Street Fighter 6: Itt a verekedős játékok új királya?

Kevés olyan része volt a Street Fighter szériának, amelyben ilyen jó érzés volt bunyózni és nyerni. 

A virtuális bunyós címek még akkor is rétegjátéknak számítanak, ha elképesztő eladásokat produkálnak velük a legnagyobb fejlesztők, úgy mint a Capcom, Bandai Namco vagy a NetherRealm Studios. Ennek ellenére mindig is lesz közönsége, hiszen a virtuális ringen belül kiütni a másikat felemelő érzés, mindezt pazar kombókkal és látványos támadásokkal pedig ki lehet maxolni. Amellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül, hogy nem könnyű igazán profivá válni ezekben a játékokban vagy inkább úgy fogalmazok, könnyű megtanulni – már amelyiket –, de nagyon nehéz a mesterévé válni.

Sokaknál egyébként nem is feltétlenül az a cél, hogy Daigo Umehara, Justin Wong vagy Dominique McLean (SonicFox) szintjére jussanak el és hozzájuk hasonlóan olyan precízen fektessék két vállra ellenfelüket, hogy az szinte reagálni se tudjon. Mindenesetre ez a zsáner szerintem, mint minden más játék esetében persze, két részre osztható, de a verekedős címeknél ez hatványozottan igaz: a profikra (ide lehet venni a félprofikat is), akik tényleg az egymás elleni küzdelemre vágynak, és a casual vagy átlagos gamerekre, akik szórakozni akarnak és lehetőleg minél több időt el akarnak tölteni az általuk kedvelt játékkal.

A Street Fighter 6 kapcsán pedig elmondható, hogy elég jól eltalálták, mert mindenkinek kedveztek az új felvonással, nem is akármilyen minőségben. Én azonban bajban vagyok, és ezt megpróbálom úgy tálalni, hogy ne tűnjön negatív savazásnak a teszt egy része, bár érzelemmentesen nem tudom ezt valószínűleg átadni, mert én már a játéktermek időszakától kezdve rajongok a verekedős játékokért, és ezek között kiemelt helyen van a Street Fighter széria. Bár azt érdemes még hozzátennem, hogy elsősorban a versenyeket imádom, hiszen a profik valami egészen hihetetlen dologra képesek, ha egy tornagyőzelem lebeg a szemük előtt. Szögezzük le gyorsan, hogy az új Street Fighter, számozását illetően a hatodik, nagyszerű felvezetést kapott (jó néhány zárt vagy nyílt béta eseményt is tartottak), hiszen elég hamar kiderült a roster, amelyben 18 bunyós kapott helyet, miközben ezek egy része teljesen új arc a sorozatban: Ryu, Luke, Jamie, Chun-Li, Guile, Kimberly, Juri, Ken, E. Honda,, Dhalsim, Blanka, Manon, Marisa, Lily, JP, Dee Jay, Cammy, Zangief. Idén szerintem ez most sikerült a legjobban, hiszen szinte kivétel nélkül mindegyik szimpatikus a maga módján az újoncok közül, de a nagy hiányzók miatt biztosan lesznek, akik nemtetszésüket fejezik ki a Capcom felé, ami egyfelől érthető, másfelől pedig nem, mivel lehet mindig ugyanazokkal a népszerű karakterekkel nyomni.

A Street Fighter 6 legnagyobb újdonsága kétség kívül, hogy 3 részre osztották, melyek a World Tour, Fighting Ground és a Battle Hub nevet viselik.

Fighting Ground

Ez gyakorlatilag a hagyományos Street Fighter élmény, hiszen minden eddig már látott játékmódot ide építettek be. Sima 1v1 párharcokat itt lehet tolni, amibe beletartoznak a ranked vagy a casual meccsek is, de akár extrém pofonosztásba is kipróbálhatod magad, mivel ebben a módban őrült szabályok mellett küzdhetnek meg a felek. Ennek a menüpontnak a része a tréning mód is, ami nagyon hasznos, hiszen minden karaktert alaposak ki lehet gyakorolni, azt viszont hozzá kell tennem, hogy számomra ez a rész nehezebb lett a kombókat illetően, mint például az előző. Fighting stickkel is elég gyorsan azon kaptam magam, hogy már az átlagos kombókat is csak hosszas gyakorlás után sikerül normálisan elsajátítanom, bár ez lehet az én szegénységi bizonyítványom inkább, mintsem a játék nehézsége tehet róla.

Battle Hub

Baromi jól eltalált koncepciót valósítottak itt meg. Gyakorlatilag ez egy óriási játszótér, egy modern köntösbe bújtatott hatalmas játékterem, amely egyszerre idézi a 21. századot és retro (90-es évek jelen esetben) vonalat. Az avatarunkkal belépve ebbe a bűvös világba kitárulkozik előttünk az online éter, ahol számos másik ember közül választhatunk magunknak partnert, de a bunyó mellett csevegésre is van lehetőségünk. Nem csak az új epizóddal merülhetünk el a féktelen bunyó forgatagába, hiszen itt olyan klasszikusok várnak még ránk, mint a Final Fight, a Street Fighter II vagy a Super Puzzle Fighter II Turbo.

A bunyózást illetően is számos téren megújult a játék, és az az igazság, hogy ez most talán minden eddiginél jobban működik, ergo kiegyensúlyozottabb és izgalmasabb meccsekre van kilátás. Visszatért a harmadik részből a parry, a negyedik részben látott Focus Attackhoz hasonló mechanika is felüti a fejét, de bizonyos támadások közben akár még ellentámadást is indíthatunk, illetve a kiütés (stunolás) is jóval nehezebben valósítható már meg, mint eddig. Az SF6 fő mechanikája a Drive Gauge rendszer, ami 6 kockából (direkt hívom így, egyszerűbb ezzel elmagyarázni) áll, amiket különleges támadáskor fogyaszt egy játékos, de az ellenfél ütlegeléseitől is csökkenhet a számuk. Ez pedig azért fontos, mert ha teljesen elfogy ez a "csík", akkor jön a burnout állapot. Amíg ezt tart, addig nem érhetőek el az EX mozdulatok, nincs parry, és természetesen a Drive Gauge nyújtotta plusz dolgokat sem lehet előhívni. Ráadásul, ha ebben az állapotban talál el valakit egy Drive Impact, akkor néhány másodperc erejéig csillagokat lát majd a karaktere, ami nem jó hír. Az ellenfél ugyanis ilyenkor azt csinál velünk, amit csak akar. Ez a rendszer pedig tényleg jól működik, és aki jól ismeri a karakterét, jól reagál az ellenfelére, az hamar megnyerheti a köröket, ennek ellenére két hasonló kvalitású játékos esetében még akkor sem feltétlenül lehet biztosra menni, ha jó nagy élet-előnye van valakinek. Kapkodni semmiféleképpen sem érdemes.

World Tour

Itt találjuk a masszívan egyjátékos élményt. Ez az a rész, amit én nem tudok pozitívan értékelni, mert azt elismerem, hogy egy sztori mód, illetve a szimpla két karakter áll a két oldalon, majd a fight felirat után püfölheti egymást már kevés 2023-ban, de bármennyire akartam szeretni ezt a megoldást, én nem tudtam. Azonnal a Jakuza (Judgment vonal) jutott eszembe, amit én nem ebben a játékban keresnék. Azt már csak hab a tortán, hogy a történet faék egyszerű, ami persze nem baj, hiszen nem ez a legfontosabb egy ilyen címben, de azért, láttunk már érdekes sztorikat (Mortal Kombat) az évek során verekedős játékokban.

Egy szuper részletes avatar szerkesztőben álmaid harcosát létrehozva máris egy különös helyen találod magad, miközben az első cél, hogy csatlakozz Luke harcművészeti sulijához. Aztán meg jönnek a bunyók meg a sok-sok mellékküldetés, hogy szintezd magad, mert csak ezek után tudsz előrehaladni a fő sztoriszállal. Persze a mellékküldetések változatosak, és egész szórakoztatóak tudnak lenni, számomra mégis borzasztóan hamar unalomba fullad. Menő leszólítani valakit az utcán, aztán néhány pofonnal a porba küldeni, de ugyanilyen gyorsan az ötödik után már teljesen értelmetlennek tűnik, bár aki szeret grindolni, annak nyilvánvalóan nagy szórakozást rejt majd. Nyilván a sztori során megjelennek majd az ismert karakterek is, de valahogyan ez sem igazán hatott meg, nem éreztem a súlyát, hogy ez mennyivel másabb, hogy velük találkozunk. Hozzájuk tartozik egy Bond rendszer, és ezt növelve, ha az ő mozdulatait és stílusát használjuk. Míg a Style szintezésével új mozdulatokra tehetünk szert, amit aztán a harcok során kamatoztathatunk. Itt lehet ötvözni a különböző karaktereknek az ikonikus mozdulatait, ami kicsit úgy hat, mintha az MK11-ben egy saját variációt hoznánk létre, csak itt minden karakter repertoárjából válogathatunk. Szétnézhetunk alaposan a városban, aztán olyan dolgok közül válogathatunk, mint roncsokat zúzni a szeméttelepen, segíteni a helyi pizzásnak, teljesíteni néhány kosárlabdás kihívást vagy szimplán összeverekedhetünk a városok legendás harcosaival is, hogy csak néhányat soroljunk fel az érdekességek közül.

Félreértés ne essék, ez alapvetően egy jó dolog, de nem nekem találták ki. Talán túl régivágású vagyok, ha verekedős játékokról van szó, de én a Street Fighter 5 sztorimódját sokkal jobban éltem, itt pedig rá kellett jöjjek, hogy nem feltétlenül én vagyok a célközönség.

Ettől persze nem húzom le a játékot, mert ez a műfaj tényleg olyan, hogy sokan szeretik és sokan vártak rá, tehát a többségnek biztosan bejön majd valamilyen szinten. Én azt mondom, hogy a bunyós zsáneren belül a Street Fighter 6 az egyik legjobb és méltó utódja lett a szériának, illetve az előző felvonásoknak. Ha pontoznom kéne, akkor is nyugodt szívvel adnék rá 8-at, és csak azért nem többet, mert nálam a World Tour élmény nagyon nem adja.