Miért volt tökéletes zárás a Halálos Fegyver 4, a kritikák ellenére

Az igazi pop corn filmek egyik gyöngyszeme.

Pontosan a mai napon lett 25 éves a Halálos Fegyver sorozat 4. része. A film egy ráadás volt a nagysikerű harmadik felvonás után, de sokan azt sem értették, hogy miért van rá szükség. Hiszen a záró epizód pontot tett a történetre. Ki lehetett mondani, hogy Riggs és Murtaugh boldogan éltek, míg meg nem haltak. A Warner mégis úgy döntött, hogy hat év után leporolja és folytatja. A Rotten Tomatoes számai alapján se a kritikusok, se a közönség nem volt elragadtatva. A mozibevételek pedig nem tudták megfejelni az előző kört. Pedig számomra ez sokkal jobban lezárta a dolgokat. Nekem itt ért véget a 'heroes journey', még akkor is, ha a film nem a hősökről szól. De lássuk, hogy miért is ez az egyik legkedvesebb emlékem a gyerekkoromból.

Az öngyilkosságtól az apaságig

Amikor először láttam az első Halálos Fegyver filmet még nagyon fiatal voltam. Ezért teljesen nem tudtam felfogni, hogy ennek a mozinak van egy durván sötét oldala. Riggs olyan dolgokkal küzd, mint az öngyilkosság gondolata, a függőség és persze a gyász. De amikor Murtaugh mellé kerül társnak, kap egy új lehetőséget. Hogy visszataláljon egy olyan útról, aminek a vége katasztrófához vezet. Ezért szokik le a cigiről, ezért tölt időt Murtaugh családjával és a végén az egész olyan jól működik, hogy Lornával ki tud alakítani egy relatíve egészséges kapcsolatot. De a negyedik rész rámutat, hogy azért vannak még ott gondok. Mégis, itt érünk az ösvény végére. Mel Gibson karaktere végre megtalálja a békét. El tudja engedni a gyászt és az önvádaskodást, képes a felelősség vállalásra, illetve végre közel tud engedni magához embereket. Amikor a film végén komolyan tud beszélni Leóval, rájön arra is, hogy mennyire sokat jelent neki a kis Getz barátsága. Ezzel véget ér az utazás. Martin Riggs az önpusztításból eljutott oda, hogy boldog legyen. Hogy megengedje magának a sebezhetőséget, amitől végre újra embernek érezheti magát.

Jet Li, az igazi gonosz

Itt be kell vallanom, hogy 6 éves korom óta menthetetlen Jackie Chan rajongó vagyok. A hihetetlen mutatványok, a szórakoztató jelenetek és persze a humor miatt egyszerűen imádom az egészet. Ez pedig más alkotásokra is kihatott nálam. Ha valamiben volt harcművészet, akkor az mindig érdekelt. Az évek során ez volt az oka, hogy szerettem Donnie Yen, Michelle Yeoh és persze Jet Li filmjeit is. Ezért örültem annak, hogy Li ott volt a Halálos Fegyverben. De a szerepe nem volt éppen klasszikus. Itt egy kegyetlen embert alakít, aki a céljai érdekében bárkin képes átgázolni. Az sem számít, hogy eközben hányan halnak meg. A karakter pedig nálam nagyot ütött, a szó szoros és átvitt értelmében is. Wah Sing gonosz volt, ezt Jet Li már az első alkalommal beleverte a nézőbe. Majd soha nem engedte, hogy azt elfeledjük. A tökéletes pillanatban megvillantott mosoly és a kimért stílus miatt az egész hátborzongató és zseniális volt.

Ezeket olvastad már?

Lady Gagát állítólag sokkolta a Joker 2 negatív fogadtatása

Jön a Neveletlen hercegnő 3., de vajon benne lesz Chris Pine is?

Dakota Johnson erotikus filmjét játszották le a Qantas utasainak, a légitársaság bocsánatot kért

"Túl öreg vagyok már ehhez a sz***"

Végül pedig fontos, hogy megértsük Murtaugh-t is. Nála van egy stabil család, stabil karrier, sőt nemsokára jön a nyugdíj is. Ez így tökéletes idill, hiszen miden rendben, semmi miatt nem kell aggódni. De a négy epizód során rájövünk, hogy Danny Glover karakterének még nem jött el az ideje. Ez még nem az a pont, amikor hátra tud dőlni és csak létezni a világban. Lehet, hogy a megszokott és kiszámítható élet kényelme sokat jelent, de nem az a legfontosabb. Sokáig gondoltam azt, hogy Murtaugh nélkül elveszett volna Riggs. De a negyedik epizódban az is leesett, hogy ez valamilyen szinten kölcsönös. A veterán zsarunak újra meg kellett tanulnia, hogy nem lehet mindenre felkészülni. El kell fogadnia, hogy a világ változik körülötte, ami azt jelenti, hogy neki is alkalmazkodnia kell. Ezzel a kör tökéletesen lezárult.