Olyan a világ leggyorsabb billentyűzetén játszani, mintha Mozartként zongoráznánk

Nem csak játszani, de már gépelni is élmény a SteelSeries Apex Pro Gen 3-mal.

Manapság már nincs olyan hardver vagy periféria, esetleg kiegészítő, amelynek ne lenne gamer változata. Én nem feltétlenül hiszek ezekben a nagyot mondásokban, hogy csak azért lesz valami jobb, mert a gamereknek készítették. Az én tudásom biztosan nem lesz több emiatt egy játékban, bár kétségtelen mindenkinek érdemes megtalálni a számára legkényelmesebb tartozékokat az ideális élményhez. Most viszont némileg módosítanom kell az álláspontomat, mert befutott hozzánk a SteelSeries Apex Pro Gen 3 gamer billentyűzet, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én tesztelhettem le. A gyártóról tudjuk, hogy nagyszerű termékekkel szokott előrukkolni, de én úgy álltam neki, nyűgözzenek le, ha tudnak.

Jelentem sikerült, de szerintem azon kevesek közé tartozom majd, akit más miatt vett le a lábáról a klaviatúra. Az egy dolog, hogy az új széria frissített Hall-effektes kapcsolókat kapott, adtak hozzá némi csillapító habot, javították a kapcsolóstabilizátorokat, és még gyárilag is kenik az egyes billentyűket, hogy egy még tökéletesebb billentyűzeteket alkossanak meg. A SteelSeries viszont elérkezettnek látta az időt az OmniPoint 3.0 kapcsolókra, így hát az Apex Pro Gen 3 termékcsaládot már ezzel vértezték fel. Kapható már a vezetékes, a TKL (numpad nélküli), de még vezeték nélküli változat is. A cég szerint ez a „technikailag legfejlettebb kapcsoló a piacon”, mert továbbfejlesztett érzékelőkkel rendelkezik, amelyeket úgy terveztek, hogy például csökkentsék a kibocsájtott zajt. Ez persze egyéni preferencia, hogy kinek mi a hangos, számomra egyáltalán nem volt zavaró a gépelés közben visszaszűrődő nesz.

A Hall-effektes gamer klaviatúrák pedig azért egyre népszerűbbek, mert lehetővé teszik a billentyűk aktiválódási pontjának módosítását. Jelen esetben például 4 mm-ről mindössze 0,1 mm-re is át lehet állítani. A hagyományos Cherry MX stílusú kapcsolók egy rézmechanizmust használnak erre az esetre, így egy körülbelül 2 mm-es kioldási pontja van a gomboknak, a Hall-effektes kapcsolók ehelyett kaptak egy mágnest, ezért sokkal finomabban be lehet őket hangolni – tehát minél kisebb az érték, annál hamarabb érzékeli az ember ujját egy gomb. Ez a megoldás olyan extra funkciókat is lehetővé tesz, mint a Rapid Trigger, amikor is ugyanazt a billentyűt anélkül nyomjuk meg újra, hogy megvárnánk, amíg visszatér a kiindulási pontba. A SteelSeries új szériája nemcsak a Rapid Triggert tudja, hanem a Rapid Tap funkciót is. Három réteg hangcsillapító habot is hozzáadtak a perifériához, és ezáltal nem csak csendesebb lett, de a tapintása is sokkal kellemesebb.

Nem SteelSeries billentyűzetről lenne szó néhány érdekes szoftveres funkció nélkül. Az új OmniPoint 3.0 kapcsolók lehetővé teszik a 2 az 1-ben akciót is, így egyszerre két billentyűt lehet egyetlen eggyel helyettesíteni. Sétálhatunk és már futhatunk is futhatunk, előhúzhatunk egy gránátot és rögtön eldobhatjuk, de másféle kombókat is létre lehet hozni, mindenféle probléma vagy kompromisszum nélkül. Ez lényegében egy makró üzemmód a billentyűzeten. A GG Quickset is elérhető ezzel együtt, és ennek köszönhetően előre beállított konfigokat használhatunk a különböző játékokban. Van egy védelmi mód is, így lezárhatjuk a billentyűzetet a véletlen mozdulatokkal szemben. Természetesen a szoftver segítségével egy halom különböző színösszeállítás és effekt is megjeleníthető a klaviatúrán, de nekem a személyes kedvencem a jobb felső sarokban ékeskedő kis kijelző. Ide be lehet állítani, hogy épp aktuálisan például folyamatosan mutassa nekünk a processzor és a videókártya hőmérsékletét, illetve a memóriahasználatot, de a játékok alatt különböző statokat is meg tud jeleníteni. Ilyen mondjuk egy CS meccs alatt az éppen aktuális kör és az állás vagy Dota 2-ben a KDA arány és az XPM (percenként megszerzett tapasztalati pontok száma).

A mágnesesen felcsatolható csuklótámasz pedig zseni. Egyszerűen fantasztikusan kényelmes. Összességében nekem óriási élmény, de nem a játékok és a számtalan módon beprogramozható rendszere miatt, hanem mert egy élmény vele gépelni. Kicsit olyannak éreztem magam, mint Mozart, aki miután papírra vetette kottáit odaült kedvenc zongorája elé és átadta magát az érzésnek, és csak „játszott”. Bennem is ez futott végig – bár zongora elé inkább nem ülök oda –, még el sem indítottam egyetlen játékot sem, de már olyan benyomást keltett ez a periféria, mintha játszanék.

Az egyedüli eltántorító ereje ennek a terméknek az ára lehet, ugyanis jelenleg itthon olyan 100 ezer körül mozog az ára.