Ez a játék egy óda a gyerekkorhoz – LEGO Horizon Adventures próbakör

Már szabályosan elfeledkeztünk arról, hogy milyen, ha egy játéknak egyetlen célja van, a szórakoztatás. Szerencsére a LEGO Horizon Adventures megmutatta, hogy néha jó ha visszavedlünk gondtalan gyermekké.

Néhány évvel ezelőtt, valamit el kellett veszítenünk a PlayStation kínálatából, hogy valami fergeteges újat kaphassunk. A holland székhelyű Guerrilla Games öt különböző Killzone-játék után látszólag búcsút intett a szériának, ám ennek köszönhetően megszülethettek a Horizon-játékok, amik immár a Sony 6. legsikeresebb játékszériáját alkotják. November 14-én pedig új epizódot kap a sorozat, jön a LEGO Horizon Adventures, amit a PlayStation frankfurti központjában próbálhattunk ki másfél óra erejéig.

Mitől sikeres egy videójáték? A grafika a lényeg? A karakterek? A történet? A harcrendszer? Természetesen ezek mindegyike fontos, ahogy sok más játékelem összessége is, de ha röviden kellene összefoglalnunk a siker titkát, azt mondanánk, hogy a játék legyen szórakoztató. Ennyi! Nem kell túlspilázni, egyszerűen legyen annyira szórakoztató, hogy a monitorok és TV-k elé tudja szögezni az embert hosszú órákra, napokra, hetekre. Nem kell mindig gigászi open-world, kismillió skin, 200 órányi mellékküldetés, sem pedig ezernyi fegyver. Elég, ha a játék szórakoztató tud lenni, a LEGO Horizon Adventures pedig pontosan erre épít, nem hibátlanul, összességében mégis sikeresen.

Fontos leszögezni, hogy ez nem egy Traveller’s Tales-féle LEGO-játék, ez a Guerrilla saját fejlesztése, ami persze megtartotta a TT LEGO-játékainak legjobb elemeit, de adott egy jó adagnyi saját ötletet is a recepthez.

A stílus például olyan, amit megszokhattunk már más LEGO-játékokból. A LEGO Horizon Adventures mondhatni az első rész, a Horizon Zero Dawn sztoriját dolgozza fel, csak éppen olyan köntösben, hogy az egyszerre legyen emészthető a legfiatalabb játékosoknak és az olyan 30-as figuráknak is, mint mi. A bevezetőben láthatjuk, ahogy Aloy csecsemőként Rost gondozásába kerül, ahogy felnő, ahogy gyakorol, ahogy megszerzi azt a Focust, aminek ebben a játékban is rengeteg hasznát látjuk majd. Ugyanúgy édesanyánk keresésére és származásunk felderítésére indulunk, ugyanúgy szembetaláljuk magunkat Helisszel és bizony Rost is ugyanarra a sorsra jut, csak épp családbarát találásban.

Minden mókás, minden vicces, ellenfeleink pedig nehezen vehetők komolyan, legyenek azok emberi vagy éppen mechanikus ellenlábasok. Az egész olyan, mintha egy interaktív LEGO-filmet néznénk, annak minden bájával és humorával. A párbeszédek alatt például már csak a karakterek arcai is megmosolyogtatják az embert, hát még a szövegük, aminek egyébként van magyar feliratozása, ráadásul azok alapján amit láttunk a játékból, igazán igényesre és kreatívra sikerült a honosítás.

A TT LEGO-játékaihoz képest itt a világ minden egyes eleme LEGO elemekből áll. A még mindig lenyűgöző Tallneckektől kezdve, a karaktereken át, az utolsó fűszálig, de még a vízesések is legókból épülnek fel, a végeredmény pedig varázslatos. Nem csak, hogy gyönyörű a játék, a fények, a karakterek ruháinak kidolgozottsága és a különböző effektek mint például a víz hullámzása, de hála a teljes egészében "legósított" világnak nincs egy négyzetcentiméternyi terület, egyetlen falevél sem, ami picit kis is kilógna az összképből, ahogy az sokszor kilóg a TT-féle LEGO-játékokban.

Az első másfél óra alapján két nagy részre oszthatjuk a játék pályáit. Kalandozós, felfedezős területekre, valamint egy picit nagyobb és nyitottabb részekre, ahol mindig harc vár ránk. Aloy alapvető fegyvere az íj, amivel egész gyorsan, egész nagy sebzéseket tudunk kiosztani ellenlábasainknak, de a harc során sok más is segítségünkre lesz. Egyrészt különféle eszközök, amiket extra felszerelésként találhatunk a pályákon és amikből egyszerre egy lehet aktív. A próbakör során háromba futottunk bele. Az egyik egy olyan csizma volt, amivel nem csak duplát ugorhatunk, de még egy kis robbanást, így tűzsebzést is oszthatunk vele ugrásaink közben. Ez rendkívül jól időzíthető és nagyon hasznos tud lenni a harcokban, akárcsak az az íj, amivel egyszerre több nyílvesszőt is kilőhetünk. A harmadik eszköz pedig egy hot dogos stand volt (mi más is lehetne ugye?!) ami robbanó hot dogokkal dobál meg mindent és mindenkit maga körül. Ha eltalál valamit az biztosan nagyot szól, de mivel nem mi döntjük el, hogy éppen mely területet bombázza szét hot dogokkal, sokszor csak vicces káoszt teremt a harcban, mintsem hogy valódi segítségül szolgálna.

Végül pedig ne feledkezzünk meg a Focusról sem, aminek segítségével Aloy kijelöli az ellenfelek különösen sebezhető pontjait, amiket eltalálva kritikus sebzéseket oszthatunk ki. A harc jópofa, vicces, a lehető leginkább családbarát, ugyanakkor ha feltornázzuk a nehézségi szintet (amiből öt áll rendelkezésünkre és a játék során bármikor váltogathatunk közöttük), akkor ha nem is lesz elképesztően nehéz, de kellő ügyességet és körültekintést igényel.

Két pálya között pedig Mother’s Heartban múlathatjuk az időt. Településünk a játék előrehaladtával lesz egyre népesebb, hiszen folyamatosan szabadítjuk ki a kultisták által elrabolt falusiakat, számukra pedig különféle épületeket húzhatunk fel. A LEGO elemekből való építés nem annyira fontos része a pályáknak, mint egy Traveller’s Tales-féle LEGO-játék esetében, Mother’s Heartban viszont annál inkább. Minden egyes viskót testreszabhatunk, különféle tetőkkel, más és más stílusú falakkal, de még a kerteket is feldíszíthetjük, sőt még magát a talajt is kedvünkre változtathatjuk, így könnyedén építhetünk például téli mesevilágot, amit mindenhol hó borít, de ha egy sivatagos Mother’s Heart jobban fekszik ízlésünknek, akkor olyat is alkothatunk.

Az épületeknek és kiegészítőiknek pedig gyakorlati hasznuk is van, hiszen különféle mellékküldetéseket vállalhatunk a játékban, amik egy részét a sztorit előremozdító pályákon, egy másik részét pedig  Mother’s Heartban teljesíthetjük.

A játék első perceit, a tutorialt Aloy-jal kell teljesítenünk, utána viszont megnyílik a kétszemélyes coop mód, ami lehet online vagy offline coop is. Aloy mellé eleinte Rost, majd Varl csatlakozik, akik szinte ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, mint Aloy, csak míg a vörös csajszi íjjal lövöldözget, addig Varl például lándzsáját dobálja ellenfelei felé. Mindkét játékos XP-t és fizetőeszközként szolgáló LEGO darabokat gyűjt a pályákon. Előbbi minden szintlépés után passzív, adott sorban megnyíló képességekkel ruházza fel a játékost (ilyen például a több életerő, vagy a nagyobb sebzés), utóbbiból pedig nem csak skineket, de extra képességeket is vásárolhatunk magunknak, amik egyaránt hatással lehetnek karaktereinkre és extra eszközeinkre, például a robbanó hot dogos stand sebzésére és aktív idejére is.

Nem kell viszont nagy és szerteágazó képességfára számítani. Ezt is a lehető legegyszerűbb módon alkották meg a készítők, az egyszerű, de nagyszerű elvét követve. Ez egyébként igaz a játék minden más elemére is. Érezhetően a fiatalabb korosztályt célozza a program, minden másodpercén tapintható, hogy itt a Horizon univerzum családbarát tálalása volt a cél és ezzel nincs is semmi baj.

Lehetnének picit nagyobbak a pályák, lehetne picit több rendelkezésre álló fegyver, a legmagasabb nehézségi mód lehetne még egy fokkal nehezebb és mennyivel menőbb lenne, ha egyszerre mindkét Horizon játékot tartalmazná a LEGO Adventures, de ezen apróságok mellett könnyen szemet hunyhatunk, hiszen a LEGO Horizon Adventures vicces, szórakoztató, könnyed mégis izgalmas játéknak tűnik a próbakör alapján. A játék tökéletes választás lehet fiatalabb gamereknek, kisgyermekes családoknak és akár az olyan 30-as játékosoknak is, mint mi magunk, akik már-már elfelejtették, hogy nem kell mindig több tucat óráig farmolni egyetlen skint, hogy nem kell minden játéknak több száz órányi önismétlői tartalmat elénk raknia, néha igenis jó ha egyszerűen pihenünk, kikapcsolódunk és önfeledten szórakozunk a játékokkal. Néha kell, hogy visszaváltozzunk gondtalan gyermekké, a LEGO Horizon Adventures pedig éppen ebben segít.