Elveszíteni valakit, aki fontos neked, az egyik legszörnyűbb érzés a világon.
A videójátékos iparágban a habzsolásnak és dőzsölésnek vége, a nadrágszíj meghúzása a jellemző reakció a cégvezetők részéről a globális folyamatokra. Az indie világában azonban ezek a változások összességében nem figyelhetőek meg, ugyanis a kis létszámú fejlesztőcsapatok ugyanúgy képesek arra, hogy AAA-kiadókat megszégyenítő alkotásokkal érkezzenek meg a piacra. A Ghostboy itt kerül képbe, mint egy vadonatúj magyar fejlesztés, ami egy erős és komor témával szeretne felnyitni néhány szempárt.
Ezeket olvastad már?
Tagadás, Harag, Alkudozás, Depresszió, Elfogadás
A gyász fázisainak elméletét Elizabeth Kübler-Ross dolgozta ki, azóta sarokkőnek számít ez a pszichológiában. A Ghostboy története egy szörnyű tragédia, egy elviselhetetlennek tűnő veszteség feldolgozását mutatja be úgy, ahogy talán még soha nem találkoztál vele. A szereplők viszontagságos mindennapjaiból kiragadott részletek segítenek abban, hogy mindenki elgondolkodjon az emberi kapcsolatokon, a minőségi együtt töltött időn a szerettekkel.
A játék, mert mégiscsak egy videójátékról van szó, vizuális megvalósítására nem lehet egyetlen panasz sem, a narratív elemek kiegészítik a szívbe markoló jeleneteket és a könnyfakasztó dallamokat.
Játékként megbukik
A legerősebb jelenetek azok, amikor csak olvasni és hallgatni kell azt, hogy a család többi tagja hogyan éli meg a gyász fázisait. A probléma ott kezdődik, amikor a Two Blackbirds programozói a tower defense-t helyezik előtérbe, ami a nagyjából 10 órás játékidőnek 90%-át teszi ki. Az összességében egy kaptafára épülő pályák közül csak a fejezetek lezárói emelkednek ki, ott tényleg vannak olyan plusz kihívások, amik lekötik az embert. Eltérő ellenségekből kevés van, a tornyok közül elég csak egyet, maximum kettőt használni ahhoz, hogy frusztráció nélkül eljuss a "stáblistáig". Emellett néha a saját hibás spagettikódja miatt lehet könnyedén venni az akadályokat a Ghostboyban, ami ismét csak rányomja a bélyegét a végeredményre.
Ambícióban nem szenvednek hiányt a készítők, de pont ott csúszott félre az egész, ahol talán a legkönnyebb dolguk lett volna "hozni a kötelezőt". Sajnos a játékmenet hiányosságai és ötlettelensége miatt nem lehet igazán jó szívvel ajánlani a játékot, egy legalább 50%-os leárazás keretében érdemes azért adni neki egy esélyt.