Egy film mindent maga mögé utasított '24-ben, még a Deadpool és Wolverine-t is

Amikor 2015-ben megjelent az első Agymanók, kicsit olyan érzése támadt azt embernek, mintha megreformálta volna az animációs műfajt.

A történet Riley Andersonról, egy teljesen hétköznapi lányról szól, aki Minnesotában él egy nagy kertes házban, mókás szüleivel, és sok-sok barátjával. Riley-t, akárcsak mindenki mást, a tudatában élő érzelmei irányítanak. Ezek nem mások, mint Derű, Bánat, Harag, Undor, és Majré, akik Riley agyának központjában, a Fejhadiszálláson laknak. Riley első számú érzelme Derű, nem véletlenül, mivel ő felel a folytonos jókedvéért, és bár alapvetően ez egy gyerkőcöknek szánt alkotás bizony komoly hatással volt még a felnőttekre is, hiszen a karakterek mélysége és az érzelmek feltárása elképesztő formában tárul elénk a képernyőn, így ez az egyik leghitelesebb animációs filmnek mondható, amely valaha is elkészült. Majdnem egy évtizeddel később a Pixar és a Disney a felnőtté válás és az ezzel járó érzelmi viszontagságok bemutatását tűzte ki célul a második részben.

A folytatás forgatókönyvét Meg LeFauve írta David Holsteinnel együtt, ebből az anyagból dolgozott aztán a rendező, Kelsey Mann, aki már régóta együttműködik a stúdióval. Ő találta ki a 2. felvonást is, miután egyik nap rálelt a gyermekkori születésnapi fotóira. Az Agymanók 2-ben egyébként visszatérünk az első részből megismert tinédzser, Riley elméjébe, ahol a fejhadiszállást hirtelen lebontják, hogy helyet csináljanak valami teljesen váratlannak: új érzelmeknek! Régi kedvenceik még nem is sejtették mitévők legyenek, amikor betoppan közéjük Feszkó, Ciki, Uncsi és Irigység – a sztori további részleteiért érdemes megtekinteni a filmet, ha pedig már láttátok, akkor is jó móka újra elindítani.

Ez a produkció nemcsak a nyár, hanem az esztendő legnagyobb slágere is egyben. A mozilátogatók együtt nevettek és sírtak Riley-val és az ő érzelmeivel, és ezt szem előtt tartva megosztunk veletek néhány érdekességet a műről, amelyeket talán nem is tudtatok.

Az Agymanók 2 mindössze 19 nap alatt érte el az 1 milliárd dolláros álomhatárt, ilyen gyorsan még egyetlen másik animációs film sem tudta összehozni ezt a mérföldkövet. Emellett minden mást maga mögé utasított 2024-ben, és az év legnagyobb bevételét termelő filmjeként vonulhat be a történelembe. Ha pedig ez még nem lenne elég, akkor még az eddigi legsikeresebb animációs filmet, a Jégvarázs 2-t is megelőzte a majdnem 1,7 milliárdos bevételével, amivel felült a Disney trónjára is.

Továbbá ez az első Pixar-film, amelynek zenéjét egy nő szerezte. Andrea Datzman Michael Giacchino helyét átvéve egy egyedi, mégis ismerős soundtracket alkotott, amely tökéletesen érzékelteti Riley különböző érzelmeit. Amiből jóval több lett, mint az első részben. Az összes kedvencünk visszatért a folytatásban, de ezúttal újak is csatlakoztak a bandához. Az öröm, az undor, a félelem, a düh és a szomorúság mellett négy új érzelemmel bővül a csapat, melyek élén a hiperaktív szorongás áll. Kelsey Mann rendező elmondta, hogy összesen 27 érzelemről folytattak megbeszélést az előkészítés során, és a féltékenység, a káröröm, illetve a szégyen is majdnem bekerült a filmbe. Féltékenység irigység ikertestvére, míg a káröröm egy minden bajba jutotton nevetgélő, német akcentussal felvértezett karakter lett volna. Végül ők hárman már nem jutottak el a végső változatig, de ki tudja, talán felbukkannak majd az Agymanók 3-ban.

De térjünk vissza a második részhez, ugyanis az új kalandban megismerhetjük a szorongást – egy narancssárga lényt, aki tele van ideges energiával. Nem véletlenül kapta ezt a színt. tudniillik a stáb egy kutatás során meglepő tényre bukkant: ez a szín egyes embereknél szorongást okoz – például gondoljunk csak a narancsbőr által előidézett kellemetlenségekre egyeseknél. Ráadásul eredetileg ő lett volna a sztori főgonosza. Egy igazi szörnyként akarták ábrázolni, és a rendező először egy gyíkszerű alakváltó lényként képzelte el, aki addig hazudozott volna a kilétéről, amíg a többiek rá nem jönnek a titkára. Mann viszont ezt követően úgy döntött, hogy megszabadul ettől az ötlettől, mert nagyon bonyolulttá tette volna a történetet.

Az is érdekes kérdés, hogy vajon miért néz ki Riley csak kicsit idősebbnek a folytatásban, amikor az első film óta majdnem tíz év telt el? Az animáció egyik előnye, hogy a filmkészítőket nem kötik ugyanazok a szabályok, mint élőszereplős társaikat. Ez azt jelenti, hogy a Pixar bármennyi évet kihagyhat, és Riley mégis csak két évet öregszik. Egy olyan gyerek számára azonban, mint ő, a 11 és 13 éves kor közötti különbség tíz évnek tűnhet... vagy még többnek is! Riley-t úgy akarták ábrázolni a közönségnek, mintha egy igazi lenne, ezért néhány valódi tinédzserhez fordultak útmutatásért a készítők. A „Riley legénységének” nevezett 13-18 éves lányokból álló kis stáb segített a rendezőnek abban, hogy Riley története hiteles maradjon... még a gagyi részek is.

A karakterek életre keltése sem volt egyszerű. Néha ugyanis, ha egy szerepet még nem osztottak ki, egy ideiglenes hangot használnak egy adott szereplő szövegének rögzítéséhez. Ez azért fontos, mert így az animátorok ki tudják találni a karakter szájmozgását és azt, hogyan lehet a legjobban animálni bizonyos szavakat. Pete Docter - az első Agymanók rendezője - szólaltatta meg a Riley apjának fejében lévő dühös érzelmet átmenetileg. Ezt a szerepet egy új szinkronszínésznek kellett volna újra felvennie, de Docter olyan jó munkát végzett, hogy inkább megtartották a hangját a végleges vágásnál. Két korábbi szinkronszínész eközben, Bill Hader és Mindy Kaling, akik Majrénak és Undornak kölcsönözték a hangjukat, már nem tértek vissza a folytatásban, mert állítólag nem voltak elégedett azzal az összeggel, amit a Pixar ismét felajánlott nekik. Ennek eredményeként újracastingra került sor, így végül Tony Hale és Lisa Lapira vették át a szerepüket.