Robert Downey Jr. hihetetlen tündérmeséje a börtöntől az Oscar-díjig

Hollywoodban sem tudták volna jobban megírni az élete forgatókönyvét.

Amikor Robert Downey Jr. március 10-én meghallotta a nevét a 2024-es Oscar-díjátadón – ahogyan az várható volt –, nem csak a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrocskát vehette át Lewis Strauss szerepéért. Az Oppenheimerrel, amely hét győzelemmel, köztük a legjobb filmnek járó díjjal letarolta a gálát, gyakorlatilag történelmet írt, és élete egyik legfontosabb pillanatát ünnepelhette.

Ezeket olvastad már?

Ahogyan azt maga Downey is elismerte, valahányszor színpadra léphetett egy díjátadón, mindig egy nagyszerű visszajelzésnek tartotta karrierje elismeréseképpen, ami szerinte kézzelfogható jele volt annak, hogy még szívesen látják a szakma legjobbjai között – egy elismerés azonban még váratott magára.

„Ez inkább, olyan, mint a legtöbbet fejlődött játékos dolog.” – mondta januárban a Golden Globe-on. A SAG-díjátadón pedig szemérmesen megkérdezte: „Miért én? Miért most? Miért tűnik úgy, mintha most minden klappolna számomra?”

Kisiklás

Vasárnap azzal kezdte legújabb beszédét, hogy köszönetet mondott szörnyű gyerekkorának és az Akadémiának, ebben a sorrendben, majd végül a győzelmét a gyerekeinek ajánlotta. Közben az 58 éves színész megemlítette ügyvédjét, Tom Hansent is, amiért 40 éve kitart mellette jóban-rosszban, és karrierje felét azzal töltötte, hogy mindig megpróbált biztosítást szerezni neki, és még a sittről is kihozta. Ez pedig valóban igaz, Robert Downey Jr. megjárta a börtönt.

Bár, ha vetsz egy pillantást a sármos szupersztárra, akkor simán úgy tűnhet, mintha valaki másról szólna a cikkünk, a multiverzum egy másik idősíkjából lépett volna elő ez az úriember. Pedig Downey számára 1996 és 2001 között nagyon nem ment a szekér, sőt gyakori látogatója volt a büntetés-végrehajtási intézménynek, beleértve egy teljes évet – 1999 augusztusa és 2000 augusztusa között –, amit végig rácsok mögött töltött. Ez azután történt, hogy megszegte a próbaidejét, mivel kihagyott nem is egy drogtesztet. Ráadásul akkoriban még csak nem is vallotta magát bűnösnek kokain és heroin birtoklásában, fegyverviselésben és kábítószer hatása alatt történő vezetésben sem.

Ezzel nem ért véget a kisiklása, mivel a vádak még csak nem kapcsolódtak ahhoz az 1996. júliusi éjszakához, amikor kifeküdt egy hálószobában, miután rossz házba tért be Malibuban. Bár letartóztatták birtokháborításért és kábítószerfogyasztásért, a ház tulajdonosa mégsem volt hajlandó vádat emelni, és a Los Angeles Timesnak akkor így nyilatkozott:

„Ez egy kedves srác, akinek gondjai vannak. Nagyon szerencsétlen incidens volt, bármi is okozta a problémát. Reméljük, hogy jobban lesz.”

Nem lehetett nem szeretni

Ez is eléggé jelzésértékű volt, hogy az emberek közül sokan már akkor is mennyire a szívükbe zárták Robert Downey Jr-t. Attól kezdve, hogy először villantotta meg fantasztikus képességeit a '80-as évekbeli filmekben, mint A nővadász (The Pick-Up Artist) és a Fagypont alatt (Less Than Zero), majd 1993-ban mindössze 27 évesen megkapta első Oscar-jelölését – a Chaplinért –, egészen addig, hogy 1997-ben a szabadlábra helyezését követően forgatta le az Életre-halálra (U.S. Marshals) és a Gyilkos álmok (In Dreams) című filmeket (ez volt az első alkalom, amikor megszegte az 1996 júniusi letartóztatása utáni próbaidőt).

Nem lehet tudni, hogy a közösségi média korában hova jutott volna Downey a balhéival, de talán ennek nincs is jelentősége. Persze az internet közössége most eléggé fel van háborodva rajta, mert az Oscar-gálán látszólag lekicsinyelte a műsorvezető Ke Huy Quan-t. Bár azt nem árt hozzá tenni, hogy egy perccel később megölelték egymást és minden rendben volt köztük.

A története ott folytatódott, hogy 2000 augusztusában kikerült a börtönből, majd novemberben megint letartóztatták, és mindezek ellenére 2001 januárjában Golden Globe-ot nyert az Ally McBeal című sorozattal, viszont az öröm ismét nem tartott sokáig, mert áprilisban ismét bekasztlizták, emiatt kirúgták az Ally McBealből, majd a bíróság egy kilenc hónapos kezelésre kötelezte, és ennek köszönhetően végleg leszokott a drogokról.

Az, hogy megismerkedett későbbi feleségével, Susannal, aki a 2003-as Gothika című thriller egyik producere volt, minden bizonnyal még nagyobb ösztönző erő volt számára, hogy egyenesbe jöjjön és kihozza magából a legjobbat.

„Ő talált rám, egy vicsorgó elkallódott háziállatra, és visszaszeretett az életbe. Ezért vagyok itt.”

Bár az MCU-hoz való csatlakozása előtt egy csomó filmet készített már, köztük a Durr, durr és csók (Kiss Kiss Bang Bang), a Zodiákus (Zodiac) és a Good Night, and Good Luck, Downey nem viccelt a biztosításért folytatott küzdelemmel, hiszen még mindig nem akart úgy igazán beindulni a karrierje.

A Marvel, és ami mögötte van

A Business Insider becslése szerint Downey 435 millió dollárt keresett Tony Stark/Vasember szerepében az MCU-s pályafutása során, kezdve a 2008-as Vasemberért kapott 2,5 millió dollárral, majd a parádés sikereket elérő Bosszúállókért már 75 millió dollár ütötte a markát, mielőtt a 2019-es Végjátékot követően kilépett volna a franchise-ból. De kezdetben a Marvel nem akart tőle semmit, és Jon Favreau rendezőnek pokolian meg kellett harcolnia azért, hogy figyelembe vegyék. Ami végül is eléggé kifizetődő küzdelemnek bizonyult.

A Vasember után rögtön leforgatta a Trópusi vihar (Tropic Thunder) című filmet, amiért 2009-ben megkapta második Oscar-jelölését, és először tűnt fel a neve a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. 2015-ben pedig Jerry Brown, Kalifornia akkori kormányzója volt az, aki kegyelmet adott Downey-nak, amit azzal magyarázott, hogy a színész azóta becsületes és tisztességes életet élt, és törvénytisztelő állampolgárként viselkedett.

Amikor viszont Downey a köszönőbeszédében megjegyezte, hogy "nagyobb szüksége volt erre a munkára, mint az Oppenheimernek rá", az internet egy része azt találgatta, hogy vajon ezzel az MCU-t ócsárolja-e. De igazából inkább úgy hangzott, mintha az öntudatos sztár elismerte volna, hogy a MCU utáni szenvedélyprojektje, a 2020-as Dolittle nem igazán jött be, és egyszerűen még mindig a megfelelő szerepet kereste volna. Mindeközben a színész édesapjáról, Robert Downey Sr-ről a Netflix publikált egy dokumentumfilmet, amely végül nagyon jó fogadtatásban részesült – a 2021-ben elhunyt idősebb Downey megbánóan nyilatkozott benne, hogy ily fiatalon kitette fiát a drogoknak. Úgy, hogy először 6 éves korában adott át a fiának egy jointot, hogy vicces legyen a haverok előtt az este folyamán a pókerezés közben.

Az áttörés

Downey számára végül az Oppenheimer hozta meg az átütő sikert, hiszen, ha figyelembe vesszük mindazokat az eseményeket, amelyeknek meg kellett történniük ahhoz, hogy végre lehetőséget kapjon Christopher Nolantől, akkor rájövünk micsoda potenciál rejlik benne. Pedig eközben mindvégig Vasember volt, akit gyakorlatilag meg sem kellett formálnia, hiszen a karakter bizonyos szempontból pont azt az életutat járta be, mint ő. Tony Stark egy jó útra térő fegyverkereskedő, és a teljes sztorija egy megváltástörténet, miután megjárja a poklot, visszatérve Amerikában egy hamburgert kér Tony a Burger Kingből. Ennek amolyan szimbolikus üzenete volt, utalva a pillanatra, amikor a színész is letette a drogokat. Robert Downey Jr. nemcsak játssza a Vasembert, ő maga Vasember, mégis a Nolan kezei alatt ért azzá a színésszé, aki most már Oscar-díjasként vonul be a filmes történelembe.