Boomer vs Zoomer: 5 dolog, amit a GenZ gamerek már nem értenek

Összegyűjtöttük, hogy mi az, amivel egy friss gamer már nem találkozik élete során, de a régi motorosoknak meghatározó élmény volt.

Kevés iparág fejlődik olyan gyorsan, mint a videójátékoké, emiatt simán előfordul, hogy valami, ami gamer életünknek pár éve még megszokott velejárója volt, azzal lehet, hogy a fiatalabb generáció már soha nem találkozik. Nézzük mi az, ami nem színesíti a mai gamerek életét:

Ultra nehéz játékok

Réges-régen, a videójátékok hajnalán még nem otthon, a széken ülve játszottak az emberek. Sőt... Fizetniük kellett azért, hogy játszhassanak. Manapság tényleg csak nosztalgia és retro élmény miatt járnak az emberek játéktermekbe, volt viszont olyan, amikor szinte ez volt az egyetlen lehetőség a digitális kikapcsolódásra. Annak érdekében pedig, hogy a cégek a legtöbb aprót tudják kiszedni a játékosokból, direkt pokolian nehézre csináltak meg minden pályát. Elfogytak a szíveink? Kotorhatjuk elő az újabb érmét. A nehézség akkor sem változott, amikor megjelentek az első konzolok, ugyanis a legtöbb fejlesztő cég a játékait nem csak azokra, hanem játéktermi gépekre is fejlesztette. (Valószínűleg emiatt törhetett el az első kontroller) 

Memóriakártyák

Régen még a mentés sem volt könnyű, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a PlayStation 2-höz külön megvásárolható kiegészítő volt egy 8 megabájtos (kerekítve 8 megabájt) memóriakártya. Szükség is volt a külön tárhelyre, ahogy manapság már tudjuk, a 8 megabájt nem túl sok, ha pedig biztonságban szerettük volna tudni a Grand Theft Auto III vagy Resident Evil 4 mentéseinket, akkor egy idő után muszáj volt beruházni pár kártyára.

Helyezze be a lemezt!

Az letöltések és Steames telepítések világában elképzelhetetlennek tűnik, de valamikor régen szükség volt egy lemezre ahhoz, hogy játszhassunk aktuális kedvenc játékunkkal. Nem, itt nem arról van szó, hogy a lemezről telepítettük a játékot, hanem arról, hogy addig nem tudtuk futtatni azt, ameddig nem helyeztük be a CD/DVD meghajtóba a játék lemezét. Persze nehéz ezt elképzelni úgy, hogy manapság már nem is raknak ilyen alkatrészeket a számítógépekbe. Régen lemeztartó tálca kattanásával, és a meghajtó felbúgásával kezdődött a gaming.

Telepítő kód a dobozban

Ha már a lemeznél tartunk, régen is kifejezetten élelmesek voltak az emberek, az egymásnak adogatott, átmásolt lemezek ellen pedig a játékipar is megpróbálta felvenni a versenyt. Ha fel akartunk rakni egy játékot a számítógépünkre, szükségünk volt a dobozban található kis füzetkére, ami hasznos tippek és trükkök mellett tartalmazta a játék telepítéséhez szükséges kódot. (Pl.: PQRB-57CF-44HH-MORE) Természetesen erre sincs már szükség, a Steam-fiókunk mindent megold helyettünk.

Ugye mentettél?

A régi technológia több szempontból is stresszes volt. Egyrészt soha sem tudhattuk, hogy egy apró hiba miatt mikor válik játszhatatlanná az aktuális mentésünk, másrészt hogy egyáltalán el van-e mentve a játék. A retro gamerek az automatikus mentés arcába nevetnek, és saját maguk döntenek élet és halál között. Vár, akkor most ezt elmentettem?

Nektek milyen, manapság elképzelhetetlen játékos élményeitek vannak?