Eva Longoria kifakadt Hollywoodra, mert szerinte elnyomják a női alkotókat

„Illúzió, hogy Hollywood progresszív.” – élesen kritizálta az álomgyárat a színész-rendező.

Hollywood egy nem hétköznapi világ, hiszen ott hétről-hétre változnak a trendek és, ami vagy aki az egyik hónapban még felkapott, az lehet, hogy a következőben már a feledés homályába merül. Elég csak arra gondolni, hogy az MCU ötödik fázisát indító A Hangya és a Darázs: Kvantumánia főgonoszát alakító Jonathan Majors az ellene tett feljelentés miatt valószínűleg egy időre búcsút mondhat a színészi karrierjének, miközben Johnny Depp is épp csak kilábalni látszik az Amber Heard elleni viharos kapcsolatából, mely egy bírósági tárgyalással végződött.

A sort lehetne folytatni még jó néhány történettel, és még mindig csak a jéghegy csúcsát kapargatnánk. A másik nagy problémát egyébként az szüli a tengeren túlon – persze nem csak ott –, hogy elég komoly egyenlőtlenségek vannak a szakmán belül a férfi és a női munkavállalók között – ide értve a színészeket, rendezőket, forgatókönyvírókat is. Ez leginkább a kamera mögött tevékenykedő személyekre igaz hatványozottan, mivel úgy tartják, hogy még mindig jóval többen vannak itt a fehér férfiak.

A Született feleségek sztárja, Eva Longoria pont emiatt kelt ki magából, és miután ő maga is megpróbálkozott már a rendezéssel, rájött, hogy jóval nehezebb dolga van emiatt, amit most szóvá is tette. A Cannes-i filmfesztiválon tartották meg a Women in Motion Talk című beszélgetést, amely lehetőséget adott Longoriának, hogy kifejtse erőteljes véleményét. Legutóbb egyébként a Searchlight Pictures produkciójának – ami a 20th Century Studios, illetve már a Disney független filmeket támogató részlege –, a Flamin' Hot című filmnek a rendezői feladatait látta el. A társalgás során arról számolt be, hogy a munkálatok során több ízben is hátrányos helyzetben érezte magát, és nem csak azért, mert nő, hanem, mert latin-amerikai származású. Rá is vágta rögtön, hogy szerinte egy fehér férfival sokkal elnézőbbek, ha hibázik, míg egy nő, különösen egy latin nő meg is bukhat emiatt rendezőként.

„Nem túl sok szeletet kapunk abból a bizonyos tortából. Az én filmem nem volt semmilyen értelemben alacsony költségvetésű: nem került persze 100M$-ba, de nem is 2M$-ból forgott. Mikor is mutatták be az utolsó, latina által rendezett stúdiófilmet? Nagyjából húsz évvel ezelőtt. Nem kaphatunk [csak] húszévente egy filmet! Az a probléma, hogy ha ez a film [a Flamin' Hot] bukik, akkor az emberek azt mondják majd, hogy 'Ó, hát a latino sztorik nem működnek… a női rendezők nem értenek ehhez.' Nem túl sokszor jutunk labdához. Egy fehér férfi rendezhet 200M$-os bukást, és utána kaphat még egy esélyt. Ez a probléma. Én egyszer kapok csak labdát, egyetlen lehetőséget, kétszer olyan keményen dolgozok, kétszer gyorsabban is, kétszer olcsóbban is. Az ember magával hordozza a generációs traumákat, ezeket beleviszi a filmjébe is. Bennem ez tartotta életben a tüzet. Ezt meg kellett csinálnom.” – fakadt ki színész-rendezőnő a beszélgetés során.

Emellett azért hozzátette, hogy azért nőtt a nők száma az iparágon belül, de szerinte ez még mindig édes kevés.

„Továbbra is alulreprezentáltak vagyunk a kamera előtt, még mindig alulreprezentáltak vagyunk a kamera mögött is, és még mindig nem tudjuk megszólítani a latino közösség női tagjait. 7%-on álltunk a filmek és a televízió világában, most 5%-on állunk, szóval az a mítosz, hogy Hollywood olyan progresszív lenne, tényleg csak mítosz, ha a statisztikákat nézzük. Illúzió, hogy Hollywood progresszív. Az igazság az, hogy még mindig nagyon messze vagyunk a kiegyenlített reprezentációtól.” – zárta mondandóját.