Arctámadótól a Királynőig: Alienek akik ránk támadtak már a filmekben

Az Alien: Romulus miatt gondoltunk egy merészet és úgy éreztük érdemes áttekinteni a Xenomorfok hátborzongató életciklusait, illetve azt is, hogy hányféle lénnyel találkoztunk már az elmúlt felvonások során.

Az új film ígérete, hogy ügyesen keveri Ridley Scott eredeti 1979-es remekművének horror és James Cameron 1986-os, akciódús elemeit. Ha éppenséggel már alig várod, hogy beülhess rá a moziba, de még nem volt rá lehetőséged, akkor egy izgalmas témával készültünk neked.

Fede Álvarez új alkotása után egyébként hamarosan egy tévésorozattal is kibővül az Alien-franchise, amelyről még olyan sok mindent nem lehet tudni, de ha minden igaz, akkor az előző két epizódot nem fogja figyelembe venni – itt a Prometheusról és a Covenantról van szó. Akár újonc valaki az Alien franchise-ban, akár óriási rajongó, mielőtt visszatérne a mozikba, érdemes felidézni, hogy az univerzum egyik legbrutálisabb lényéről mit érdemes tudni.

Az Alien-sorozat mindig is egy űrlényekkel kapcsolatos sorozatként indult. Dan O’Bannon szó szerint megálmodta a Xenomorph karakterét, amely gyorsan a filmek központi karakterévé vált. Magát az idegen kinézetét a tehetséges svájci szürrealista művész, H. R. Ginger alkotta meg. A filmstúdió eleinte nem akarta engedélyezni, hogy ő dolgozzon rajta, mivel a koncepciót túl felkavarónak találták, de végül zöld utat adtak neki. Jól is tették, mivel a művész és a speciális effektekért felelős csapat Oscar-díjat kapott a Xenomorphok kinézetéért.

Az idegenek természetesen az Alien-könyvekben is megjelennek. Alan Dean Foster a filmeket adaptálta, A nyolcadik utas: a Halál című első könyvében szintén fontos szerephez jut az űrlény.

Egg (Tojás)

Természetesen nem kezdhetjük el a Xenomorphok életciklusának a feltárását a faj legalapvetőbb formája nélkül: a bőrszerű (és meglehetősen nagy) tojásokból fejlődnek ki ugyanis ezek a kíméletlen gyilkológépek. Ezt először az 1979-es eredeti filmben is megcsodálhattuk, és alighanem eléggé emlékezetesre sikeredett a jelenet, amikor kinyílik a tojás teteje és egyszer csak kimászik belőle egy addig ismeretlen lény. Figyelemre méltó méretük és az őket fedő nyálka, valamint a tetejükön lévő négykaréjos nyílásuk eléggé árulkodó, hogy az idegen tojások látszólag szunnyadnak, akár évtizedekig is, miközben potenciális gazdatestre várnak.

Mivel Scott előzmény-trilógiájának harmadik felvonása sohasem valósult meg, a Romulus pedig az Alien és az Aliens közötti időszakba repíti el a nézőket, így nem igazán ismerjük az Engineer hajó és a benne lévő tojások pontos eredetét, amelyet a Nostromo legénysége talált az LV-426-on 2122-ben.

Tudjuk, hogy jellemzően a Királynő rakja le a tojásokat, de az eredeti film regényében megjelent a „tojásmorfonizmus” fogalma is. Ez nagyjából azt takarja, hogy a Xenomorphok képesek létrehozni tojásokat gazdatestek segítségével még egy Királynő nélkül is.

Facehugger (Arctámadó)

Csaknem olyan ikonikus, mint maga a Xenomorph. Az arcra tapadó lény a filmsorozat alappillére lett az évtizedek során. Ha egyszer sikerült ráugrania a zsákmányára és körülfonta a fejét, hogy belepetézzen, akkor onnantól kezdve már nincs esély megmenteni az áldozatot. Ekkor ugyanis már belerakja a Xenomorph embriót.

A rák- és pókszerű arctámadók rettentően gyorsak és mozgékonyak, nem könnyű tehát elbánni velük, de ebben a formában ettől függetlenül még mindig nagyon könnyen ki lehet őket csinálni. Miután viszont a Xeno embrió a helyére került, és képes fenntartani magát a gazdaszervezetben, az arctámadó leválik a testről és elpusztul. Bármilyen kísérlet az arctámadók eltávolítására szinte garantáltan végzetes, mivel a parazita erre úgy reagál, hogy még szorosabban körülfonja áldozata nyakát, a vére pedig olyan savas, mint egy felnőtt Xenomorphé.

Chestburster (Mellkasrobbantó)

A mellkasrobbantók a filmes történelem egyik legikonusabb jelenetének főszereplői. Az idegenek életciklusának ez a legkiszámíthatatlanabb szakasza, ráadásul az evolúciós folyamat során ilyenkor dől el, hogy milyen irányban fejlődik tovább a Xenomorph. Úgy tűnik, hogy a mellkasrobbantó valójában a gazdaszervezetek biológiai anyagából táplálkozik, ami megmagyarázza, hogy az így létrejött Xenók miért tartják meg ezen élőlények fizikai tulajdonságait, és képességeit – ezért néznek ki és viselkednek másként például a Predatorokba petézett Alienek.

Általában úgy születik meg, hogy kirobbantja áldozatának mellkasát, innen ered a neve is ugyebár. Ebben a szakaszban is sebezhetőek, ámbár már ezeket a fiatal lényeket sem szabad lebecsülni, mert van bennük szufla, valamint kis termetük miatt gyorsan eltűnhetnek az ember szeme elől. Miután rátalálnak egy biztonságos helyre, begubóznak és elindul a növekedési folyamat, néhány óra alatt múlva pedig egy felnőtt Xenomorf bújik elő a levedlett gubóból.

Drone (Drón)

Van egy rossz hírünk, ugyanis ez a Xenomorph fajta a legkisebb és leggyengébb, mégis elképesztően rémisztő. Ez egy szinte tökéletes szervezet, amely éppolyan halálos, mint amilyen intelligens. Fő célja egy kaptár létrehozása és ellátása, ezért folyamatosan új gazdákat keres, de attól sem riad vissza, hogy elpusztítsa a kaptárt közvetlenül fenyegető veszélyforrásokat. Az embereken kívüli gazdatestek révén különböző típusú drónok is létrejöhetnek, például a „futó”, amely egy négylábú emlősből született a Fiorina 161-en (Alien 3). Azonban számtalan Xenomorph van, amelyekről nincs feljegyzés. Mivel egy elterjedt fajról van szó, akik gyorsan szaporodnak, a mutációkra számítani lehet: valamelyik természetesen úton jön létre, még másokat tudósok kísérleteznek ki.

Testük izmos és gyors, hegyes karmukat és hosszú farkukat pedig támadásra és védekezésre egyaránt használják. Legmeghatározóbb jegyük a már említett hosszúkás fej, melynek kinézete egy sima, kerek búrára hasonlít és két nagy mandulaszem található rajta. Szájuk tele van tűhegyes fogakkal, valamint rendelkeznek egy második fogsorral, amely segítségével megtámadhatják áldozatukat.

Warriors (Harcosok)

Amint egy kaptár elég nagy, sok drón harcossá fejlődik. Ezek hasonlóak elődeikhez, de ellenállóbb Xenomorfok. A drónokhoz hasonlóan a harcosok és más altípusok is megőrzik a fő DNS-vonásokat, amelyeket a gazdatestektől örököltek, ami azt jelenti, hogy egy Xenomorf kaptárt és populációját mélyen meghatározza az őket körülvevő ökoszisztéma.

A praetoriánusok teljesen más kategóriának tekinthetők, mivel lényegesen nagyobbak, mint a többi felnőtt xenomorf (de még mindig kisebbek, mint a királynők). A nem filmes alkotások szerint a királynő „kiválaszt” egy maroknyi harcost, akiket méhpempővel etetnek, és ennek révén elképesztő szörnyűségekké alakulnak át, egyetlen feladatuk pedig megvédeni a vezért.

Queen (Királynő)

A királynő a xenomorph fejlődés utolsó szakasza, a xenomorphok legerősebb és legnagyobb változata. A többi xenomorphfal ellentétben a királynő arctámadó nélkül is képes tojásokat rakni, egyidejűleg akár százat is. Nagyon védelmezi ezeket a tojásokat, bárkit megtámad, akit fenyegetésnek észlel.

Neomorph (Fehér Alien)

A Neomorf (Plagiarus celerius), amelyet a Progresszív Népek Szövetségének erői Heomopf néven is ismertek, egy endoparazitoid földönkívüli faj volt, amelyet egy titokzatos kórokozó hozott létre. Míg a neomorfnak néhány jellemzője teljesen megegyezik a hírhedt Xenomorféval, nevezetesen a szaporodási folyamat egy élő gazdaszervezetben és megnyúlt fejében, minden másban jelentősen eltér tőle.

A Prometheus és az Alien: Covenant, különösen az előbbi, nagy hangsúlyt fektet a mérnökökre és egyéb biofegyverekkel kapcsolatos erőfeszítéseikre. Akár tetszik, akár nem, a Xenomorfok a jelenlegi – mozis – kánonban a mérnökök kísérleteinek termékei, hasonlóan az emberiséghez a Földön. A fő fegyvert, amelyet egy kis csoport és a Michael Fassbender által alakított android az LV-223-on és a Planet 4-en találták. A „fekete gubacs” kiszámíthatatlan módon életformákat hozott létre és pusztított el.

David (android) tanulmányai és kísérletei szerint a 4-es bolygón, a mérnök szülőföldjén a kórokozó elsődleges célja az volt, hogy „megtisztítsa” a bolygókat a nem botanikai életformáktól, a fegyver azonban instabilabbnak bizonyult, mint azt alkotói eredetileg gondolták. Az összeférhetetlen gazdákat megölték, más lényekből pedig szörnyeteggé mutálódtak, vagy az arctámadókhoz hasonló parazita szervezetek gazdái lettek. Nem meglepő módon ezek a paraziták megtermékenyítettek minden olyan élőlényt, amely elég nagy volt, és olyan idegen életformákat hoztak létre, mint a „Deacon” az LV-223-on és a „Neomorfok” a 4-es bolygón, amelyek rendkívül közel álltak az általunk ismert Xenomorfokhoz.