Torzsi éve összefoglalva: A tavaszi csalódásoktól az első trófeáig

Így vált 2023. a magyar játékos legrosszabb évéből egy csapásra a legjobbá.

Alig egy hét múlva lesz a második évfordulója annak, hogy torzsit előléptette a MOUZ az akadémiából. A magyar AWP-s 2022-ben egy kihívásokkal teli utat járt be a nemzetközi Counter-Strike porondján: számtalan kudarc érte a csapatot, amelyek után jöttek-mentek a csapattársak és az a kevés siker, amit összehoztak, aligha volt elég ahhoz, hogy feledtesse a rossz pillanatokat. De az IEM Rio Major után azért mégiscsak nagy reményekkel vághatott bele 2023-ba a MOUZ. Ám már rögtön Katowicében egy nagyobb pofonba szaladtak bele, ami aztán az egész tavaszi szezonjuknak megadta az alaphangját. Nyáron az újabb cserék és egy régi jó barát visszatérése fellendítette a csapatot és torzsi egyéni játékát is. Így a magyar játékos legrosszabb évéből egy csapásra a legjobb vált. Most pedig összefoglaljuk, hogy mi is történt torzsival idén és hogyan sikerült megnyernie élete első tier 1-es tornáját.

A tavaszi csalódások

A csapat legelső versenye a februári IEM Katowice volt, ahol a riói Majorön elért rájátszás miatt a top 16-ban kezdhették a játékot. De sajnos ott is fejezték be. Az OG és a Complexity ellen is szoros meccseken kaptak ki, bár ez aligha volt vigasz nekik, hiszen az utolsó helyen zúgtak ki, miközben mindenki a rájátszásba várta őket. A hidegzuhany persze nem ártott meg: közel két hónap múlva az ESL Pro League 17. szezonjában már egy fokkal magabiztosabbnak tűntek. A csoportkörből kijutni ugyan nem volt nehéz, a portugál SAW és az akkori FURIA is mérföldekkel le volt maradva hozzájuk képest. A rájátszásban túlélték azt a paiNt, ami éppen akkoriban kezdett feljönni. A következő fordulóban pedig versenyre keltek az éppen egy rövidebb reneszánszát élő Cloud9-nal, így egy top 8-at hoztak össze végül. Ami persze abban a kontextusban nem annyira fontos, hogy ezen a ponton már mindenki a közelgő RMR-ekre készült fejben. De mint azt láthattuk később, Máltán nem arról volt szó, hogy tartalékolni próbáltak volna a srácok.

Az évek alatt megtanultuk, hogy könnyű RMR nem létezik. De ha akkor nem kaptak legalább naponta egy szívrohamot a MOUZ-rajongók, amikor torzsiék igyekeztek kijutni Párizsba, akkor soha nem is fognak. Torzsiéknak három Bo1-et kellett játszania, mert az első napot 1:1-ben zárták. Másnap egy újabb vereségnek hála már 1:2-re álltak, tehát a kiesés szélén voltak. Bo1, tudjuk, de a B8 meg az akkor még francia Falcons ellen kikapni, ráadásul Ancientön és Vertigon, a csapat akkori legjobb pályáin? Nem volt bizalomgerjesztő. Ahogyan az sem, hogy a negyedik fordulóban megkapták a Virtus.pro-t, aki egyszerűen mindig köröket futott a MOUZ körül. De nem aznap, amikor kitalálták, hogy az utolsó pillanatban visszahívják n0rb3r7-et játszani. Végül a FaZe ellen kellett bizonyítania torzsiéknak, hogy ott a helyük a Majorön és ez sikerült is – annál az Infernonál idegörlőbb pályát idén nem láttunk.

A Major előtt az utolsó nagy sikerük helyszínét is meglátogatták a MOUZ játékosai, az idei IEM Rio viszont nem sok jóval szolgált a számukra. Itt ismételten két vereséggel, győzelem nélkül hullott el a csapat, ezúttal a BIG és a 9INE fogtak ki rajtuk. Sebaj, az igazán fontos torna a párizsi volt. Nagy elvárásokkal érkezett meg a csapat, ami a Rio Major után érthető volt. Azonban a potenciáljukból semmit sem sikerült realizálni itt: kikaptak a NIP-től, az OG-tól és végül a siuhy vezette GamerLegiontől, így az utolsó helyen estek ki innen is. Utólag persze mondhatnánk, hogy a GL elleni vereség annyiból elnézhető, hogy miután elverték a MOUZt és elkerülték a kiesést, egészen a nagy döntőig meneteltek siuhy-ék. De valójában ezen a ponton már eldőlhetett, hogy ennek a felállásnak bizony elhúzták a nótáját.

A csapat tavaszi szezonja az IEM Dallasszal és az Elisa Invitational Springgel ért véget. Előbbi tornán hirtelen új erőre kapott a MOUZ és így egészen a döntőig jutottak. Bár látható volt, hogy ez nagyrészt annak köszönhető, hogy dexter egyre inkább magát helyezte az előtérbe. Illetve az sem elhanyagolható tény, hogy a fináléban hirtelen rájuk zúdult az összes nyomás, amit az előző napokban ügyesen elkerültek, ezért a közelében sem voltak annak az egyéni színvonalnak, amit például a Heroic elleni elődöntőben láthattunk tőlük. Az Elisa online versenyén pedig már csak azért jelenhettek meg torzsiék azzal az ötössel, mert még korábban bevállalták, nem azért, mert annyira hiányzott ez nekik. Itt már láthatóan fáradt is volt a csapat, nem csak bomlófélben volt. A negyeddöntőkbe kaptak meghívást és itt sikerült elkapniuk a bolgár 500-at, azonban az elődöntőkben kifogott rajtuk az Apeks.

Ezeket olvastad már?

Félelmetes volt, ami történt – Így reagált a MOUZ a mérkőzésükön történt balhéra

Túl sokat játszott, a FACEIT 24 órás bannal küldte el aludni

Csalók miatt szertefoszlott álmok és remények – ilyen volt a Major nyílt selejtezője

Nyári átigazolások

A nyári szünet alatt több változást is bejelentett a MOUZ. Először JDC került a kispadra, miután huzamosabb ideje nem tudott kielégítően és konzisztensen teljesíteni a szerepében. Az ő helyét később az a 16 éves akadémista tehetség, Jimpphat kapta meg, akit egészen addig a legtöbben csak „Sergej öccseként” ismertek. Az átigazolási szezon alatt torzsi helye is veszélyben volt, mert 2022 ősze óta több ízben is alulteljesített, hibázott a fontos pillanatokban. Ám végül mégsem ő, hanem az IGL-feladatokért felelős dexter került ki a csapatból, hogy így helyet csináljanak annak a siuhy-nak, aki a párizsi Major után az egyik legforróbb tehetség volt a piacon. A lengyel irányító korábban a MOUZ NXT-ben játszott már torzsiékkal és akkoriban elképesztő eredményeket hozott ki belőlük. Ezért elképzelhető, hogy mivel sycrone tudta azt, hogy elérhető a számukra siuhy, nem szeretett volna több cserét már az elején sem.

Ekkortájt készült az az egész internetet bejáró interjú is Kodiakkal, amelyben torzsi élesen kritizálta, hogy kizárólag támogató szerepeket kapott dextertől. Ez értelemszerűen nem adott neki lehetőséget arra, hogy valódi hatása legyen a meccseken, illetve az önbizalmának sem tett jót az elmondása szerint. Később ugyan többször is próbálta finomítani ezeket a korábbi állításokat, amikor kiderült, hogy siuhy alatt olyan, mintha egy teljesen másik játékos lenne. Bár Jimi miatt többen aggódtak még ekkor, azt kell mondjuk, hogy a MOUZ remekül kezelte az átigazolási szezont és ezzel adtak a magjuknak még egy esélyt arra, hogy javítsanak a félrement tavaszi szezon után. És bizony éltek a lehetőséggel.

Az első trófea és az őszi sikerek

A csapat Kölnben kezdte az év második felét. Itt ugyan még nem sikerült nekik kijutni a csoportkörből, de már látható volt, hogy valami tényleg megváltozott siuhy hatására. Torzsi az első meccsükön 50-et lőtt a TheMongolz ellen egy duplahosszabbításos Nuke-on, majd a NIP-et is darabokra szedte egy Bo3-ban. Erről aznap később így nyilatkozott:

„Már az edzőtábor alatt is elképesztően jól játszottam, szóval ma nagyon magabiztosan vágtam bele a meccsekbe. [...] Nem tudom, hogyan fejezzem ki, de nagyon jó látni, hogy képes vagyok erre. Nyilván tudtam, hogy képes vagyok rá, de az, hogy meg is tudom valósítani, az jó érzéssel tölt el. [...] Az előző szezon elég kemény volt nekem, különösen a vége.”

Az igazi áttörés ezután, az ESL Pro League 18. szezonjában történt. Itt ugyanis torzsiék a CS:GO történetének talán legmeggyőzőbb underdog-sztoriját tették le az asztalra, miután a trófea felé vezető úton megverték a világ 2., 3., 4., 6. és 7. legjobb csapatát, azaz a G2-t, az ENCE-t, a Heroicot, a FaZe-t és végül a NAVI-t. A győzelmekben hatalmas szerepe volt siuhy agresszív meglepetésekre építő ötletei mellett Jimpphat magabiztos anchor játékának, frozen hidegvérű multikill köreinek és torzsi hibátlan AWP-s teljesítményének is – a magyar játékos még a HLTV MVP-díját is megkapta végül. A CS:GO végére tehát végre elérte a MOUZ a potenciálját. A kérdés csupán az maradt, hogy képesek lesznek-e folytatni ezt a CS2-ben is.

A válaszra nem kellett túl sokat várni. Az év hátralévő részében csakis egyetlen csapat volt, ami ténylegesen ki tudta hívni őket, a FaZe. A hónapok óta szenvedő karriganék mindenidők egyik legdominánsabb másfél hónapját tették le az asztalra, a MOUZ legnagyobb bánatára. Torzsiék ugyanis egészen az IEM Sydney-ig a pole pozícióban voltak ahhoz, hogy folytassák azt, amit Máltán megkezdtek.

De Ausztráliában az elődöntőben, a Thunderpick World Championshipen a negyeddöntőben, a CS Asia Championshipsen a döntőben, a BLAST Premier World Finalön az elődöntőben futottak össze a FaZe-zel, majd kaptak ki tőlük. Ezt leszámítva csak a FURIA tudott élet-halál meccsen nyerni ellenük, senki más. A CS2-ben szintén top csapattá váló Complexity például nem tudott kifogni rajtuk. Valamint a náluk papíron gyengébb csapatok ellen is magabiztosan hozták azt, amit kell. Az, hogy a World Finalön az elődöntőig jutotak, pedig azt is bizonyítja, hogy mennyire erős a csapat magja. Erre a tornára ugyanis beugróval érkeztek, miután frozen átigazolt abba a FaZe-be, ami a MOUZt folyamatosan legyőzte az elmúlt hónapokban.

Ha csak azt nézzük, hogy torzsi mennyit fejlődött a tavaszi szezonról az őszire, ég és föld a különbség. A szemmel látható játéka teljesen megváltozott siuhy alatt, rendszeresen entryzik és ő a körök elején az, akinek lehetőségeket kell teremtenie a többiek számára akár T, akár CT-oldalon is. Ebben az agresszívabb szerepeben pedig egyszerűen lubickol a játékos. De statisztikailag is látható a fejlődése. Az év első hat hónapjában a 1,05-ös ratingjével, a 0.97-es impactjével és a 0.66-os KPR-jével messze elmaradt az átlagos AWP-sektől, hát még a legjobbaktól. Júliustól decemberig viszont már 1,18-as ratinget és 1,13-as impactet láthattunk tőle 0,73-as KPR-rel. Ami azt jelenti, hogy például jobb volt annál a brokynál is, aki ősszel minden versenyen a döntőig jutott és ötből háromszor meg is nyerte ezeket. Valamint éppen csak elmaradt attól – az egyébként jóval kevesebbet is játszó – m0NESYtől, akire sokan úgy tekintenek a CS2-ben, mint a potenciálisan legjobb nem-hibrid AWP-sre.

Az őszi szezon alapján tehát jogosan mondhatjuk, hogy bár nem így indult 2023 a számára, mégis ez volt torzsi eddigi legjobb éve mind egyénileg, mind csapatszinten. Nem túlzás azt állítani, hogy a nyári átigazolások megmentették torzsi karrierjét, ő pedig megragadta a kínálkozó lehetőséget, majd számtalanszor visszafizette a szívességet a szerveren belül és kívül is. Ha pedig jövőre is így folytatja, akkor afelől sem lehet kétségünk, hogy láthatunk még trófeát a kezében.

Borítókép: HLTV/brcho