A Mass Effect veteránjainak új játékában kétszer is át kell gondolni az űrutazást

A fejlesztők azt ígérik, mindent megtesznek az ellen, hogy kijátszhassuk Einstein elméleteit.

Egy új űrbéli RPG-n dolgozik a Mass Effect, a Halo és a The Last of Us fejlesztőcsapatainak veteránjaiból összeverődött Archetype Entertainment. Az Exodusban mindent és még egy kicsit többet is kaphatunk majd, mint a BioWare régi játékaiban. A legfontosabb természetesen az, hogy döntéseket hozhatunk, amelyek többféle befejezéshez vezetnek. De ezt sikerült egy újabb szintre emelni azzal, hogy a fejlesztők ragaszkodnak a fizika órákon elsajátított ismeretekhez, ami miatt kétszer is meg kell gondolnunk majd, hogy akarunk-e fénysebességgel utazni a világűrben. Emiatt lehet még felkerül majd a gyorsutazás nélkül is élvezetes RPG-k listájára, mert néha muszáj lesz kibírni, hogy ne 299 792 458 m/s-mal száguldozzunk.

Aki esetleg tisztában van az idődilatáció jelenségével, Albert Einstein általános és speciális relativitáselméletével, annak nem fogunk most nagy újdonságot mondani. Persze nem kell aggódni, ha most hallottál erről a kifejezésről először, mert röviden elmagyarázzuk, hogy biztosan értse mindenki, miről is van szó. Nos, a lényeg az, hogy két eltérő helyről figyelve a megfigyelők számára eltérés lép fel az idő múlásában. Klasszikus példája ennek az ikerparadoxonként és óraparadoxonként is ismert jelenség: ha két megfigyelő összehangolt órákkal ugyanabból a pontból indulva különböző mozgást végez, akkor következő találkozásukkor az óráik nem feltétlenül fogják ugyanazt mutatni. Ez földi léptékkel nyilván elenyésző különbséget fog eredményezni. De ha az egyik megfigyelő mondjuk fénysebességgel utazna, akkor az ő órájának mutatói szinte meg sem mozdulnának, míg a másik, sétáló megfigyelőé annyit haladnának, amennyi ideig neki tart egyik pontból a másikba eljutni.

Ezeket olvastad már?

Az Exodusban tehát ezt a koncepciót fogják beépíteni az űrutazásba. Ami azt jelenti, hogy minél közelebb kerülünk a fénysebességhez, annál több idő fog eltelni mindenki más számára. Mint írják, „te lehet csak pár napot, hetet fogsz fel az utazásodból, de ez éveket, évtizedeket jelenthet mindenki másnak a galaxisban.” Az Archetype azt szeretné összehozni ezzel, hogy maga az űrutazás is egy döntés legyen, ami befolyásolja a történetet, karaktereket, mert hosszútávú következményei lesznek, amelyeket nem tudunk visszafordítani egyetlen csettintéssel, küldetéssel. Az idődilatáció miatt a karakterünk sokkal lassabban fog öregedni mindenkinél. Vagyis elképzelhető, hogy a hátrahagyott barátok megöregednek, meghalnak, mire visszatérünk hozzájuk. Ugyanakkor mi is járhatunk majd így, ha a barátaink utaznak fénysebességgel. A játékban pedig nem lesz semmilyen technológia, tárgy, képesség, amivel ki lehetne bújni ez alól.