Az ESRB váltig állítja, hogy nem erről van szó.
Az ESRB (Entertainment Software Rating Board) nemrég egy furcsa kérelmet nyújtott be az amerikai kereskedelmi bizottság felé a Yoti és a Superawesome nevű cégekkel közössen. A videójátékok korhatár-besorolásával foglalkozó szervezet ebben egy „igazolható szülői hozzájárulási mechanizmust” akar engedélyeztetni, amit „adatvédelemmel ellátott arcalapú életkorbecslésnek” hívnak. Ennek a lényege az lenne, hogy a szülő fényképe alapján képesek lennének eldönteni, hogy az illető adhat-e egy kiskorúnak engedélyt a korhatáros játékokhoz.
Érthető módon ez sokaknál kicsapta a biztosítékot, mert adatkezelési szempontból minimum aggályos, hogy mindenkiről fotókat gyűjtögetne az ESRB. Azonban a szervezet szerint nem erről van szó, hanem egy automatizált rendszerről, ami csupán egy „igen vagy nem” választ osztana meg a programot használó cégekkel az alapján, hogy az illető elmúlt-e 25 éves vagy sem. Az ötlet az lenne, hogy ez nem különbözik majd egy személyi igazolvány felmutatásától. De persze ez abban az értelemben csúsztatás, hogy nem csak megmutatnak magukról egy képet a felhasználók, hanem feltöltenék azt egy általuk nem kontrollált szerverre, ahol elvileg azt csinálhatnának vele mindenféle cégek, amit csak akarnak.
Ezeket olvastad már?
Az ESRB azonban korrigálni szeretné az ezzel kapcsolatos félreértéseket. Szerintük a rendszer „nem készít és tárol szelfiket a felhasználókról vagy próbálja azonosítani őket ez alapján”, továbbá a képeket „nem használják MI-tréningre, marketing célokra és nem osztják meg senkivel”. Amit pedig kiváltképp nem akarnak, az az, hogy gyerekekről készült fotókat tároljanak, hiszen az nagyjából a világ minden pontján törvénybe ütközne, így az Egyesült Államokban is.
De miután az USA-ban még csak nem is illegális M vagy 18+-os videójátékokat eladni kiskorúaknak – és ennek a megváltoztatása már több ízben is elbukott –, így elég furcsa az egész elképzelés. Az ESRB szerint a rendszerük nem a kiskorúak videójáték-vásárlását akadályozná meg, hanem elsősorban szülők használhatnák engedélyadásra. De ez így nemes egyszerűséggel feleslegesnek hangzik. Ha az a cél, hogy a gyerekek ne játszanak korhatáros játékokat, akkor a felhasználók szempontjából több haszna lenne a szülők fotóinak elemezgetése helyett az edukációnak.
Mármint egészen pontosan milyen praktikus célt szolgál akkor a rendszer, ha nem gyerekeket akar kiszűrni az eladás előtt, hanem azt dönti el, hogy egy szülő elmúlt-e 25 éves és adhat-e engedélyt a gyermekének a játékra? A világ felnőtt populációja csak képes eldönteni magáról különösebb probléma nélkül, hogy jogi értelemben felnőtt-e, nem? Ezért ha őszinték akarunk lenni, ez ebben a formában inkább tűnik az eredetileg felvetett „kiskorú vagy nem kiskorú” kérdés egy okos átfogalmazásának és az ezzel kapcsolatos kritikák elcsitításának, mintsem a valódi szándéknak. A rendszerben pedig benne van a potenciál, hogyha nem is ma akarják arcfelismeréssel eldönteni, hogy elég idős vagy-e korhatáros videójátékot venni, akkor majd holnap – a technológia meglesz hozzá.