Külön retro programozók kellenek ahhoz, hogy egyáltalán működjön a floppyról futó metró San Franciscóban.
A San Franciscó-i Muni Metro kocsijainak üzemeltetésében a mai napig mindennapos szerep jut három darab floppylemeznek – írja a Telex az Észkombájn nevű ismeretterjesztő rovatában. Mondanunk sem kell, erre az információra mi is felkaptuk a fejünket, hiszen a floppyk (vagy magyarosan hajlékonylemezek) a videójáték-ipar korai termékeinek, pontosabban ezek '80-as, '90-es évekbeli disztribúciójának elengedhetlen darabjai voltak az asztali számítógépek esetében, míg aztán a CD-k, a DVD-k és az internet ki nem szorították őket a piacról. Manapság simán elképzelhető, hogy vannak az utazóközönségben olyan fiatalok, akik a floppyk létezéséről sem hallottak még. Ehhez képest a tény, hogy az USA egyik legnagyobb IT-központjában nem működik a tömegközlekedés három floppy nélkül, felettébb furcsának és viccesnek tűnik, pedig nem az.
Mint mindenre, erre is van magyarázat: a Muni Metro nevű villamos / metró vonalat még 1998-ban helyezték forgalomba, és mivel a kocsik a felszín alatt alagutakban is haladnak, szükség volt a kor csúcstechnológiájára ennek biztonságossá tételéhez. Itt jön be a képbe az automatizált irányítórendszer (Automatic Train Control System, ATCS), ami lényegében a fedélzeti számítógép és a központi szerverek kapcsolatának köszönhetően automatikusan átvezeti a járművet az alagutakon. Igen ám, de ehhez a kapcsolathoz elengedhetetlen a szoftver, azt pedig mi másra, mint a három floppylemezre bízták.
Ezeket olvastad már?
Értelemszerűen ennek vannak hátrányai, például a lemezek bármikor bemondhatják az unalmast, és akkor kis túlzással volt–nincs metró San Franciscóban. De ahogyan a Telex is rámutatott, a tömegközlekedésért felelős SFMTA nevű cég már készül az ősi rendszer leváltására: 2018-ban kezdték el tervezni ezt, de a koronavírus-járvány miatt csúszott a projekt másfél évet, és így végül csak 2029-ben vagy 2030-ban érnek a munkálatok végére. Addig viszont kénytelenek együttélni egy másik problémával is, miszerint annyira régi a technológia, amit az ATCS-hez használnak – beleértve a rendszert magát és a floppyn tárolt szoftvert is –, hogy külön programozók kellenek, akik a '90-es évek programozási nyelveinek szakértői. De például problémát jelent még a korszerűsítésig a régi kábelek karbantartása is, hogy ne csak a retro lemezeket hibáztassuk, ha esetleg bemondja az unalmast a San Franciscó-i metró.