Erotikamentes apokalipszis: Kipróbáltuk a felújított Dead Risingot

Szép, véres és még mindig ugyanolyan őrült, mint régen, de az eredeti alkotást nem feltétlenül múlja felül.

A zombikból sosem elég, ugye? Alighanem ez tényleg igaz, hiszen évről-évre kapunk olyan játékokat, filmeket vagy sorozatokat, melyek egy olyan apokalipszist mutatnak be, amikor is elszabadul a pokol a Földön, hogy aztán ellepjenek mindent ezek a vérszomjas teremtmények. A virtuális térben az egyik legjobb cím ebben a kategóriában egyértelműen a 2006-ban napvilágot látott Dead Rising. Közel 20 esztendővel a debütálása után pedig itt a várva várt felújított változata, a Dead Rising: Deluxe Remaster. Mindig érdekes látni, hogy miként nyúlnak egy ilyen nagyszerű alkotáshoz sok-sok esztendővel később, mert azért valljuk be van benne rizikó, még akkor is, ha ugyanaz a csapat végzi a felújítási munkálatokat. Ezúton szeretnénk megköszönni a lehetőséget a Cenegának, hogy kipróbálhattuk a játékot.

Frank West 18 évvel az első kalandja után most visszatér, ráncfelvarott formában, hogy ismét szolgálatba állítsa a fényképezőgépét és megfejtse Willamette városka titkát. Frank szabadúszó fotóriporter, aki számos világeseményről és háborúról is tudósított már, szóval nem igazán lehet neki újat mutatni. A következő nagy szenzáció után kutatva azonban még ő is megdöbben, de végül is pont erre vágyott, így hát leszállt egy bevásárlóközpont tetején, hogy 3 napot kihúzva megmentsen annyi embert, amennyit csak tud, és felgöngyölítse a különös helyzetet – itt jegyeznénk meg, hogy sok NPC lesz a játékban, akiknek az életéről úgy mond mi dönthetünk, de hiába a felturbózott mesterséges intelligencia, mi ebből nem sokat vettünk észre. A Dead Rising: Deluxe Remaster ugyan nem egy remake, de grafikailag sokat lépett előre elődjéhez képest, és ez leginkább az átvezetők során észlelhető. Ráadásul ezen a téren jóval több mozizási lehetőségünk van, mert már a nyitó képsorokat is kibővítették az alkotók.

Az viszont már kissé fura, hogy a játékon belül néhány dolgot egyszerűsítettek. Ilyen például a mentésnél Frank mozdulatsora, az eredeti játékban szépen lefekszik egy díványra, a remaster esetében már csak megáll előtte, kiválasztjuk a fájlt és elmentjük a játékot. Ettől függetlenül akadnak azért újdonságok, amik eléggé hasznosnak bizonyultak a kaland során. Az egyik ilyen érdekesség, hogy ki lehet kapcsolni az átdolgozott HUD-ot, és ennek apropóján nem marad más csak mi, a túlélők, a zombi hordák, és a vérfürdő. Ez abból a szempontból lesz nagyon hasznos, ha valaki rögzíteni szeretne majd jeleneteket a játékból, mert ennek segítségével remek videókat és montázsokat lehet összerakni.

Hozzáteszem az új HUD egyébként alaposan át lett dolgozva, de az alkotók inkább az egyszerűbb és minimalista dizájn hívei voltak ezen a téren. Persze a HUD még így is zavaró lehet azok számára, akik minden apróságot gond nélkül meg akarnak figyelni a képernyőn. A remaster másik fontos hozadéka, hogy a felvett tárgyaknál most már látni fogjuk mennyit bírnak még. Tehát egy baseball ütő esetén mondjuk a zombikat püfölve visszajelzést kapunk egy kék csík formájában, hogy mennyi szufla van még a fa testápolóban mielőtt az végképp az enyészeté lenne és elveszítenénk. Az eredeti játékban ugyebár észben kell tartani, hogy hány ütést mérhetünk az ellenfeleinkre, mielőtt megadta volna magát a közelharci fegyverünk. A tartósság figyelése új védekező taktikákat is jelenthet, amikor fegyveres ellenséggel nézünk szembe, mivel egyes tárgyakkal, például egy hordóval, blokkolni lehet a lövéseket. A mozgás egyébként szinte ugyanaz, mint az eredeti játékban, bár miután felraktam a régit, én úgy érzem valamivel jobb a régi Franket terelgetni, mint az újat. Bizonyos részeken ezen felül az figyelhető meg, hogy több élőhalottal nézünk farkasszemet, ezért időnként nehezebb dolgunk van, hiába lassúak és buták, a létszámuk kompenzálja gyengeségeiket.

A fotózás ismét nagy hangsúlyt kap, ugyanis ezzel a módszerrel rengeteg presztízs pontot lehet gyűjteni, ami a szintlépéshez elengedhetetlen. Minél több zombit sikerül lencsevégre kapni, annál jobb, emellett a Frank által készített fotóknak külön típusai is vannak, hiszen extra pont járhat a brutális képekért, vagy ha sikerül megörökítenünk egy drámai jelenetet. Egy típus azonban kikerült ezek közül a remasterből, az erotikus képekért ugyanis már nem jár extra pont. Így tehát hiába akarjuk jó szögből lekapni a lenge ruhában csoszogó zombilányokat, vagy a szexi kosztümben megjelenő, nőnemű túlélőket, csak a saját szórakoztatásunkra tegyük, más értelme nem nagyon van.

Ejtsünk néhány szót a hangokról is, mert alighanem minden rajongónak valószínűleg megmelengeti a szívét, hogy visszatért a Lifeseeker Gone Guru című dal, amely minden alkalommal felcsendül, amikor ezzel a bizonyos ellenséggel találkozunk. Persze, ha tartalomgyártóként tervez valaki a Dead Rising Deluxe Remasterrel, akkor bizony nem árt ettől megszabadulni. Szerencsére ezt is meg lehet tenni, mert a beállításoknál ki lehet kapcsolni a szerzői jogvédelem alatt álló muzsikákat. A másik a szinkron, nagyjából mindenki rendben van, de ez mit sem számít, hiszen Otis Washington is végre megszólal. A sorozat, különösen az első játék rajongói tudják, hogy ő volt az egyike a sok NPC-nek, akiknek sosem volt szinkronszínészük, annak ellenére, hogy rendszeresen interakcióba léptél vele az adó-vevőn fogadott hívásokon keresztül.

A Dead Rising Deluxe Remaster alatt a Capcom RE Engine motorja duruzsol, és ennek apropóján felfedezhetünk új arckifejezéseket, realisztikus megvilágítást és több részletet tartalmaz a játékbeli környezet. Megvalósították továbbá a célzás közbeni mozgás lehetőségét, de persze nem kell aggódni, a hagyományos irányítás is elérhető, sőt fel is kínálja a játék. Habár remek szórakozást jelent majd a remaster kiadás, én mégis amondó vagyok, hogy mind a mai napig megéri feltelepíteni az eredetit és azzal megpróbálni túlélni 72 órát.