem pusztán az őrjöngésről, meg a mészárlásról szól a másfél óra. Tévedtem. A brutális kivégzések mellett próbálta a rendező beleszőni a poénokat is, de alig-alig mosolyodtam el egyes jeleneteken, mert egyszerűen túlságosan is erőltetettnek hatott az egész. A medvét nyilván számítógéppel alkották meg, bár érdekes lett volna az a koncepció is, ha egy betanított állathoz írják meg a forgatókönyvet, sokkal pofásabb snitteket kaphattunk volna, már csak azért is, mert jó néhány esetben látszik, hogy a kisebb költségvetés az állat ábrázolásának a rovására ment. Egyszerűen simán látni lehet, hogy nem valódi a maci, így ez sokat ront az élményen. Főleg akkor szembetűnő, mikor – teljesen indokolatlan módon – az egyik hasaló „rosszfiúra” dobja el magát a kimerült medve.

A második fordulópont a gyermekszínészek megjelenése volt. Az igazság az, hogy a legtöbb esetben én emiatt nagyon kizökkenek egy filmből, mert nagyon kevés olyan forgatókönyv van, ami helyén kezeli a gyerekeket és egy jó szerep rajzolódik ki az ő jelenlétükből. Itt már az első pillanattól kezdve tudni lehetett, hogy csak a bajkeverés lesz a feladatuk, illetve a legyen kiért izgulni ékes példája miatt kerültek bele. Persze egy másodpercig nem lehet félteni őket, hiszen pontosan tudja az ember, hogy hajuk szála sem görbül meg, miközben a felnőttek csak úgy hullanak körülöttük, mint a legyek. Ha pedig már felnőttek, ennyire rossz karaktereket rég láttam nagyvásznon. Semmitmondó, unalmas, egysíkú és rémes figurákat kapunk egymásutánban. Még Ray Liotta (isten nyugosztalja) is szerepet kapott a filmben, akinek azért volt stílusa és olyan filmekben is megmutatta tehetségét, mint például a Nagymenők, Hannibal vagy az Azonosság, de itt sajnos ő is beleszürkült a csapatba, viszont még így is ő az egyik üde színfoltja a műnek. Az, hogy be kell gyűjtenie az elveszett drogot még annál is fontosabb számára, minthogy az unokájára normális nagyfaterként vigyázzon. Aztán ott a fia, akiről nem tudod eldönteni, hogy mi fán terem, de leginkább csak idegesítő volt a jelenléte számomra, főleg az állandó siránkozásaival és esetlenkedésével. Muszáj még megemlítenem a szegény ember Ice Cube karakterét, akit O'Shea Jackson Jr. alakít, de túlságosan sótlan, ahelyett, hogy egy pörgős, minden lében kanál, ijedős, mégis nagy pofájú alakot kaptunk volna, aki sokkal jobban feldobta volna a jeleneteit.

Az sem világos, hogy mit szerettek volna Maci Lacival, hiszen egyes esetekben bárkit szívesen szétszakít, sőt kiderült, hogy a mentőautókat kifejezetten szereti, máskor meg szimplán csak a drog érdekli. Ráadásul a végkifejlet sem igazán lehetne ennél semmitmondóbb. Egy szó, mint száz, Maci Laciért érdemes csak megnézni ezt a filmet, mert legalább ezt mókás látni, hogy minden hülyeségre képes, hogy az uzsonnás kosarak helyett most már kokaint lopjon is szívjon fel. Egy másik hasonszőrű történet révén pedig lehet, hogy még folytatást is kapunk hozzá egy másik csúcsragadozó kíséretében.

Moziban viszont én nem ajánlanám, jobb filmekre is elköltheti az ember a pénzét, ha már nagyvásznon akar valami érdekességet.

A sajtóvetítésre a meghívást külön köszönjük az UPIMedianak!

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!