Jonathan James számítógépes zseni volt, önmagától azonban a tehetsége sem mentette meg.
Jonathan James, nicknevén cOmrade 1983-ban született a floridai Miamiban. Már gyermekként is érdekelte a technológia, ez irányú érdeklődését azonban nem tudták kielégíteni az iskolai feladatok, így a 15 éves Jonathan úgy döntött, új kihívásokat keres, és illegális módon férkőzik be mások számítógépes rendszereibe – ekkoriban törte fel a Miami-Dade iskolakerület és a BellSouth telekommunikációs csoport szervereit is. Legnagyobb port kavart akcióját azonban csak egy évvel később hajtotta végre.
1999-ben a mindössze 16 éves srác feltörte a NASA számítógépes rendszereit, beleértve a Johnson Űrközpontét, ezzel pedig rendkívül érzékeny információkhoz, többek közt felhasználónevekhez és jelszavakhoz juthatott hozzá. A hatás nem maradt el: az incidens tömeghisztériát váltott ki a NASA berkein belül, mindenekelőtt azért, mert görbe tükröt mutatott a kiberbiztonsági rendszerek súlyos hiányosságaival kapcsolatban.
A hatóságok persze gyorsan kézre kerítették a tinédzsert, aki azt állította, hogy nem rossz szándékkal hatolt be az űrügynökség szervereibe, csupán kihívást látott bennük, továbbá kárt sem okozott a rendszerekben. Ennek ellenére az FBI nagyon is komolyan vette az ügyet, szövetségi szintű büntetőeljárásban vád alá helyezték a fiút, majd börtönbüntetésre ítélték számítógépes csalás vádjával. Az ügy ezzel precedens értékűvé vált: Jonathan lett az első fiatalkorú hacker, akit bebörtönöztek az Egyesült Államokban.
Ezeket olvastad már?
A tinédzser végül fél év elteltével szabadulhatott a börtönből, ám az ott töltött időszak örökre rányomta a bélyeget az életére. Jonathan sosem tudott belenyugodni abba, hogy állítása szerint igazságtalanul ítélték el, a szabadulása után pedig munkához is csak nagyon nehezen jutott az előítéletek miatt. Ezek a tényezők mind hozzájárultak ahhoz, hogy súlyos depresszió alakult ki nála, ami végül a legrosszabb forgatókönyvvel járt: 2008 májusában, 24 évesen Jonathan James öngyilkosságot követett el floridai otthonában.
Az ítélet jogosságát többen is vitatták az eltelt évek alatt, megkérdőjelezve, hogy a kirótt büntetés egyenértékű volt-e az elkövetett bűncselekmény mértékével, különös tekintettel az elkövető fiatal korára. A tragikus eset az etikus hackelés dilemmája mellett még valamire felhívja a figyelmet: a tehetséges fiatalok felkarolása nem csak egyéni, de társadalmi szinten is kiemelt ügy kell legyen.