South Park: Snow Day teszt – Princes Kenny harmadjára is elrabolja a szívünket?

Megérkezett a South Park: Snow Day, így újra itt az ideje Új Gyerek (New Kid) bőrébe bújni! A Stick of Truth illetve a The Fractured But Whole sikere után merészet húztak az új fejlesztők azzal, hogy teljesen más irányba indultak el – nézzük, hogyan sikerült az alkotás.

Sokan meglepődtek, többen pedig konkrét nemtetszésüket fejezték ki akkor, amikor kiderült, hogy a következő nagy South Park játék egy 3D-s alkotás lesz, az egyjátékos módot pedig kooperatív többjátékos kalandra cserélik. Utóbbival szerintem nincsen semmi baj, sőt meglepően jól áll a programnak, a lokális co-op kihagyott ziccerével viszont már annál inkább fáj. Játék közben többször elgondolkodtam azon, miért is ne lehetne ketten a kanapén, egymás mellett ökörködve játszani ezt, miért csak online multira van lehetőség?

A matchmakingnek köszönhetően azonban nem muszáj összeszedned három haverodat a játékhoz, sőt, ha inkább egyedül vágnál bele egy-egy pályába, arra is van lehetőséged, hiszen ebben az esetben botokkal pótolja a csapattársaidat a játék.

A 3D-re váltást már említettem az elején, a jó hírem az, hogy nem lett olyan rossz, mint amilyenre mindenki gondolt először. A karakterek így nem lettek teljesen hűek a rajzfilmhez, de egyrészt a bejátszások segítenek az eredeti South Park-feeling fenntartásában, másrészt végeredményben nem néznek ki rosszul hőseink. A sztori egyébként visszautal az első két alkotásra, miszerint Új Gyerekkel sikeresen tönkretettük a korábbi játékokat, de most ezt a hószünetet próbáljuk már mégis úgy lehozni, hogy élvezhető maradjon mindenkinek és ne legyünk a végére túl OP-k.

Jelen epizódban egy óriási hóvihar miatt szünetet rendelnek el az iskolában, az utcán pedig elkezdődött a gyerekek által alakított frakciók közti háború. Természetesen közben kiderül, hogy az egész város megszűnhet létezni, ha Stan, Kyle, Kenny és Cartman nem fognak össze és nem mentik azt meg segítségünkkel.

A hófödte coloradói kisvárosban küldetésenként máshol csatangolhatunk és mindegyik végén más-más főellenséggel nézhetünk szembe, miután legyőztük a hullámokban érkező ellenfeleket. A missziók között Kupa Keepben találjuk magunkat, ahol elvégezhetjük a harchoz szükséges előkészületeket. Ez az epizód azonban már nem a megszokott RPG-, hanem rougelite-kaland lett és azt kell mondjam, hogy szerintem elég jól sikerült. Nem reformálja meg a műfajt, de hozza a kötelezőt, ez pedig pont elég

Főhősünk, Új Gyerek a korábbi részekből jól ismert fingásaival és abból adódó képességeivel operál, melynek állítólag kb. 50 pukihangot kölcsönzött a sorozat. Lehetőségünk van közeli és távoli fegyvereket, illetve a korábban említett képességeket is választani, ezek mellett minden kör előtt választunk egy erősítő kártyát és egy BULLSHIT képességet is, ami lényegében egy ultimate skill, amit körönként csak limitált mennyiségben használhatunk. A pályákon egy-egy legyőzött hullám után találkozhatunk Jimmyvel, a bárddal is, akinél választhatunk egy erősítő kártyát, amit fejleszthetünk, vagy akár cserélhetjük a felajánlott opciókat – persze csak akkor, ha van nálunk elég TP.

Ja igen, három “pénznemet” gyűjthetünk a játékban: TP-t (toilet paper), azaz WC papírt, dark mattert - sötét anyagot (mindenkinek a képzeletére bízom, mire utal ez), illetve PP-t (platinum pieces), azaz platinum darabkákat. A TP-t, ahogy már említettem kártyák fejlesztésére használhatjuk egy-egy run közben, a sötét anyagból a képességfánkat építhetjük, melyek végleges erősítéseket jelentenek a karakterünk számára, a PP-ből pedig kozmetikai cuccokat szerezhetünk, hogy az Új Gyerek mindig a legmenőbb ruhákban és kiegészítőkben kaszabolhasson és varázsolhasson.

Henriettával, a gót lánnyal is több ízben összefuthatunk, nála pedig tarot kártyák közül választhatunk, melyek erősítéseket, TP-t vagy akár sötét anyagot kínálnak. Ezek szintén gondoskodnak arról, hogy minden egyes run eltérjen a másiktól. Az viszont kérdés, hogy ez meddig lesz így, ugyanis egyelőre elég kevés választható fegyver és képesség áll rendelkezésünkre, ami egy idő után repetitívvé teszi a játékot. Hosszú távon ezzel a kínálattal biztos nehéz lesz fenntartani a játékosszámot, de a live service-nek köszönhetően bízhatunk abban, hogy bővül a játék ezen a fronton. Ami pozitívum, hogy tesztelés közben nem találkozhattunk mikrotranzakciókkal, reméljük ez így is marad. Bugokba sem sikerült belefutnom, egyetlen küldetésnél történt pár furcsa dolog a karakter mozgásával és kapukon átjutásával, amik javításra szorulhatnak, de ezt leszámítva semmi komoly.

Összességében nekem kellemes meglepetést okozott a South Park: Snow Day, azt mondjuk hozzá kell tennem, hogy a kedvező árcédula ellenére is komoly fenntartásaim voltak a játékkal szemben. Tetszik, hogy a sztori reflektál a sorozatban korábban történtekre, sőt, lényegében egy plusz epizódként szolgál az univerzumban. Bár a kampány nagyon rövid, a gyűjthető elemek miatt és a nehézségi fok emelésével kétszer, akár háromszor is érdemes végig lehet futni rajta, ha valakinek annyira fontosak a trófeák és a kozmetikai cuccok. Ha a fejlesztők nem hanyagolják el a továbbiakban a játékot és képesek lesznek értékes, friss kontenttel előrukkolniuk a jövőben, akkor szívesen visszatérek majd néhány újrajátszás erejéig South Park havas kisvárosába.