Jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis miért lehet halott embereket ilyen módon felhasználni?
Amíg az élő színészek tavaly hevesen harcoltak a jogaikért, például a mesterséges intelligencia térnyerése miatt, addig a már elhunyt, egykori kollégáikra került az AI technológiákon dolgozók figyelme. A rendkívül bizalomgerjesztő névvel rendelkező cég, a Soul Machines (nyersfordításban lélek gépek) például „AI alapú digitális embereket” fejleszt jelenleg. És ha ez sem lenne elég, akkor ezt a hiánypótló megoldást Marilyn Monroe segítségével demózták – írja a Rolling Stone.
Szerencsére nem a lassan 62 éve halott színésznőt ásták ki a bemutatóhoz, és nem is Ana de Armas bújt újra a bőrébe, csak egy AI-jal generált hasonmását használták fel. Viszont a „Digitális Marilyn” nem csak megjelenésében hasonlított a színésznőre, hanem a hangját és a jellegzetes stílusát is sikerült megidézni. Az alkotók szerint az AI-jal feltámasztott Marilyn Monroe „valós időben interaktál a rajongókkal, hála a fejlett természetes nyelvi feldolgozásnak, a mélytanulásnak és a GPT 3.5-nek.”
Ezeket olvastad már?
Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis miért lehet halott embereket ilyen módon felhasználni? Nos, általában a válasz az lenne, hogy nem lehet. De Monroe esetében mégis, mivel a halálakor az egykori tanárára hagyta mindenét, Lee Strasberg második felesége pedig később továbbadott a színésznővel kapcsolatosan szellemi tulajdonokon 20-30 millió dollár értékben. Tehát akármennyire is furán hangzik, lényegében egy Authentic Brands Group nevű cég birtokolja a halott Marilyn Monroe-t, és most emiatt engedélyt adhattak a Soul Machinesnek arra, hogy felhasználják őt az AI-ukhoz.
A demó alapján a Digitális Marilyn a Soul Machines saját kameráját és mikrofonját használva képes értelmezni a vele beszélgető ember érzelmeit, majd ezeket elemezni a válaszainak személyreszabásához. A cég szerint átlagosan 20 percen keresztül beszélgettek vele az emberek, méghozzá teljesen természetesen, folyékonyan. A Soul Machines úgy gondolja, hogy bár egy régóta halott színésznővel demózták a projektet, ez valójában „több mint nosztalgia; ez egy ablak az immerzív interakciók jövőjébe.”