Dominic Torettónak igaza volt: a család mindig győz – Shazam! Az istenek haragja kritika

Felüdülés az utóbbi szuperhősös filmek után. A Shazam! második része egyszerre volt szórakoztató és komoly.

A Shazam! után három évvel évvel járunk, de ahogy az általában lenni szokott a kiváltságokkal bizony kötelességek is járnak, és a szuperhősök élete is túlságosan elszürkülne, ha nem akadna számukra méltó ellenfél. Márpedig 5 szuperhős ellen nem egyszerű felvenni a versenyt, ide már nem elég a hét főbűn. Ennél is nagyobb erők törnek Billyék életére, azzal a céllal, hogy visszaszerezzék jogosnak vélt tulajdonukat. Az istenek haragja pedig hatalmas, és vannak olyan régi sérelmek, amik örökké táplálják.

Aki látta az első részt, annak kötelező megnézni a másodikat is, garantáltan nem fog csalódni. Bevallom, én egy kicsit félve ültem be a vetítésre, az utóbbi években már sem a Marvel, sem a DC nem tudott különösebben meggyőzni arról, hogy megéri kifizetni értük a jegyárat. Nem feltétlen voltam az első résznek sem a rajongója, amikor 2019-ben láttam, nem különösebben fogott meg. Nemrég újranéztem és már sokkal jobban tudtam értékelni, hogy nem akarta magát komolyan venni, éppen ezért sokkal jobban állt neki a humor, mint a legtöbb DC-filmnek, ahol sokszor volt inkább erőltetett a poénkodás. A karakterek nem tudták, hogy miként kezeljék a kialakult szituációt, ami normális, mi sem tudnánk, éppen ezért is éreztük Billyéket sokkal közelebb magunkhoz, mint a legtöbb szuperhőst. Jóval könnyebb volt átérezni a helyzetüket akkor is, ha szerencsésebb gyerekkor adatott meg, mint számukra, mert emberibb reakciót adtak minden történésre.

Az istenek haragja az első rész fonalát veszi fel. A hat testvér a szupererejüket kihasználva megmentik a bajba jutottakat és ellátni a bűnözők baját Philadelphia városában. Ám ez egyáltalán nem megy zökkenőmentesen, nyomukban a pusztítás is jár, éppen ezért nem nyerik el a város osztatlan szeretetét. Ráadásul egyéni célok is hajtják őket, éppen ezért egyre nagyobb kihívás Billy számára, hogy egyben tartsa a csapatot. Végre családra és otthonra lelt, a konstans keresést pedig felváltotta a szeretteink elvesztésének gondolata. A tetteinknek pedig következménye van, ezt a gyermekek is megtanulják, ugyanis az első részben elkövetett (az egyik jelentben konkrétan láttuk, ám akkor ennek nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget) hibájuknak köszönhetően szabadult rá a világunkra a gonosz. Ha már megtörtént, nem lehet visszafordítani, így nincs mese, meg kell küzdeni vele. Ám most már nincs egyedül, az elejétől kezdve testvéreivel veheti fel a harcot. 

Sok hasonlóság van a két film között, de közel sem ugyanolyan. Az első részhez képest fejlődött a folytatás, egyszerre lett komolyabb és drámaibb, de közben viccesebb is. Az útkeresés folytatódik, ám nem a családért és a szerető otthonért. Billyék a társadalomban elfoglalt szerepüket keresik, próbálják meghatározni helyüket a csapatban, amit a már említett egyéni érdekek miatt nem egyszerű összetartani még testvérek között sem. Felbukkan a felelősségérzet, a város és a család iránt, a magánélet problémái, amit még egy szuperhősnek sem könnyű legyőzni, és megjelenik az a fránya szerelem is, ami mint már oly sokszor, most is galibát okoz. Eközben nem vesztette el egyik fő fegyverét a film: a humort. Ahogyan már említettem a poénok számomra még jobban ültek, mint a 2019-es filmben, sokkal többet tudtam nevetni rajta. Jól választották meg a helyét, nem vágtak a komoly jelentek közepébe, nem vágták agyon a drámai hatást, mint oly sok más alkotásban. 

Mindezek ellenére persze senkit ne várjon egy komoly drámát. Ez elsősorban még mindig egy látványos akció film, rengeteg humorral. Ennek pedig kifejezetten jól sikerült, szórakoztat és a játékidő teljes egészében leköt. David F. Sandberg remekül hozta át az elsőben működő elemeket, meghagyta a Shazam! egyedi stílusát, de közben mégis jóval kevésbé lett gyerekes a végeredmény. A tét és a veszteségek nőttek (jóval több civil hal meg, mint az első részben), de az is kiderült, hogy a család együtt mindenre talál megoldást. Hellen Mirren, Lucy Liu és Rachel Zegler is remek választás volt, tökéletesen hozzák a tőlük megszokott színvonalat, emiatt szerencsére semmi visszaesés nem tapasztalható az ellenség szerepében Mark Strong után. Az is nagyon jól illeszkedett a filmbe, hogy kikacsintottunk más szuperhősök felé is, az első végén Superman jelenik meg, bár az arcát nem látjuk, itt pedig egy újabb teszi tiszteletét, ráadásul már az arcát is látjuk, sőt néhány mondatot is mond. Pozitívum továbbá, hogy mindenki bátran beülhet rá. Ahogyan már a cikk elején említettem, akik látták és szerették az első részt, azoknak szinte kötelező, de egyáltalán nem szükséges hozzá előtudás. A történet megértéséhez minden mankót megad a film, a kellő mértékben elmagyarázza az előzményeket, ami így nem lesz szájbarágós, cserébe értjük, hogy épp mi miért történik. Egy szórakoztató egész estés mozi, mindenki számára ajánlom, aki csak egy kis kikapcsolódásra vágyik, ezt maximálisan nyújtja a Shazam! Az istenek haragja. Ugyan azt gondolhatnánk, hogy ezt könnyű teljesíteni, de a közelmúltban több olyan alkotás is volt (például a Fortune hadművelet – A nagy átverés és A Hangya és a Darázs: Kvantumánia, nem beszélve a Thor: Szerelem és mennydörgésről), aminek ez nem sikerült maradéktalanul. Összességében pozitívan csalódtam.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!