Simon már akkoriban is létezett, amikor még azt sem tudták, mi az az okostelefon.
Bár azt gondolhatnánk, hogy az első okos mobilok valamikor a kétezres évek elején jelentek meg az androidos telefonokkal, az iPhone-okkal és a Blackberrykkel a fedélzeten, az igazság az, hogy már jóval korábban létezett egy eszköz, amire ráillet a „smartphone” kifejezés. Ő volt Simon, egy fél tégla méretű készülék, ami olyannyira meghaladta a korát, hogy az emberek nem is igazán tudták, minek nevezzék, amikor 1994. augusztus 16-án a piacra került – az angol smartphone kifejezés csak három évvel később került be a köznyelvbe.
Simon az IBM találmánya volt, ahol jobb híján a személyes kommunikátor megnevezéssel illették a forradalmi eszközt. A kütyüt az Apple, a Casio és a Tandy PDA-k, azaz kéziszámítógépek riválisának szánták, Simon azonban tudott valamit, amit a konkurencia nem: hívásokat fogani. Emellett ugyanúgy rendelkezett naptár, email és fax funkciókkal, sőt egy érintős cerzuza segítségével jegyzetelhettünk is vele, Simon ugyanis érintőképernyős volt. Igen, jól olvastad, érintőképernyős, igaz LCD technológiával működött, és a színekkel sem tudott megbírkózni a 4.5 colos, zöldes színű képernyő. Bár az IMB okoseszköze még így is messze felülmúlta a korát, ennek a technológiának is megvoltak a maga korlátai. Méretét tekintve Simon ugyanis egy monstrum volt: 200 milliméter hosszú, 64 milliméter széles, illetve 38 milliméter vastag volt, és több mint fél kilót nyomott, vagyis messze állt attól, hogy kényelmesen zsebre lehessen dugni. Tegyük hozzá azt is, hogy az aksija mindössze egy óráig bírta szuflával, szóval Simon nem volt kifejezetten az a hosszútávfutó alkat.
A világ első okostelefonja persze nem volt olcsó mulatság, eredetileg 900 dolláros árcédulát kapott, ami ma sem kis összeg, akkoriban pedig egyenesen horrornak számított. Később ugyan lecsökkentették az árát 600 dollárra, ám a termék így sem robbantott kasszát, mindössze 50 ezer példány talált belőle gazdára.
Borítókép forrása: Rob Stodhard/Getty Images/Business Insider