Egy döntés mentette meg a milliárdokat hozó Thor filmeket a kudarctól

Az eredeti terv szerint nagyon nem így festett volna ki az első Thor-filmet, ahogyan azt ismerjük.

Thor az egyik legkedveltebb karaktere az MCU-nak – bár Chris Hemsworth nem biztos benne, hogy visszatér –, bár a saját kalandjainak az utolsó két eposza már több rajongót is kihozott a sodrából és szomorúan vették tudomásul, hogy több ízben is inkább gyermeteg poénokkal tűzdelt vígjáték született, mintsem egy remek szuperhősös alkotás. A Marvel Stúdió pedig már az első film kapcsán is majdnem óriási baklövést követett el. Az eredeti ötletek szerint ugyanis sokkal sötétebb hangulatú lett volna a viking időkben játszódó produkció.

Ezeket olvastad már?

Dakota Johnson erotikus filmjét játszották le a Qantas utasainak, a légitársaság bocsánatot kért

Vilma nem nyomoz tovább? Kaszát kaphatott a Scooby-Doo korhatáros spinoffja

Matt Damonnal a főszerepben jön Christopher Nolan következő nagy dobása, a Talks to Star

A Thor rendezője, Kenneth Branagh az Empire magazinnak adott interjújában beszélt arról, hogy mi is történt valójában, és végül miért nem valósult meg az eredeti koncepció. A film forgatókönyvét még akkor írták, amikor őt épp csak bevonták a projektbe, és hogy több szálon futott az előkészítés. A szkriptek különböző vázlatainál azon vitáztak, hogy a történet mekkora része játszódjon a mai Földön, a múltban, és Asgardban. Branagh azt állítja, hogy a Thor forgatókönyvének egyik verziója teljes egészében a viking időkig repítette vissza a sztorit a Földön, miközben jócskán teletűzdelték azt fantasy elemekkel. A történelmi drámákban és fantasy művekben szerzett múltja ellenére gyorsan megpróbálta eltéríteni a film készítőit ettől az iránytól.

„Olyasmit akartam csinálni, ami esetleg mindkettőt érinti. Ami a mítoszokból és a képregényekből vonzott engem, az igazából az egyfajta tékozló fiú története volt, amely a száműzetésről és a visszatérésről szól. Az a gondolat, hogy az asgardiak a mai Földre érkeznek, különösen fontos volt számomra.”

A történelem pedig bebizonyította, hogy Branagh döntése helyes volt. Az egyik aggodalma az volt, hogy túlságosan kiemelte volna ez a verzió az asgardiak komikus reakcióját a múltbéli földi kultúrát illetően, ráadásul az a meglátása, hogy az első Thor teljes egészében a jelenben játszódjon, segített elkerülni az Amerika Kapitány első felvonásával való összehasonlításokat. Steve Rogersnek és Thornak ugyanis hasonló helyzetben kellett megállnia a helyét, hiszen idegenként kerültek egy számukra ismeretlen világba, azonban Thor első filmjének teljes egészében a múltba helyezése olyan érzést kelthetett volna, mintha a két történet egymás koppintása lenne. Branagh koncepciója révén pedig az asgardi hősnek nem a Bosszúállókban kellett felzárkóznia a jelenlegi földi élethez.

Túl azon, hogy egyedibbé tette Thor jelenlétét az MCU-ban, Branagh rendezése az emberi oldalt is sokkal jobban kihangsúlyozta, mint azt egy átlagos történelmi dráma tette volna. Azzal, hogy Thor történetének fantasy elemeit Asgardban alapozta meg, és egyszerű halandóként ábrázolta őt a Földön, képes volt mélyrehatóbban ábrázolni Odin fiának esetlenségét és elhagyatottságát, valamint a Jane Fosterrel való románcát. Ez az elhatározás pedig egyúttal szilárdabb alapot teremtett a későbbi Thor-filmek számára, hogy több kozmikus elemet mutassanak be, mivel az asgardiakat inkább fejlett idegenekként, mintsem tisztán mágikus lényekként ábrázolták, ahelyett amilyennek eredetileg bemutatták volna őket.