5 indok, amiért imádtuk az élőszereplős Halo első szezonját

Elindult a Halo második szezonja a SkyShowtime-on, ennek örömére pedig visszaemlékszünk picit az első évad erősségeire.

Megszámolni sem tudjuk már hány éve vártunk arra, hogy a Halo élőszereplős formában elevenedjen meg. Amíg olyan érthetetlenül ócska történettel rendelkező játékok kaptak filmes és/vagy sorozatos feldolgozást, mint a Far Cry vagy a Monster Hunter, addig az olyan programok, mint például a Halo, csak vártak a sorukra. Pedig, ha van játék aminek van annyira részletgazdag és izgalmas a világa, annyira emberiek és szerethetőek a karakterei, hogy megérje azokat mozivászonra vagy a TV-képernyőkre implementálni, akkor a Halo az! Igazság szerint, évekig tervezték is a játék feldolgozását, olyan neveket is szóba hoztak a projekttel, mint a Neill Blomkamp és Steven Spielberg, de valahogy mindig el kellett halasztani a konkrét munkálatokat. 2015-ről 2019-re, majd 2020-ra csúszott a tervezett premier, végül 2022-ben láthatott napvilágot a sorozat első szezonja, a SkyShowtime kínálatában.

Bár a játékosokat megosztja a tény, hogy a sorozat nem ragaszkodik 100%-ban a játékszéria cselekményéhez, az első szezon összességében pozitív fogadtatásra lelt, a rajongók és a kritikusok körében is. Ma, február 9-én pedig már a második évad debütált a SkyShowtime-on, ráadásul rögtön két epizóddal! Tűkön ülve vártuk már mi is az új évadot, aminek örömére nem csak újranéztük az elsőt, de össze is szedtük az első évad 5 legkiemelkedőbb tulajdonságát.

Bátran nyúl a játékok világához

Örök vita, hogy melyik megközelítés jobb egy feldolgozás esetében. 100%-ban hűnek maradni az alapokhoz és csakis a keményvonalas rajongók elvárásainak megfelelni, vagy picit elrugaszkodni az alapoktól és kinyitni az adott produkciót egy sokkal nagyobb közönség előtt? Én személy szerint azt vallom, hogy ha valami annyira elrugaszkodik az elvárt alapoktól, mint tette azt például a The Rings of Power, az már káros. De ha valami megtalálja az egészséges középutat és mer újítani a már ismert formulán, miközben mégis megtartja annak a legjobb részeit, az nem csak elviselhető, de kifejezetten dicsérendő is.

A Halo első szezonja pedig pontosan ilyen. Bátran, merészen nyúl a játékokból ismert világhoz, felismeri a kvázi kötelezően megtartandó alapokat, használja is azokat és közben ügyesen csavar egyet a recepten. Kifejezetten jól áll a sorozatnak, hogy nem a játékok történetét adja vissza, csak merít azok világából. Persze lehet vitatkozni az olyanokon, hogy Master Chief miért vette le a sisakját, hiszen ez is a játékbeli karakter egyik legendás ismertetőjegye volt, de el kell fogadni, hogy más kvalitások tesznek élvezetessé egy játékot és egy filmet/sorozatot. Igenis kellett a sorozatba, hogy arcot kapjon Master Chief, hogy emberként tudjunk hozzá kötődni, nem pedig egy darab páncélként. És igenis kellett, hogy a sorozat, ne lépésről lépésre kövesse a játékok sztoriját.

Brutális, pörgős akciójelenetek és FPS-nézet

El kell ismerni, hogy CGI terén nem tökéletes az első évad, de tekintve, hogy epizódonként csak 10 millió dollár állt a készítők rendelkezésére, efölött könnyedén szemet tudunk hunyni. Főleg úgy, hogy bár itt-ott kilóg a lóláb a CGI alól, összességében rendkívül jól mutat az univerzum. A páncélok, a fegyverek, a járművek és a különböző bolygók ábrazolása parádésra sikerült. A Covenant pedig pont olyan, amilyennek elvárna az ember egy erőszakos, hódító idegen fajt; könyörtelen, rémisztő, erőszakos és ezt nem rejti palást alá a sorozat sem. Brutális harcokat láthatunk az első évadban és reméljük, hogy ezekből nem lesz kevesebb a második felvonásban sem. Azért pedig külön pirospont jár a készítőknek, hogy elképesztő FPS-nézetű akciójelenetekkel is telepakolták a harcokat.

A hangszerelés

Martin O'Donnell és Michael Salvatori kivételes munkát végeztek a játék eredeti zenéinek megírásakor. A sorozat hozzátesz ezekhez néhány új dallamot, amik egyébként bőven megütik a szintet. Sean Callery szeretettel és odaadással írt új zenéket a sorozathoz, amik tökéletesen illeszkednek a már ismert melódiákhoz. A gamerek számára mégis az az igazi, amikor felcsendülnek az ikonikus dallamok. Szerencsére a sorozat bátran, a legütősebb és legfontosabb pillanatokban nyúl a játék zenéihez, amik így mindig extra mélységet, extra feszültséget adnak az adott pillanatnak.

A mellékszereplők

Egy élőszereplős produkció esetében muszáj, hogy a nézők kötődni tudjanak a karakterekhez. Egy játék esetében picit más a helyzet, hiszen hiába vannak ott is szimpatikus és kevésbé szimpatikus karakterek, mivel mi irányítjuk őket, úgy érezzük mi rendelkezünk felettük, sőt, mi magunk vagyunk azok a karakterek, mi éljük át a harcokat, mi éljük át a történet egyes elemeit. Egy film vagy sorozat esetében nem lehet erre építeni, sokkal inkább kell arra, hogy olyan karaktereket hozzanak létre, akikkel szimpatizál a néző, akikkel együtt tudnak érezni, akkor is, ha boldog az a karakter, akkor is, ha szomorú, akkor is, ha dühös.

Ezért kellett levetetni Master Chief sisakját és ezért kellett erős mellékszereplőket rakni a fő karakter mellé, aki szigorúan véve "csak" egy akcióhős. A Halo első évada ezen a téren is remekel, sokszor nem is hiányzik Chief a képernyőről. Miranda Keyes karaktere végig izgalmas, érthető, logikusan felépített, remek ellenpélda ő az UNSC többi, kevésbé szerethető karakterével szemben. De nem mehetünk el szó nélkül a Silver Team tagjai, különösen Kai mellett sem, aki az egész szezon legizgalmasabb melléksztoriját kapta meg.

Kedvet hoz a játékra

Lehet velünk vitatkozni, különösképp, hogy nem azt mondjuk, hogy a mi véleményünk egyetemes igazság. Lehet vitatkozni a Halo sorozat egyes döntésein és megvalósításain, de szerintünk, ha nem is hibátlanul, de jól megugrotta az elé került akadályokat. Okosan használja a játékok adta alapokat és izgalmasan épít azokra valami újat. Nem akar egy huszadik gagyi Trónok harca és The Walking Dead klónná válni, önmagaként szeretne sikereket aratni és szerintünk ez össze is jött. Ráadásul úgy, hogy az epizódok közben folyton ott motoszkál a gondolat az ember fejében, hogy az adott rész befejezése után a játék elé is leüljön kicsit. Természetesen tisztában vagyunk a széria hibáival is, de azokat mind orvosolni lehet a második szezonra, hogy aztán a Halo élőszereplős feldolgozása legalább akkora sikernek örvendjen majd, mint a játékok.